MENÜ

VÉGVÁRI HŐS

BALÁZSDEÁK ISTVÁN

Mi egriek büszkék vagyunk városunk múltjára. Sok neves ember élt itt, kik tetteik révén kiemelkedőt, maradandót alkottak az utókor számára. Tiszteletből utcákat, intézményeket stb. neveztek el róluk.  Különböző korokban sok egri vált neves emberré.  Van azonban Eger történetének egy korszaka, mely méltánytalanul a feledésbe és a jelentéktelenek homályába merült. Ez a végvári hős vitézek  kora, mely a török dúlás, pusztítás idején zajlott. Ők voltak, akik nem nyugodtak bele hazájuk muzulmánok által történő megszállásába, a magyarok kirablásába és sanyargatásába. Életük állandó kockáztatásá-val szembeszálltak az ellenséggel. 1554. év után a 16. század második felében Eger lakóinak legnagy-obb egyénisége  Balázsdeák István végvári vitéz, Eger vár alkapitánya volt!                                                                                                                                                                                                                  

Történelmi tény volt, hogy az 1526-os mohácsi csatavesztés után a törökök országunk nagy részét elfoglalták. Északon egy „kifli”alakú rész a Habsburg birodalomhoz tartozott, melyben éket alkotott a török hadakat legyőző Dobó István vára, Eger. Az ország többi része, Erdély kivételével török hódolt-sági terület volt. A törökök a magyar falvakat elpusztították, a városokat, mezővárosokat hadisarc fi-zetésére kötelezték. Gyötörték „nyúzták” a magyar népet. Ha valamelyik település nem tudta a hadi-sarcot kifizetni, akkor azt megtámadták, kifosztották, a nőket megerőszakolták és a lakosok egy részét rabságba hurcolták. Ilyen zaklatott hazában élt Balázsdeák István, kinek születési dátumát nem is-merjük. 1557-ben érkezett végvári vitéznek Egerbe, fiatalon, a 20-as éveinek elején lehetett.1592-ig, 35 éven át szolgált itt. Mint huszár kezdte és később a ranglétrán hadnagy, majd főhadnagy lett. 1582-től ő volt a vár vicekapitánya. Jó nevű katonai családból származott Apja Balázsdeák Márton, Gyula várának volt egyik hőse. Vitézségéért Ferdinánd királytól nemességet kapott. A törökök 1566-ban megtámadták és elfoglalták a várat, amikor a harcok alatt hősi halált halt. Gyula városa hőséről egyik utcáját Balázsdeákról Mártonról nevezte el. Két fivére volt, akik a hazájukért küzdve 1552-ben Temesvár törökök elleni védelmi harcában estek el.

 

--Eger vára 1596 évben történt elestéig a Habsburg birodalom része volt. Ezen uralkodók az egri vár élére hűséges, nagybirtokos alattvalóikat nevezték ki, akik általában csak néhány évig szolgáltak itt. Balázsdeák Istvánnak kilenc egymást követő főkapitány volt a parancsnoka. A főkapitány-váltása közötti időszakokban, néhány hónap, olykor egy évig is, mint alkapitány, ő vezette a várat. Felügyelte a vár újjáépítését, ügyinek intézését, ugyanis ebben az időben az erődítmény olasz építőmesterek tervei alapján felújításra és korszerűsítésre került. Eger vár főkapitányának kinevezett Prépostvári Bálint egy ideig megtartotta korábbi Kassai kapitányi rangját is.  Ez azzal járt, hogy sok időt töltött ott és a vár irányítását a megbízható Balázsdeákra hagyta. Ez időszakban vezette a törökök elleni portyá-kat is. Országos elismertségére utal, hogy 1583-ban a végvárak képviseletében őt küldték az ország-gyűlésbe, hogy vitézek nehéz helyzetét előadja. Itt bátran kiállt a végvárak körülményeinek javítása érdekében. 1588-ban hat levelet írt Kassára Claudius Roussel királyi helytartónak, melyekben leírja a vár ügyes-bajos dolgait. Jelentést tesz például arról, hogy magyar rablókat, csavargókat kellett elfo-gatnia és ezek büntetésére szabad kezet kér. Intézkedik a siroki várban adódó problémák ügyében. Később újra kéri az elmaradt zsoldjukat:” a gyalogosok igen elégedetlenek a fizetés elmaradása miatt, sokan elszöknek…”  Példaképe volt beosztott katonáinak.        Egerben a Piac utcában volt háza, ahol feleségével Hobordaneczky Katalinnal élt boldog házas-ságban. Két gyermekük volt István és Borbála. Lánya, Balázsdeák Borbála nemes Segnyei Miklós egri vitézhez ment feleségül.  

   Balassi Bálint költő 1579-82 között hadnagy volt az egri várban. Balázsdeákkal együtt jártak portyákra és mikor visszatértek alkalma volt a végvári életet dicsőítő gyönyörű hazafias verseivel ismerkedni.-  

  Minden évben voltak nevezetes végvári harcok, melyek leírása megmaradt az utókor számára. A történetek azért maradtak meg, mert a budai pasák panaszkodtak levélben a Habsburg királynak, ha vereség érte őket, ha győztek, akkor dicsérő himnuszt írtak a szultánnak az eseményekről. Megemlítek néhány portyázást, melyekben Balázsdeák és az egri vitézek jelen voltak.                              

  1576-ban megneszelték, hogy nagy kísérettel viszik Hasszán pasát a füleki vár új vezérének. Az egriek erre Újszásznál lesben állottak és legyőzték a törököket. A pasát javaival együtt elfogták és sok rabul ejtett katonával együtt Egerbe vitték.-                                                                                                        A Füleki vár török katonái adóztatták Szikszót az egész környékkel együtt. A város néha elmaradt az adó kifizetésével és ilyenkor kifosztották az oszmánok.     

  1577-ben a török sereg kifosztotta Szikszót és tömérdek zsákmányt raboltak. Mikor a mieink megtudták több végházból összegyűlve elég nagy létszámú vitézzel indultak ki. Az oszmánok már elvonulóban voltak a helyszínről, mikor a portyázó magyarok, kiknek résztvevője volt Balázsdeák, utolérték és megtámadták őket. A harc délután kezdődött és éjfélkor a mi győzelmünkkel ért véget. A törökök vezére a füleki bég néhányadmagával elmenekült, viszont legalább ötszáz halott török maradt a csatatéren. Nagyon sok ló és fogoly került a mieink kezébe. Ezernél több magyar foglyot kiszabadítottak, kiket összekötözve akartak elhurcolni rabszolgának. Ilyenkor szokásos kótyavetyében jól jártak, mert minden lovasra 22 frt. jutott, de még a budai várban sínylődő rabok is kaptak belőle.    

    1580-ban  a szolnoki Ali bég Gyöngyöst rabolta seregével. Geszty Ferenc diósgyőri kapitány vezetésével Balázsdeák István 400 lovassal és más helyekről toborzott több száz vitézzel indultak lesre. A kétezer főnyire becsült elvonuló török sereget Nádudvarnál érték utól, megtámadták és legyőzték az ellenséget. A mieink négyszáz foglyot ejtettek, köztük a szolnoki Ali béget, akit Geszty kapitány a diósgyőri várba fogva tartott,és kiért később tizenegyezer aranyat kapott váltságdíj fejében a portától.            

 1585 augusztus 24-én volt Turán az országos vásár, melyet a szolnoki bég felügyelt. A vásárütés vezére Balázsdeák István volt és  Egerből aki 300 lovassal és 200 gyalogossal és más végekből csatlakozott több száz vitézzel indultak. Három felől támadták és bekerítették a vásározókat védelmező törököket, akik vereséget szenvedtek. A vásár nagyságát mutatja, hogy zsákmányt 150 kocsira rakták és 137 rabbal indultak hazafelé. A kótyavetyéből bőven jutott minden vitéznek.                                                                                                                                                                                                   1588. október 8-án a törökök nagy létszámmal, 10-12000 fővel mentek Szikszó alá Kara Ali bég vezetésével, hogy a ki nem fizetett adót behajtsák. Erejük tudatában magabiztosak voltak és nem számítottak támadásra.  Amint az egriek ennek hírét vették a szomszéd végvárak vitézeivel Putnok alatt gyülekeztek és kb. 3000 katonával elindultak. A mieink serege még így is jelentéktelen volt létszámban a törökök hadához mérten. A végbelieket ez évben Eger vár élére újonnan kinevezett Rákóczi Zsigmond főkapitány és Balázsdeák István vicekapitány vezette. Október 20-án sötétedésre érkezett meg a magyar had és vakmerő támadásba kezdett.  Ezt tapasztalván Kara Ali bég felgyújtotta a Szikszót és a síkságon csatarendben állította seregét. A két szárnyat szekérsánccal erősítette meg, középre helyezett ágyúik bevetésével a mieinket meghátrálásra kényszerítették. Az égő város világánál támadó  magyarok a túlerővel szemben vereséget szenvedtek. A kudarcot mindenki tudomásul vette el voltak keseregve a fogságba került és a halott bajtársaik miatt. Balázsdeák azonban nem nyugodott bele a vereségbe. Másnap az összegyűjtötte a lovasságot és az éjszaka megrohamozták a sikertől megittasult ellenséget. A sereg élén halált megvető bátorsággal vágta le a törököket. Sikerült elfoglalni az ágyúkat, melyeket az oszmánok ellen fordítattak és lőtték őket. Akkora lett a zűrzavar, hogy a törökök eszeveszett menekülésbe kezdtek, hátra hagyva rablott értékeiket A harcban Kara Ali bég súlyosan megsebesült, de sikerült elmenekülnie. Helyettesét Musztafa béget magyar lándzsa döfte halálra. A magyarok vesztesége 370 ember volt. Török 1300 maradt a csatatéren. Ez utóbbiakat a város melletti ma is Törökhalomnak nevezett dombon temették el.  Az örvendetes győzelmi hír futótűzként terjedt el. Nemcsak a császárvárosban, de német földön is szerte emlegették. A magyar történetírók Rákóczi Zsigmondnak tulajdonítják a győzelmet. Szemtanúk, egykori íratok azonban Balázsdeák István érdemének tartják a sereg diadalát. Istvánffy Miklós a csata krónikása versben írja le, hogy nyolcszáz lóval az élen „Balázs Deák kétélű pallossal vitézmódon” vezette a katonákat a harcba. Rákóczi Zsigmond a csata után a királytól megkapta jutalmul a kecskeméti Vezsenyi birtokot. Mivel ő nem sajátitotta ki a győzelmet, ezért Balázsdeák javára vissza akart lépni, de ezt a király nem hagyta jóvá. Forgách Simon Egerben főkapitánya volt, jól ismerte hősünk harci képességeit. 1588-ban, mint a Dunántúl főkapitánya levelet írt a királynak, melyben megírta, hogy a győzelem főképpen Balázsdeák érdeme és kérte a királyt, hogy jutalmazza meg őt. Forgách az akkori idők egyik leghíresebb törökverő hőse és hadvezére volt. Az 1552-es temesvári csatában Losonci István várkapitány oldalán harcolt. Itt megsebesült. A törökök nem ölték meg, hanem levágták az orrát. Rabul ejtették, ahonnan szerencsére előkelő török fogollyal való csere kapcsán kiszabadult. Az orrlevágás török hadi dicsőség volt egészen a 16. szd. első feléig. Elsősorban halott, de az élő magyar vitézek orrát is levágták és összegyűjtve a szultánnak küldték ajándékba. Később lecsapták a magyarok fejét és szekerekre pakolva küldték Isztambulba.    

    Az egri káptalan tagjai személyesen is jól ismerték Balázsdeákot és a királynak irt levélben méltatták hadi tudományokban való jártasságát. A hősiességét végül Rudolf  király is elismerte és Balázsdeáknak  1589-ben nemesi rangot adományozott.  Megkapta Győrt és Berényt és ő lett a jászok kapitánya. Az éves számadások szerint fizetsége nyolc ló volt. Személyesen havonként 50 frt. és minden lovára 20 frt.  Ezenkívül jár neki 20 fertály búza, 50 bárány és minden lovára egy köböl bor. Mint jászkapitánynak külön még négy lovat kellett tartani. Ezután nemcsak, mint végvári vitéz, hanem, mint birtokos nemes élte életét.    

     1592-ben öt vár pasája összefogott és elhatározták, hogy a sok kellemetlenségért bosszút állnak az egrieken. Ki is indultak és Szikszó környékén gyülekeztek. Prépostvári Bálint egri főkapitány azonnal jelentést tett a szomszéd végházaknak hadi gyülekezőt szervezve. A magyar had, melynek résztvevője volt Balázsdeák is elenyészően csekély volt az oszmán sereghez mérten. Mivel a mieink nem akartak szégyennel visszavonulni, megtámadták a török sereget a Szikszó táján lévő domboknál.A csatában Balázsdeák vakmerően hadakozott, sok törököt levágott és már több sebtől vérzett mikor a lovát lándzsával átdöfték és az összerogyott alatta. A földön fekvő sebesült apósát védelmezve veje nemes Segnyei Miklós rettenetes vérontást rendezett. Hiába harcoltak hősiesen, a túlerő győzött és maga Balázsdeák István több tisztjével együtt rabságba esett.   A sors iróniája, hogy ott vesztett hősünk, ahol korábban legnagyobb győzelmét aratta. A magyar elöljárók hiába próbálták őt kiváltani, de ez nem sikerült, mert a fővitézeket a szultánnak szokták ajándékozni és azokat nem lehetett kiváltani. Ezután került Balázsdeák 24 rabtársával és 100 elesett magyar vitéz fejével Konstantinápolyba. Jedikula börtönbe vitték, mely hét hatalmas toronnyal övezett, a bizánci időkből megmaradt erőd volt. Az értékesebb rabok nem voltak bezárva, szabadon járhattak, kelhettek a nagy kiterjedésű várban. Ellátásukról viszont maguknak kellett gondoskodni. Sanyarú sorsa volt ott hősünknek. Balázsdeák levélben kérte Prépostvári Bálint egri kapitány segítségét, „mert élelemre naponta csak három dénárt kap, egybe kerül a víz, kettőért meg néhány harapás kenyeret vesz. Hogy eddig éhen nem veszett azt egyedül az erdélyi követeknek köszönheti, akik segélyezték őt”. Ezután, Prépostvári 1593-ban levelet írt a királynak, hogy tegyen valamit hősünk kiszabadítására, ugyanis a vele elfogott vitézeket az évben fogolycsere kapcsán hazaengedték, csak őt nem.   A legmagasabb helyen makacsul hallgattak. Ráadásul igazságtalanság érte, ugyanis a birtokait és a jászkapitányságot, melyet rabsága miatt István fia vezetett, a király elvette és másnak adta jutalmul. Rudolf császár indoka szerint apja török rab, tehát polgárilag halottnak kell tekinteni.A király tehát, cserbenhagyta régi hű vitézét, a birtokát Jászapáti Horváth Györgynek adta.        

    1593-ban kitört a 15 éves háború, melynek csatáiban vitézül részt vehetett volna. Rabsága miatt nem volt jelen Eger 1596-os oszmán ostrománál, pedig nagy hasznára lett volna az akkor még tapasztalatlan Nyáry Pál várkapitánynak.                                                                                                                Ismert és ünnepelt hős volt az országban. Báró Pálffy Miklós törökverő főkapitány addig nem nyugodott, amíg 1597. évben őt ki nem váltotta a fogoly Hasszán koppányi bégért cserébe. Feltételezés szerint úgy 55-57 éves kora körül esett rabságba és öt évig sanyargott a hírhedt török héttorony börtönben. A hatvanas éveiben járó Balázsdeák István Egerbe nem mehetett, mert a várat a törökök 1596-ban elfoglalták ezért báró Pálffy Miklós szolgálatában állt. Az ország akkor egyik leggazdagabb ura fejet hajtott hősünk tettei előtt és vagyonából méltóan jutalmazta. Nagycétényben lovagtiszti állást kapott, amely jó fizetéssel járt, ugyanis 100 ló tartásának megfelelő pénzbeli összeg járt neki. Hősünk további sorsáról sajnos nincs adatunk, de biztosra vesszük, hogy Pálffy oldalán tovább harcolt. Ha nem csatában esett el, akkor valószínű a hosszú rabság szenvedései vitték sírba őt.    Végül Balázsdeák István jellemét az egri káptalanoknak  Rudolf királyhoz írt leveléből szeretném idézni:”A veszedelemben bátor, munkában fáradhatatlan, cselekvésben szerény, végrehajtásban gyors, az előrelátásban tanácsos elméjű”. Ez a nagyszerű ember a hazájáért és Egerért küzdött 35 éven keresztül. A 16. század második felében, az 1552-es hősök után Egerben élt egyetlen híres emberről sincs utca elnevezve. Érdemei szerint őriznénk emlékét, ha utcát neveznénk el róla városunkban. 

NEVEZZÜNK EL EGRI UTCÁT BALÁZSDEÁK VICEKAPITÁNYRÓL!

Írta Balázsdeákért:  Erdei László 2017-évben.

Az írás publikálva lett "AZ EGRI VÁR HÍRADÓJA". 40-41. számában 2009 évben.                                                                                

Felhasznált  íratok:                                                                                                                                                            -Sugár István: Eger vár históriája (1991)  101. old.                                                                                                                                               - Nagy József: Eger története (1978)  94.121.122. old.                                                                                               -Takáts Sándor (1860-1932) Piarista rend levéltárosának írásbeli hagyatékából készült könyvkiadások:   Régi magyar kapitányok és generálisok (Budapest Stácium 1922.)                                           Végvári vitézek-szegény legények  1951-es kiadás.Kaniczay Tibor átdolgozása alapján.                          - Vasárnapi Ujság 1854-1860   Szerző Papp Miklós . Cím: Törökhalom. Történeti rajz. http://www.epa.oszk.hu/00000/00030/00208/datum05664/cim205667.htm                                                                                                                                                                                                         -HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK                                                                                                   Sorozatszerkesztő: Dr. Szíj Jolán .  Összeállította:Farkas Gyöngyi tanácsos, fő levéltáros:  

                                                  A török kor,… (Petit Real  Könyvkiadó  Bp.2000)                                                                -Györkös Attila honlapja . http://gyorkos.uw.hu/1567-1592/1567-1592.htm                                                                  Törökvész . 1567-1592-ig tartó korszak Magyarországon                                                                                                       -

Magyar Elektronikus Könyvtár   http://mek.niif.hu/04700/04750/html/1586.html                                                                      Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája  (3. bekezdés: Balázsdeák fia és lánya)    Gr. Kr. levéltár IV. 80.1                        Heves Megyei Hírlap, XXXIII.évfolyam 207.száma

 

 

 

Vissza a főoldalra

Asztali nézet