MENÜ

Török hódoltság Magyarországon a 16. században

     Írásomban elsősorban a 16. szd. második felét mutatom be, azért hogy lássuk milyen világban éltek akkor a magyarok. A magyar-török harcokkal nem foglalkozok, hanem az oszmánok által népünket sújtó szenvedéseiket szeretném bemutatni. Napjainkban azt tapasztalom, hogy érzékelhető egy olyan törekvés, amely igyekszik a másfél évszázados török uralomról idealizált képet festeni. Ezzel szemben viszont a korabeli dokumentumok megszámlálhatatlan sokasága tanúskodik arról a mérhetetlen rombolásról, emberi szenvedésről,-amelyett-az-Oszmán-Birodalom-szabadított-rá-országunkra.                                                                                                                -            -Ismert körülmény, hogy az ország három részre szakadt: Királyi Magyarország Habsburg fennhatóság alatt és az Erdélyi fejedelemség, ami a török adófizető, Török Hódoltság az Oszmán Birodalom részeként. Itt a szultán teljhatalmú helytartója a mindenkori kinevezett Budai pasa volt.                                                                 Világhatalommal álltunk szemben, amelynek a hadi potenciáljával nem tudtuk felvenni a versenyt. Három indíték miatt jöttek ide: leigázni, birodalmukba bekebelezni, szent háborút vívni a hitük terjesztéséért.                                                                                           -                                                                -A török ellensége, pusztítója és elnyomója volt a kereszténységnek. Díszes templomaink, kolostoraink nagy részét lerombolták, a papok, szerzetesek közül sokat megölték, vagy rabszolgaságba hurcolták. A megmaradt templomaink jelentős hányadát lebontották, mint például a pécsi Szent Bertalan templomot, mely köveiből a Gázi Kászim pasa dzsámiját építették. Amit nem romboltak le azokat céljukra mecsetekké, illetve dzsámikká alakították, de voltak olyanok is, amelyeket istállóvá, raktárrá tettek. A magyarok kezén hagyott templomokban a hitüket szabadon gyakorolhatták, de csak ha a hitetleneket terhelő adót megfizették. A harangok használatát mindenütt megtiltották. Új templomot építeni nem lehetett. Magyar iskola nem volt, viszont a kis létszámú törökségnek a dzsámikban írást-olvasást, vallási ismereteket tanítottak. A keresztényeket lenézték, török volt az úr, magyar pedig a szolga. Csak akkor voltak egyenrangúak az emberek, ha mohamedán hittre tértek. Kultúránkat eltörölték, hiszen a szellemi élet mozgatói, a polgári lakosság, a főúri udvarok egyházi rezidenciák megszüntek.                                                                                   Szomorú sorsú népünk egy ellenséges hatalom anyagi erőforrásául szolgált, mely az adózásban, rabszolga szedésben-és.a rablásokban realizálódott.                                                                                                                                                                                                          A leigázás első lépéseként új, katonai profilú közigazgatási rendszert vezettek be. Vármegyei méretű egységeket, vilajeteket hoztak létre, melyeket kisebb területekre, szandzsákra tagoltak, az előzőeket pasák, az utóbbiakat bégek irányították. Török pénzrendszerben, akcséban számoltak, és ilyen érméket-hoztak forgalomba. Török adóztatási rendszert kényszerítettek a magyar népre, melyek érdekében birtoktípusokat, adókategóriákat, adó összeírókat- és beszedőket hoztak létre.                                                                                                                                                                              A magyar földesurak idején voltak kis-, közép-és nagybirtokok és eszerint alakult a jövedelmük. A törököknél sajátos birtoktípusok határozták meg az adóbeszedés jövedelmének mértékét. A szultán saját kezelésű birtokait hászbirtoknak nevezték, melyeket elsősorban városok képezték (évi 100000 akcse jövedelem feletti értékben). Az adományozott birtokokat a ziámet- ( évi 20-100000 akcse) és tímárbirtokokat ( évi 20000 akcse alatt) elsősorban a szpáhik és katonai ranggal rendelkezők kapták. E vagyonokat a budai pasa határozatlan időre adta alattvalóinak, melyek nem voltak örökölhetők. Az aktuális birtokos így abban vált érdekeltté, hogy a legnagyobb hasznot hozza ki belőle a legrövidebb idő alatt. A szántóföldi területek nagy része műveletlen volt. Elsősorban az állattartás virágzott.                                                                                                                                             --            Az adókat két kategóriába sorolták. Egyik volt az állami adó, melynek elemei a harádzs és a robot volt. A másik a földesúri adó, melyeket a falvak adóköteles lakosai pénzben és terményben fizették ki. Az adóztatás alapja a jobbágyháztartás volt. A 300 akcse alatti vagyonnal rendelkezők nem fizettek semmilyen adót, ezeket törökül szegin-nek nevezték. A török korból származnak a szegény és a harácsolni szavaink.  Adó összeírók működtek, akik a birtokosok földjéről, az adózókról és az adóterhekről pontos kimutatást vezettek. A településeket sokféle adóval: házassági, fiúgyermek, termékek utáni tizedek stb. sújtották, hogy önmaguk jól éljenek, gazdagodjanak. Külön adóbeszedőket fizettek, akik a defter ( adóösszeírás) a lapján szedték javainkat. Ha valamelyik település nem tudta fizetni az adót, akkor azt lerohanták és kifosztották. Sok területen kettős adóztatás jött létre, ugyanis a magyar nemesség is igényt tartott adó fizetésére. Viszont a török is igyekezett adót behajtani a királyi országrészben pld. Szikszó esetében. Harácsolt javaikat vásárokon értékesítették. Adóösszeíró lap példa:                                           Esztergomi szandzsák összeírásából Kesztőlc falu lakosainak adója 1570. évben.       26. Kesztőcs, falu lakói:

 1,  Eső Bálont, fia György  7,  Nimet János
 2,  Kovács Márton  8,  Nimet András, fis István
 3,  Sánta Máté, fia István  9,  Pásztor Lukács
 4,  Bálint György  10,  Szabó Együd, fia András, fia Balás
 5,  Tót János  11,  Erős Dimitör
 6,  Bender (?) István, fia Orbán  12,  Erős Benedek

      Házal száma 12 db.                   

 
 Kapuadó 600 akcse 
 búza 150 kej  1800 akcse 
 kevert 32 kej  195 akcse 
 must 30 pinte  90 akcse 
 méhkas tized  30 akcse 
 sertés adó  24 akcse 
 erdő-, és legelőhasználat adó  30 akcse 
 káposzta-, hagyma-, biber tized 30 akcse 
 birságpénz, menyasszony-, hordó adó  160 akcse 
 Adó jövedelem a töröknek  3186 akcse 

      -A rabszolgaszedés a török társadalmi, gazdasági és hadi szervezetnek természetes velejárója, hatalmas javadalomszerzési lehetősége volt. Gondoljunk bele, „ingyen beszerzett árut” pénzért értékesítettek! Mohamedán hitparancs szerint a leigázott, nem muszlim népet mindenétől meg lehetett fosztani. A magyar férfi, felesége és gyermekei rabszolgaságra voltak vethetők. Azóta, hogy a török terjeszkedés vonala a magyarság földjéig felnyomult, a konstantinápolyi rabszolgavásáron állandó és keresett árucikk a harcban vagy békés paraszti munkája közben rabul ejtett dolgos magyar férfi és asszony. Az elhurcolt magyar rabszolgák száma több százezerre tehető. Sokat használták őket házi szolgának. Iparos munkára befogott rabok fegyvereket készítettek, pld. a mohácsi csatára 1,4 millió nyílvesszőt gyártottak. A vitézeket gályarabnak vitték, hiszen a több, mit 200 hajót számláló flotta számára legalább 10-15 000 lapátoló emberre volt szükség. A földművelésre mind az európai, mind az anatóliai területeken csapatokba gyűjtve dolgoztatták őket. A háremeket magyar rableányok és asszonyok népesítették be. 1554-ben Ghislain Busbeque osztrák császár és magyar király török nagykövete, mint szemtanú leírta, hogy „szekér számra vitték a magyar gyermekeket és lányokat. A férfi-rabokat csordaszámra, mint lovakat, béklyóra verve, egymáshoz láncolva hajtották eladni Konstantinápolyba.” Az elhurcolt magyar rabszolgák száma több százezerre tehető!                                                                                                                   --                          A janicsár katonai hadsereget nagyrészt rabszolgákból hozták létre, úgy, hogy erőszakkal keresztény gyermekeket raboltak, gyűjtöttek össze. Török földre vitték, ahol iszlámra térítették őket és egész életükben katonáskodniuk kellett. Ezt devsirmének, magyarul vérfrissítésnek nevezték, melyet II. Murád szultán hozott létre a 15. században, hogy letörje a régi oszmán-török arisztokrácia erejét. A birodalmi hadsereg új elitalakulata közvetlenül a szultánnak volt alárendelve. A magyar anyától elrabolt gyermek, később, mint janicsár, a mohamedánság lobogó tudatával irtotta a nemzetet, amelyből vétetett. A janicsárok fizetett katonák voltak. Meg kell említeni az irreguláris erők legjelentősebb alakulatát a harcban az akindzsiket, feladatuk volt a magyar területek pusztítása, rablása, lakosság elhurcolása. Ezen belül a legjelentősebb csoportjuk a vérengzésükről elhíresült krimi tatárok voltak. Zsoldot nem kaptak, rablásból éltek.                                                                                                                                                                                                                                                                                                      --A muszlim katonák szultánjukat istenként tisztelték. Félelem nélkül mentek a halálba a keresztények elleni harcokban, hiszen, ha azokat megölték Allah paradicsomába jutottak. Az emberi utánpótlás szinte kimeríthetetlen volt, minden csatában létszám fölényben voltak. Ha egy hadjáratban mondjuk negyvenezer katonát vesztettek, a következő hadi szervezés során könnyen pótolták a veszteséget. Az elesett magyar harcosoknak nem volt utánpótlásuk, emiatt folyamatosan fogyott a magyar. Akkori szokás szerint a török katonák sok ezres nagyságrendekben küldték szekereken a fővárosba a szultánnak a levágott magyar fejeket. A lefejezésben példát mutatott Nagy Szulejmán szultán, aki az 1526-os mohácsi csatát követő győzelmi ünnepségen, török írás szerint 2000 magyar hadifogoly vitéz fejét vágatta le kedvtelésből. Magyarország sorsát a XVI. században elsősorban I. Szulejmán szultán befolyásolta, aki 1520-66-ig uralkodott. Egyik legfőbb életcéljának a magyar népnek és a keresztény nyugati nemzeteknek leigázását tekintette. Hét hatalmas hadjáratot indított Magyarország újabb és újabb területeinek bekebelezéséért:    

 1,  1521  Nándorfehérvár elfoglalása
 2,  1526  Mohácsi vész
 3,  1532  Kőszegi vár ostroma
 4,  1541  Buda elfoglalása
 5,  1543   Pécs, Székesfehérvár, Esztergom bekebelezése
 6,   1552  Temesvár, Drégely, Szolnok, Eger ostroma
 7,  1566  Szigervár elfoglalása

   1529-ben Bécs ostroma miatt átvonultak országunkon.                                                        Az általa irányított mohácsi csatában megsemmisítette a magyar haderőt. Miatta halt meg II. Lajos királyunk. Nevéhez fűződik Szent István királyunk óta fennálló önálló magyar államiság megdöntése, amely a magyar történelmet évszázadokra kényszer pályára szorította. (Elgondolkoztam, mi történt volna ha Szulejmán nem ront az országunkra nem lett volna Habsburg uralom, Bocskay – Tököly- Rákóczi- és 1848-as szabadságharc és talán Trianon sem?) Ő személye tekinthető országunk egyik legnagyobb pusztítójának az 1100 éves történelmünk során, ugyanis  falvak százait gyújtatta fel, városok hosszú sorát lövette rommá, égettette fel. Magyarok tízezreit ölette le és hurcoltatta rabszolgaságba.

Saját gyermekeit és unokáit sem kímélte, ha érdekei kívánták legyilkoltatta őket is kegyetlenül. Csupán egyetlen emberi lényhez ragaszkodott érintkezésük első napjától mindvégig s ez Roxelane, Alexandra Lisowska ruszin származású rabszolganő, kit gyerekkorában a tatárok családja legyilkolását követően raboltak el. Török nevén Hürrem ( törökül Vidám) szultán ágyasa, majd felesége volt. A szultán háremébe kerülve, nem annyira szépségével, mint bájosságával, jó kedvével és élnk eszével vonta magára Szulejmán vomzalmát. Neki is levén gyermekei, a szultánnak mástól való legidősebb fiát, a népszerű Misztafa herceget megölette. Nagyreményű fiát, Bajazidot, ki leginkább hasonlított apjára, szerette volna szultánnak, a legidősebb fia, a „részeges” Szelim helyett. Szultána 1553-ban meghalt, Szulejmán keservesen megsiratta, 1561-ben azonban kérlelhetetlenül ölette meg gyermeküket, Bajazidot egész családjával együtt.

 Élete utolsó hadjáratát is a magyar föld ellen vezette. 1566-ban a hősi halált halt Zrínyi Miklós által védett Szigetvár ostroma során fejezte be földi pályafutását, mint a támadó sereg vezére 72 éves korában súlyos betegen. Megdöbbentő, hogy Szulejmán tiszteletére emlékművet emeltek Szigetváron, melyre a muszlimok büszkén, mi pedig megalázva tekintünk.                                                                                                                A törökök által folytatott építkezések mennyisége elenyészően kicsi ahhoz a hatalmas pusztításhoz képest, amelyet a jelenlétük okozott a magyar település hálózatban. Jóformán semmit nem építettek egy-két vallási épületen, fürdőkön, mecseteken, minareteken kívül melyeket a korán előírásai alapján vallási késztetésből tették. Egyedül a várakat tartották jól karban a jobbágyok ingyenes várrobot munkája kapcsán.

A német Fugger Bankház utazó megbízottja Hans Derncshwam 1555-ben Budán járt és a következőket írta az ott látottakról: „A házak sorban, egymás után beomlanak. Építkezésnek nyoma sincs, legfeljebb annyi, hogy a lakó meghúzhassa magát az eső és a hó elől. A nagy, tágas termeket, szobákat istállószerűen kőből-agyagból-fából összeeszkábált cellák tömegére darabolták fel. Pincékre nincs szükségük. Ezeket szeméttel töltötték meg. Saját házának senki sem ura és gazdája. A házak egytől egyig disznóólakká váltak. Annyira körülépítették őket, hogy az ember jószerivel rá sem ismer a kapukra és a nagy hintóbejárókra. Ugyanis a házak elé – mi több, a házakhoz tapasztva – ereszaljára, zsibárus bódékat építettek, melyekben a kézművesek török módi szerint a nyílt utcán ülnek és dolgoznak.” A korábban virágzott reneszánsz kultúránkat teljesen megsemmisítették. A budai vár rabolt kincseit gályák hada szállította Isztambulba.

     Ha nem volt ellenünk hadjárat, akkor kb. 17-22 ezer török katona állomásozott országunkban. A civilek száma csekély volt.                                                                                                                                            Ahódoltsági megyék lakosságának háborús pusztulása, rabszolgaságba vitele és elmenekülése következtében a települések száma drámai módon lecsökkent. 

Egyes települések soha nem épültek újjá. Minden magyar ember elvesztette valamelyik hozzátartozóját. Alant bemutatom Hódmezővásárhely szandzsák korabeli helyzetét:                                          

                                                               

1566-ban I. Szulejmán hadjárat idején 3 db.- 1596-ban III. Mehmed hadjáratakor 13 db. település pusztult el. XVII. szd. elejéig 16 falut töröltek el a 21 db. településből!                                                                                                                          

Felmerül a kérdés, hogy ilyen szörnyű körülmények között hány magyar maradt az ország területén ?

Időszak

Össz. lakosság kb.

Magyarok száma %-ban

Magyar emberek száma

Idegenek száma %-ban

Idegenek emberek száma

XVI.

század eleje

3 500 000

80 %

2 800 000

20 %

770 000

XVIII. század eleje

3 500 000

45 %

1 575 000

55 %

1 925 000

Különbség

-2100 000

-

-1 225 000

 

+1 225 000

Feltételezett

60% növekedés

XVIII. szd.elejéig

5 600 000

80%

4 480 000

20%

1 120 000

A tárgyi időszakban a békében élő nyugati országok lakossága 60 %-al nőtt. Ha a török nem pusztítja népünket, akkor a lakosság száma 5,6 millió lett volna és 2,1 millióval növekedtünk volna. A tények alapján az oszmánok, több, mint 1 millió magyar embert öltek meg illetve hajtottak rabszolgaságba.                                                                               A Habsburg király a tizenöt éves háború kapcsán igyekezett a törökök által elfoglalt területeket megszerezni 1591-1606 közötti időszakban. Ez a háború Magyarország legelső modern, már valóban komoly hadigépezeteket felvonultató háborúja volt. Sajnos az oszmánokat nem sikerült kiűzni, viszont a hosszú háborúskodás további veszteségeket okozott mind a magyar emberek, mind pedig a települések pusztulása területén.                                                                                                                                                                                        Már a hódoltság alatt a török megengedte idegen népcsoportok betelepülését a néptelen, lepusztult országban. Az évről évre megismétlődő nagy hadjáratok idején azonban egy idő után az újjáéledésre már alig vagy egyáltalán nem volt lehetőség. A magyar lakosság egy-egy nagyobb betörés után a védelmet nyújtó várból, mocsárból vagy erdőségből újra meg újra hazatért, hogy házát újjáépítse, földjét ismét megművelje és elhajtott állatai helyett újakat szerezzen. Páratlan túlélési erejének és regenerálódási képességének szintén óriási szerepe volt abban, hogy az ország átvészelte a hosszú török pusztítás időszakát.

Készítette: Erdei László

Felhasznált irodalom: www.buddhistagimnazium.hu/tananyag/A%20török%20hódoltság.doc

http://toriblog.blog.hu/2008/02/21/a_janicsar_hadtest_az_oszman_hadseregben

http://www.hetek.hu/hatter/201212/trianon_mohacsnal_kezdodott

http://ado.hu/rovatok/ado/adotortenelem-a-kettos-adoztatas-rendszere

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_Gazdt/03_05.scorml

Csiffáry https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria46/?query=SZO%3D(sziksz%C3%B3i)&pg=83&layout=s

 

Asztali nézet