CSALÁDFA KUTATÁSOM
Ahogy idősödtem egyre inkább érdeklődtem őseim iránt. Honnan származok? Milyen emberek lehettek rég elhunyt eleim? Sajnos, mikor fiatal voltam nem faggattam szüleimet erről a témáról. Édesanyámnak volt egy imakönyve, melyben a nagyszülei, szülei és testvérei születését és halálát följegyezte. Ezt fel tudtam használni adatgyűjtésemhez. Apai ágról az interneten a https://familysearch.org/search honlap segítségével és a Heves Megyei Levéltárban történő kutatással tudtam az adatokat összegyűjteni. Az amerikai mormon egyház híveinek köszönhetően majdnem minden település anyakönyve rajta van az interneten. Sok időt vett igénybe a keresés, de egyre jobban érdeklődtem a dolog iránt. Édesapám ősei Egerszalókról származó földműves emberek voltak.A török hódoltság idejéből 1550-ből fennmaradt elszámolás szerint 17 nős férfi fizette a kétszeres búza, bor, méhkas, széna és sertés után kivetett adót. Két évvel később a falu elpusztult, de hamarosan újranépesült és 1579-ben az Egyházasszalók nevet kapta. A falu a pusztító törökök kivonulása után 1731-ig néptelen volt és a 18. század elején új honfoglalókkal kellett betelepíteni. Jöttek Zemplén megyéből magyarok (mint az én Erdei nevű ősöm), de jöttek szlovákok ( Rakvács, Hablik, Zsi nevűek).1731. június 4-én a káptalan kiadta azt a telepítési szerződést, amelynek alapján 1731-ben 9, 1732-ben 15, 1734-ben 11 német gazda telepedett be Köln, Landau, Trier, Rajnakerület, Bajorország és Bamberg környékéről. Eszerint minden újtelepes három évig mentesül a robot és egyéb földesúri terhek alól, annak elmúltával azonban füstpénz gyanánt évente 4 forintot fizet, dézsmát ad a dézsmaköteles terményekből, az igásjobbágy 12 napon át igásrobotot, az igátlan 20 napon át kézi robotot teljesít, a tehenek, juhok és kecskék után sajtot ad. A XVIII. század közepétől magyar jobbágyok is tömegesen költöztek be, s a falu népét előbb vegyes anyanyelvűvé, később magyarrá tették” (Soós 1975: 176). A faluban az 1746. évi és az 1766–67. évi megállapítás szerint is jelentős német népesség élt,( Keller, Smidt, Smutzer stb.)Ez utóbbiak 10 év adómentességet kaptak az idetelepülésükért cserébe. A német származásúak nevüket megtartották, nem magyarosították. A szlovák Zsi név a XX. század elején eltünt a faluból. Később rájöttem, hogy Él családnévre változtatták a szlovák zsi, magyarul él nevet. A falunak papja csak az 1740-es években lett, úgy, hogy e tiszteletes úr celebrált Baktán, Szóláton és Szalókon felváltva és így egy anyakönyve volt a három falunak. Írásaikat sokszor nehéz volt elolvasni, hiszen libatollat használtak, mely, ha elkopott vastagan fogott és összeolvadtak a betűk. Számomra milyen érdekességek voltak az anyakönyvekben? Egerszalókon 1895-ben vezették be az állami anyakönyv vezetését, melyet több évtizeden át Kenderessy Károly vezetett szorgalmasan és lelkiismeretesen. Nagyon sok gyermek, akár 6-12 született minden családban, viszont a felnőttkort csak kb. a 60 százaléka élte meg. A roma lakosságot csak a 19. században kezdték anyakönyvezni. Itt a foglakozás rovatot úgy töltötte ki az anyakönyv vezető, hogy ha a családban volt hegedű, akkor „ muzsikáló cigány” , ha nem akkor „kéregető cigány” volt a bejegyzés. Véleményem szerint a 19. században Szalókon 30-40 cigány élhetett. Más embereket zsellér, napszámos, földműves és kisbirtokos foglalkozással illették. A 19. században egy zsidó család települt, akik a fűszer boltot vezették. A fiatalok korán házasodtak, fiúk 18-22. évesen a lányok 16-19. évesen. Nagy harc folyhatott a szép lányokért: 1906. évben a farsangi bálban leszúrták a 19 éves K. Jánost, majd ugyanez évben a búcsúban lelőtték a 17 éves K. Annát. Édesanyám, Takács Anna Hernádbüd nevű Abaúj megyei kis faluból származik. Itt érdekes az, hogy nagymamámék négyen voltak lánytestvérek és 1906-ban kivándoroltak Amerikába. A nagymamám, Balog Anna viszont egy év múlva visszajött és feleségül ment Takács Péter nagyapámhoz. Akinek ideje van felkutathatja családfáját és bizonyára sok érdekes felfedezést talál, mint én.