Fiatal korom óta szeretem a jó borokat. Elsősorban a fehéret kedvelem. Természetesen a fogyasztásomat befolyásolja az étel fajtája. Különböző ételekhez másféle borokat iszok. Rendszeresen kóstolok borokat kedvtelésből. Vizsgálom annak színét, illatát és zamatát. Lassan iszom, először megpörgetem a pohárban, majd megszagolom és kortyolok egyet. Ezt nagyobb szüneteket tartva megismételem, míg az ital elfogy. A leírt kóstolgatási módszeremet az elmúlt nyáron az egyik alkalommal a Bikavér Borház teraszán végeztem. Sokan voltunk ott szorosan egymás mellett ülve az asztaloknál. A mellettem ülő turista férfi, aki már a sokadik pohár bort öntötte magába, megszólított, hogy ugyan” szóljon már a pincérnek, hogy vigye vissza borát, mert úgy látom rossz és nem tudja meginni!” Mivel lassan ittam azt hitte, hogy rossz a borom. Hát igen, neki a mennyiség, nekem a minőség volt a fontos.                                                                                Gyakran járok borkóstoló programokra, ahol sok féle nedűk közül választhatok. Tudom azt, hogy mennyit ihatok meg, hogy meg ne ártson, a többit kiöntöm az ízlelés után. A borkóstoló programok azért jók, mert egy befizetett kisebb pénzösszegen belül megkóstolhatok különleges drága borokat is, melyeket egyébként nem tudok megvásárolni. Például a tokaji Disznókő Szőlőbirtok 15700 Ft-os Tokaji Aszúját biztosan nem kortyolom, ha nem nevezek be a borbemutatójára. Az elmúlt évben részt vettem az Etyeki Pincefesztiválon, a Balatoni- és a Budavári Borfesztiválon, több éve kedvencem a Rosalia Fesztivál Budapesten a Városligetben.  Ez utóbbiakra minden esetben készülök és a programlistából kiválasztom azoknak a borászoknak a borait, melyek engem érdekelnek. Az adott borvidék jellegzetes szőlőjéből készült italát választom: például a Balaton vidéki borok közül a kéknyelűt, juhfarkat stb. Nem érdekel az ott termelt Cabernet vagy Merlot tipusú bor, hiszen ilyeneket Egerben is ihatok. Évente megfordulok Tállyán Rózsa Ferenc pincéjében, ahol a tokaji borok teljes skáláját megtalálom.  Itt Egerben nevezetes az Egri Csillag és az Egri  Bikavér ünnepe. Ez utóbbi az egri éttermek gasztronómiai bemutatója is, mert finom ételeket lehet az ital mellé enni. 

Az Egri Bikavérről írnék néhány gondolatot. A 70-es, 80-as években csak az Egervin borkombinát forgalmazta. Négy-öt fajta szőlőt tartalmazott, melyek közül több, mint ötven százalékban a kékfrankos volt az alkotója. Ebben a „keverék” , cuvée borban egyértelműen domináló volt a kékfrankos íze, emiatt,ha úgy töltötték a poharamba, hogy előtte nem láttam a palackot, akkor is felismertem, hogy Bikavért iszok. Abban az időben közepes minőségű italnak tartottam. A kilencvenes évektől fokozatosan javult az elszaporodó borászatokban a Bikavér minősége. Sok külföldről származó szőlőfajtát ültettek és így háromszor annyiféle szőlőt használnak a bor összetételében. Így sokféle íz anyagú Bikavér keletkezett. A szőlőtermesztési kultúrában olyan módszereket alkalmaznak, melyek által kevesebb termés mellett a fürtök érettebbek. Nyilván a jobb termésből finomabb bor keletkezett. Persze nem minden borkészítő teszi ez utóbbit, ezért én most négy kategóriába sorolom e bort: gyenge-, közepes-, jó- és kiváló minőségű. Én azt szeretném ha a gyenge és a közepes minőség kikerülne a kategórizálásból. Szerintem ezt csak úgy lehetne elérni, ha egy bizottság ezeket vörös couvée boroknak ítélné és nem kapnák meg a Bikavér nevet. A két alsó kategóriát az úgynevezett "tömeg borászok" készítik nyereségvágy céljából a híres név felhasználásával! A palackos borok árai is a minőség fokozásával növekszenek, hiszen a boltok polcain van 400 Ft-os és van 8200 Ft-os árban Bikavér. Bizony a kiváló minőséget az átlagos keresetű ember nem tudja kifizetni.                                                                                                              Nagyon örülök az Egri Csillag nevű újfajta bor létrehozásának. Az egri borászok találták ki a fehér szőlőink meghatározott arányban történő felhasználásával. 2010. év óta készül és én ezeket jó és kiváló minősítéssel látom el. Sikeres bor, mert az Egri Bikavér Ünnepén 2012-ben már árulták a borászok és én azt hallottam, hogy több fogyott, mint Bikavérből. Nekem nagyon ízlik, már több mint 30 félét megkóstoltam. A bolti ára 1300-2200 Ft. között van. Nem szeretném, ha néhány év múlva ezt a bort is négy kategóriába kellene sorolnom, mint a Bikavért! Jó lenne, ha a boros palackokon szerepekne, hogy a Bikavér és a Csillag milyen arányban tartalmazza a különböző szőlő fajtákat. Véleményem szerint, mint fogyasztónak, vásárlónak jogom van ehhez! Például én nem kedvelem a Szürkebarát bor ízét. Ez esetben  nem vásárolnék olyan couvée-t, mely ezt tartalmazza!

A borkóstolás szenvedélyemmé vált.  A kellemes ízek világa megtalálható a finom borokban és én ezt szeretem. Szerencsém van, hogy Egerben lakok, az Egri Borvidéken nagyon sok a kiváló borász, kiknek borait lehetőségem van megkóstolni.

Erdei László