BALÁZSDEÁK ISTVÁN VICEKAPITÁNY, EGRI 16. századi VÉGVÁRI HŐS HISTÓRIÁJA

Történelmi tény volt, hogy az 1526-os mohácsi csatavesztés után a törökök országunk nagy részét elfoglalták. Északon egy „kifli”alakú rész a Habsburg birodalomhoz tartozott, melyben éket alkotott a török hadakat legyőző Dobó István vára, Eger. Az ország nagy része, Erdély kivételével török hódoltsági terület volt. A törökök a magyar falvakat elpusztították, a városokat, mezővárosokat adó fizetésére kötelezték. Ha valamelyik település nem tudta a adót kifizetni, akkor azt megtámadták, kifosztották, a nőket megerőszakolták és a lakosok egy részét rabszolgaságba hurcolták. Ilyen zaklatott hazában élt Balázsdeák István, feltételezés szerint 1536-ban  született Temes Vármegyében. Szülei birtokait a török elvette, nem maradt mása, csak a lova és a kardja. 1557-ben érkezett fiatalon végvári vitéznek Egerbe, 1592-ig, 35 éven át szolgált itt. Mint huszár kezdte és később a ranglétrán hadnagy, majd főhadnagy lett. 1582-től ő volt a vár vicekapitánya. Jó nevű katonai családból származott. Apja Balázsdeák Márton, Gyula várának volt egyik hőse. Vitézségéért Ferdinánd királytól nemességet kapott. A törökök 1566-ban megtámadták és elfoglalták a várat, amikor a harcok alatt hősi halált halt. Gyula városa hőséről egyik utcáját Balázsdeák Mártonról nevezte el. Két fivére volt, akik a hazájukért küzdve 1552-ben Temesvár törökök elleni védelmi harcában estek el.                                                                                                                Eger vára 1596 évben történt elestéig a Habsburg birodalom része volt. Ezen uralkodók az egri vár élére hűséges, nagybirtokos alattvalóikat nevezték ki, akik általában csak néhány évig szolgáltak itt. Balázsdeák Istvánnak kilenc egymást követő főkapitány volt a parancsnoka. A főkapitány-váltása közötti időszakokban, néhány hónap, olykor egy évig is, mint alkapitány, ő vezette a várat. Felügyelte a vár újjáépítését, ügyinek intézését, ugyanis ebben az időben az erődítmény olasz építőmesterek tervei alapján felújításra és korszerűsítésre került. Eger vár főkapitányának kinevezett Prépostvári Bálint egy ideig megtartotta korábbi Kassai kapitányi rangját is.  Ez azzal járt, hogy sok időt töltött ott és a vár irányítását a megbízható Balázsdeákra hagyta. Ez időszakban vezette a törökök elleni portyákat is. Országos elismertségére utal, hogy 1583-ban a végvárak képviseletében őt küldték az országgyűlésbe, hogy vitézek nehéz helyzetét előadja. Itt bátran kiállt a végvárak körülményeinek javítása érdekében. 1588-ban hat levelet írt Kassára Claudius Roussel királyi helytartónak, melyekben leírja a vár ügyes-bajos dolgait. Jelentést tesz például arról, hogy magyar rablókat, csavargókat kellett elfogatnia és ezek büntetésére szabad kezet kér. Intézkedik a siroki várban adódó problémák ügyében. Később újra kéri az elmaradt zsoldjukat: „a gyalogosok igen elégedetlenek a fizetés elmaradása miatt, sokan elszöknek…”  Példaképe volt beosztott katonáinak.Egerben a Piac utcában volt háza, ahol feleségével Hobordaneczky Katalinnal élt boldog házasságban. Két gyermekük született, János és Borbála. Lánya, Balázsdeák Borbála nemes Segnyei Miklós egri vitézhez ment feleségül.  E házasságból született Borbála nevű lányuk akit Károlyi Mihály vett feleségül, így lett a Károlyi család Békés-vármegyei birtokos.                                                                                Balassi Bálint költő 1579-82 között hadnagy volt az egri várban. Balázsdeákkal együtt jártak portyákra és mikor visszatértek alkalma volt a végvári életet dicsőítő gyönyörű hazafias verseivel ismerkedni.                                                                                    Minden évben voltak nevezetes végvári harcok, melyek leírása megmaradt az utókor számára. A történetek azért maradtak meg, mert a budai pasák panaszkodtak levélben a Habsburg királynak, ha vereség érte őket, ha győztek, akkor dicsérő himnuszt írtak a szultánnak az eseményekről. Megemlítek néhány portyázást, melyekben Balázsdeák és az egri vitézek jelen voltak.                                                                                         1576-ban megneszelték, hogy nagy kísérettel viszik Hasszán béget a füleki vár új vezérének. Az egriek erre Újszásznál lesben állottak és legyőzték a törököket. A béget javaival együtt elfogták és sok rabul ejtett katonával együtt Egerbe vitték.                   A Füleki vár török katonái adóztatták Szikszót az egész környékkel együtt. A város néha elmaradt az adó kifizetésével és ilyenkor kifosztották az oszmánok. 1577-ben a török sereg kifosztotta Szikszót és tömérdek zsákmányt raboltak. Mikor a mieink megtudták több végházból összegyűlve elég nagy létszámú vitézzel indultak ki. Az oszmánok már elvonulóban voltak a helyszínről, mikor a portyázó magyarok, kiknek vezetői voltak: Prépostvári Bálint mezei kapitány, Rákóczi Zsigmond szendrői kapitány és Balázsdeák egri főhadnagy. Utolérték és megtámadták őket. A harc délután kezdődött és éjfélkor a mi győzelmünkkel ért véget. A törökök vezére a füleki bég néhányadmagával elmenekült, viszont legalább ötszáz halott török maradt a csatatéren. Nagyon sok ló és fogoly került a mieink kezébe. Ezernél több magyar foglyot kiszabadítottak, kiket összekötözve akartak elhurcolni rabszolgának. Ilyenkor szokásos kótyavetyében jól jártak, mert minden lovasra 22 frt. jutott, de még a budai várban sínylődő rabok is kaptak belőle.                                                                                1580-ban  a szolnoki Ali bég Gyöngyöst rabolta seregével. Geszty Ferenc diósgyőri kapitány vezetésével Balázsdeák István 400 lovassal és más helyekről toborzott több száz vitézzel indultak lesre. A kétezer főnyire becsült elvonuló török sereget Nádudvarnál érték utól, megtámadták és legyőzték az ellenséget. A mieink négyszáz foglyot ejtettek, köztük a szolnoki Ali béget, akit Geszty kapitány a diósgyőri várba fogva tartott,és kiért később tizenegyezer aranyat kapott váltságdíj fejében a portától.        1585 augusztus 24-én volt Turán az országos vásár, melyet a szolnoki bég felügyelt. A vásárütés vezére az ecsedi Báthory István és Balázsdeák István volt és  Egerből 300 lovassal és 200 gyalogossal és más végekből csatlakozott több száz vitézzel indultak. Három felől támadták és bekerítették a vásározókat védelmező törököket, akik vereséget szenvedtek. A vásár nagyságát mutatja, hogy zsákmányt 150 kocsira rakták és 137 rabbal indultak hazafelé. A kótyavetyéből bőven jutott minden vitéznek.                     Abaúj megyei Szikszó melletti csata 1588. október 8-án zajlott, ahol mintegy 10000 fős Kara Ahmed bég vezette török sereget legyőzték a Rákóczi Zsigmond egri kapitány által vezetett magyar végvári csapatok. Az előzményekhez tartozik, hogy az év során számos apró portyázás után a török részről 1588. október elején a füleki, a szécsényi, továbbá a Dunántúlról a fehérvári várőrség, a szolnoki és jászberényi török palánkok embereiből Füleknél egy 10000 főnél nagyobb ellenséges haderő gyűlt össze. Ez a jelentős oszmán sereg Kassa felé indult meg hódító szándékkal. Sajószentpéternél átkelve a Sajó folyón, Szikszó mezőváros és környékét dúlta. Rákóczi Zsigmond Eger frissen kinevezett főkapitánya intézkedett, hogy az ellenségnek útját állja és fegyverre szólította a végvárak őrségét. Szendrő várában gyülekeztek a magyar és német csapatok. Itt volt Egerből Rákóczi mellett Balázsdeák István vicekapitány, Fodróczki György hadnagy, és Balassi Ferenc hadnagy (Bálint testvére), Diósgyőr kapitánya Homonnai Drugeth István, Kisvárdáról Rákóczi Ferenc (Zsigmond testvére), Kassáról Serényi Mihály, Szendrőből Serényi Gábor főkapitány, az ónodiak, és más adatok szerint a várgesztesi katonák és Rákóczi László (Zsigmond testvére) a saját fegyvereseivel. A végváriak más megyék felkelőivel mintegy 2500 főnyi hadat (2000 lovas és 400-500 gyalogos) alkottak.  A támadást a végváriak indították meg.  Ezt tapasztalván Kara Ali bég felgyújtotta a Szikszót és a síkságon csatarendben állította seregét. A két szárnyat szekérsánccal erősítette meg, középre helyezett ágyúik bevetésével a mieinket meghátrálásra kényszerítették. Az égő város világánál támadó  magyarok a túlerővel szemben vereséget szenvedtek, még ráadásul rabul ejtették Homonnay Drugeth Istvánt.  A kudarcot mindenki tudomásul vette el voltak keseregve a fogságba került és a halott bajtársaik miatt. Balázsdeák azonban nem nyugodott bele a vereségbe. Már majdnem felbomlóban volt a magyar had, amikor Balázsdeák István összegyűjtötte a maradék lovasságot és a sötét éjszaka lepte alatt 800 huszárral új támadást indított. Balázsdeák lovasainak rohama olyan elsöprő erejű és váratlan volt, hogy megingott az oszmán katonaság. A végváriaknak sikerült a török táborba betörni. Balázsdeák István az ellenségtől elfoglalt négy darab ágyút a török ellen fordította és lövette őket, ezzel megfordult a csata sorsa. Akkora lett a zűrzavar, hogy a törökök eszeveszett menekülésbe kezdtek, hátra hagyva rablott értékeiket A harcban Kara Ali bég súlyosan megsebesült, de sikerült elmenekülnie. Helyettesét Musztafa béget magyar lándzsa döfte halálra. Egyes adatok szerint a török elleni támadása idején Rákóczi Zsigmond trombitása a közeli szőlőhegyre sietett, ahol a trombitát a császáriak módjára megfújta. Az ellenség e hangjelzésre azt hitte, hogy egy nagyobb császári segélyhad közeledik, ezért zavarba jött, s a csatarendje felbomlott. Ezt a lélektanilag fontos pillanatot a magyar sereg kihasználva újult erővel támadt az oszmánokra. A török veszteségről eltérő számok ismertek. Tardi György históriás énekében 1100 főre becsülte a hallottak számát, viszont Istvánffy Miklós történetíró 1745 elesett személyről tudósít. A csata sorsát Balásdeák István vicekapitány lovasrohama döntötte el. Az örvendetes győzelmi hír futótűzként terjedt el. Nemcsak a császárvárosban, de német földön is szerte emlegették.  A magyar történetírók Rákóczi Zsigmondnak tulajdonítják a győzelmet. Szemtanúk, egykori íratok azonban Balázsdeák István érdemének tartják a sereg diadalát. Istvánffy Miklós a csata krónikása versben írja le, hogy nyolcszáz lóval az élen „Balázs Deák kétélű pallossal vitézmódon” vezette a katonákat a harcba.  A csatának utóélete is volt, ugyanis egyes előljáró egri vitézek nem akartak újra harcolni és  az összecsapás kritikus pillanataiban nem álltak Balázsdeék mellé. Segnyey Jób és Páczolth András egri tisztek megrémülve visszavonulásra akarták rábírni Rákóczi Zsigmondot, aki azonban nem hallgatott rájuk. Egerbe visszatérve büntetésül október közepén mindkettőjüknek párbajoznia kellett egy-egy törökkel az egri vár alatti puskaporos malom előtti térségen, s végül mindketten győztek. Rákóczi Zsigmond a csata után a királytól megkapta jutalmul a kecskeméti Vezsenyi birtokot. Mivel ő nem sajátította ki a győzelmet, ezért Balázsdeák javára vissza akart lépni, de ezt a király nem hagyta jóvá. Forgách Simon Egerben főkapitánya volt, jól ismerte hősünk harci képességeit, 1588-ban, mint a Dunántúl főkapitánya levelet írt a királynak, melyben megírta, hogy a győzelem főképpen Balázsdeák érdeme és kérte a királyt, hogy jutalmazza meg őt. Az egri káptalan tagjai személyesen is jól ismerték Balázsdeákot és a királynak irt levélben méltatták hadi tudományokban való jártasságát. A hősiességét végül Rudolf  király is elismerte és Balázsdeáknak 1589-ben nemesi rangot adományozott.  Megkapta Győrt és Berényt és ő lett a jászok kapitánya. Az éves számadások szerint fizetsége nyolc ló volt. Személyesen havonként 50 frt. és minden lovára 20 frt.  Ezenkívül jár neki 20 fertály búza, 50 bárány és minden lovára egy köböl bor. Mint jászkapitánynak külön még négy lovat kellett tartani. Ezután nemcsak, mint végvári vitéz, hanem, mint birtokos nemes élte életét.                                                                                  1592 július 20-án Szikszónál zajló törökök elleni csatában Balázsdeák István egri alkapitány fogságba esett. Az újabb szikszói csata története szerint a szolnoki, a hatvani, a füleki, a gyulai és a jenői várak bégjei megelégelték az utóbbi évek harcainak vereségeit és elhatározták, hogy tőrbe csalják a magyar végvári vitézeket.  A mieink nem sejtették a cselt és Prépostváry Bálint egri főkapitány értesülvén a török had mozgásáról azonnal jelentést tett a szomszéd végházaknak hadi gyülekezőt szervezve. A magyar had Puszta-Szikszónál gyülekezett, melynek résztvevője volt Balázsdeák is. Prépostváry jónak látta, ha nem várja ki az ellenség  támadását, és azonnal megrohanta a szikszói dombokon tanyázó török haderőt. Sajnos nem mérték fel az oszmánok hozzájuk képest nagy létszámát és a támadás szerencsétlen véget ért. Az egri főkapitány gyalogosait egy dombon bekerítették és megadásra szólították, de a felhívást elutasították, ezt követően tarackokkal és seregbontókkal halomra lőtték őket. A csekély létszámú magyar csapat, hogy szégyent ne valljon újból támadásba kezdett, A csatában Balázsdeák vakmerően hadakozott, sok törököt levágott és mikor a lovát lándzsával átdöfték és az összerogyott alatta. A földön fekvő sérült apósát védelmezve veje nemes Segnyey Miklós egri hadnagy rettenetes vérontást rendezett. Hiába harcoltak hősiesen, a túlerő győzött és maga Balázsdeák István több tisztjével együtt fogságba esett.  A sors iróniája, hogy ott vesztett hősünk, ahol korábban,1588-ban a legnagyobb diadalát aratta. Az egri főemberek közül fogságba esett veje Segney Miklós, aki meg is sebesült, Fáy András, Bory Pál hadnagyok és Hetyei Pál egri kanonok. A törökök is súlyos veszteségeket szenvedtek a harcban, a kegyetlen török hírében álló Sásvár bég fia is elesett, kinek fejét trófea gyanánt magukkal vitték az egri vitézek.  Balázsdeák Istvánt fogolyként a jenői várba (Arad mellett) vitték. A magyar elöljárók hiába próbálták őt kiváltani, ez nem sikerült, mert a fővitézeket a szultánnak szokták ajándékozni ezt nem lehetett megváltoztatni. Ezután került Balázsdeák október 10-én 24 rabtársával és 100 elesett magyar vitéz fejével Isztambulba. Jedikula börtönbe zárták, mely hét hatalmas toronnyal övezett, a bizánci időkből megmaradt erőd volt. Balázsdeák Istvánt a többi rabbal együtt a díván (államtanács) elé is elvitték, ott kihallgatták, faggatták őket.  Az értékesebb rabok nem voltak bezárva, szabadon járhattak, kelhettek a nagy kiterjedésű börtön-várban. Ellátásukról viszont maguknak kellett gondoskodni. Sanyarú sorsa volt ott hősünknek és mivel sokat szenvedett levélben kérte Prépostvári Bálint egri főkapitány segítségét, „mert élelemre naponta csak három dénárt kap, egybe kerül a víz, kettőért meg néhány harapás kenyeret vesz. Hogy eddig éhen nem veszett azt egyedül az erdélyi követeknek köszönheti, akik segélyezték őt”. Ezután, Prépostvári 1593 szeptember 23-án levelet írt a királynak, hogy tegyen valamit hősünk kiszabadítására. Abban az időben ugyanis két fogoly bég volt a mieink kezén, ezeknek elengedése fejében 28 magyar főrab szabadon bocsátását kérték a törököktől, ezek között szerepelt Balázsdeák István is.  A nevezett huszonnyolc fővitéz legtöbbje 1593-ban csakugyan kiszabadult a fogolycsere kapcsán, de Balázsdeákot nem adták ki. 1591-ban kitört az Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között a 15 éves háború, melynek csatáiban vitézül részt vehetett volna. Rabsága miatt nem volt jelen Eger 1596-os török ostrománál, pedig nagy hasznára lett volna az akkor még tapasztalatlan Nyáry Pál várkapitánynak.                                             Míg hősünk a Héttoronyban szenvedett, az alatt itthon az udvar teljesen megfeledkezett nagy érdemeiről. Rudolf király 1596. március 12-én elrendelte, hogy Balázsdeák jászkapitány rangját, melyet ideiglenesen fia kezelt, el kell tőle venni, s Jászapáti Horváth Györgynek kell adni. Azzal indokolta, hogy „Balázsdeák most török rab, tehát polgári halottnak kell őt tekinteni”. A király tehát, cserbenhagyta régi hű vitézét, a birtokát másnak adta. Ismert és ünnepelt hős volt az országban. Báró Pálffy Miklós törökverő főkapitány addig nem nyugodott, amíg 1597. évben őt ki nem váltotta a fogoly Hasszán koppányi bégért cserébe. Feltételezés szerint úgy 60 éves kora körül esett rabságba és öt évig sanyargott a hírhedt török héttorony börtönben. A hatvanas éveiben járó Balázsdeák István Egerbe nem mehetett, mert a várat a törökök 1596-ban elfoglalták ezért báró Pálffy Miklós szolgálatában állt. Az ország akkor egyik leggazdagabb ura fejet hajtott hősünk tettei előtt és vagyonából méltóan jutalmazta: Nagycétényben lovastiszti állást kapott, amely jó fizetéssel járt, ugyanis 100 ló tartásának megfelelő pénzbeli összeg járt neki évente. Hősünk további sorsáról sajnos nincs adatunk, de biztosra vesszük, hogy Pálffy oldalán tovább harcolt a betolakodó törökök ellen. Ha nem csatában esett el, akkor valószínű a hosszú rabság szenvedései vitték sírba őt.Végül, Balázsdeák István jellemét az egri káptalanoknak Rudolf királyhoz írt leveléből szeretném idézni: ”A veszedelemben bátor, munkában fáradhatatlan, cselekvésben szerény, végrehajtásban gyors, az előrelátásban tanácsos elméjű”. Mi egriek büszkék vagyunk városunk múltjára. Sok neves ember élt itt, kik tetteik révén kiemelkedőt, maradandót alkottak az utókor számára. Tiszteletből utcákat, intézményeket stb. neveztek el róluk.  Különböző korokban sok egri vált neves emberré. Van Eger történetének egy korszaka, mely méltánytalanul a feledésbe és a jelentéktelenek homályába merült. Ez a végvári hős vitézek  kora 1552-1596 között, mely a török dúlás, pusztítás idején zajlott. Ők voltak, akik nem nyugodtak bele hazájuk muzulmánok által történő megszállásába, a magyarok kirablásába és sanyargatásába. Életük állandó kockáztatásával szembeszálltak az ellenséggel. 1554. év után a 16. század második felében Eger lakóinak egyik legnagyobb egyénisége Balázsdeák István végvári vitéz, Eger vár alkapitánya volt!  Ez a nagyszerű ember Egerben a hazájáért küzdött 35 éven keresztül. Eger 1552-es török elleni várvédők győztesei, hősei után a 16. század második felében, a végvári élet aranykorában Balázsdeák István volt a legnagyobb egyéniség. Sajnos manapság nincsenek elismerve érdemei. 

Írta : Erdei László 2017-évben

  Felhasznált íratok -Sugár István: Eger vár históriája (1991)  101.old.

–Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok 

- Vasárnapi Ujság 1854-1860   Szerző Papp Miklós

-Sugár István: A szikszói csata 1588-ban

-Istvánffy Miklós leírása alapján 

 -Szabó András: Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem (1544—1608)  

Vissza a főoldalra