DOBÓ ISTVÁN az 1552.évi GYŐZTES VÁROSTROM HŐS KAPITÁNYA

 

A Dobók ősei a Pánkiak voltak. A Pánki család emelkedését a XIII. század második felétől követhetjük nyomon. amikor is 1276-ban Pánki Gergely fia, Jakab Ung megyében két falu birtokát megszerzi.

Pánki Jakab fiai, János és Dobó 1311-ben a szintén e megyében fekvő Ruszka falut szerezték meg. Birtokaik egyre gyarapodnak, 1321. után Dobó elhagyja a Pánki nevet és Ruszkai Dobónak nevezi magát. Testvérével, Pánki Jánossal a birtokaikat ketté osztják és csak négy falu marad közös tulajdonban. A Pánki család miután megszerezte később Pálóc várát, attól kezdve a Pálóci nevet használták.

 Dobó István apja, Domokos 1498-ban vette el Czékey Zsófiát, tőle négy fiú, Ferenc, László, István, Domokos és a lány, Anna született. István talán 1502 vége felé láthatta meg a napvilágot, közelebbi ismeretekkel az időpontról nem rendelkezünk. Dobó István édesanyjának Czékey Zsófiának Márton nevű testvére mindenáron ki akarta játszani nővérét az őt illető anyai örökségből. Ezért 1510-ben kölcsönös örökösödési szerződéssel minden vagyonát, a nővérét illető birtokokat is átruházta Tarcay Miklós Sáros vármegye főispánjára. Egy év múlva bekövetkezett halála után azonban Dobó Domokos bírói úton akarta érvényesíteni felesége örökségéhez való jogát, ezért 1511. december 28-án Budára indult. Ezt Tarcay Miklós megneszelhette, mert Vámosujfalu mellett éjszaka kilenc fegyveresével megölte és kirabolta. Ezután erőszakkal elfoglalta a Czékey vagyont és hogy a vérrel szerzett jószágot el ne veszítse, alig három hónap mulva csereüzletet kötött a nagyhatalmú nádorral, Perényi Imrével, igy az örökség Perényi birtokába jutott. A hatalmas főúr és leszármazottai később még több Dobó. birtokot is elfoglaltak. A mohácsi csatában meghalt Pálóci Antal, s vele férfiágon ki is halt a Dobókkal vérrokon család. Nagykiterjedésű birtokaikat Perényi Péter koronaőr, János király által magának adományoztatta, ezután, látszólag jogosan vehette birtokba Sárospatakot, Pálóci Antal özvegyét fogságba vetette.

Dobó Domokos halála után Czékey Zsófia szilárdan kézben tartotta a birtokokat, sőt gyarapította is azokat, taníttatta gyermekeit, István megtanult latinul, írni-olvasni tudott, ezen kívül alapos gazdasági ismeretekre tett szert, valamint katonai képzést is szerzett. Az utóbbit nyilván valamelyik közeli főúr udvarában apródként.

 Mohács után az országot hárman uralták: közepét a törökök. északi részt a Habsburgok, Erdélyt Szapolyai János király. Dobó István Habsburg I. Ferdinánd mellé állt, és egész életére elkötelezte magát a Habsburgok oldalán. Először 1543. augusztus 1-én említik a források, amikor bebörtönzött testvére, Ferenc kiszabadulása ügyében eljárt. Dobó Ferenc Szapolyai János híve volt, ezért a Habsburgok 1542-ben elfogatják és börtönbe zárták. A váltságdíj összegének kifizetésében Dobó István állapodott meg a királyi helytartóval, Várday Pál esztergomi érsekkel. Később a Dobó fivérek éppen Ferenc testvérük kiszabadítása idején birtokaik megtartása miatt arra kényszerültek, hogy behódoljanak Habsburg Ferdinándnak, ezért Dobó Ferenc, István és Domokos testvérek egy közös nyilatkozatban vallják és elismerik I. Ferdinándot Magyarország királyának. 1526-1540. évek  között Dobó István Serédy Gáspár felső-magyarországi főkapitány seregében szolgált. 1544-ben a tiszamelléki megyék sajószentpéteri gyűlésén megkapta az egri püspökség tizedszedési jogát.

 A Dobó testvérek, Ferenc, István, Domokos és Anna természetesen megpróbálták a Pálóci vagyonra vonatkozó örökségi jogaikat érvényesíteni. Szerednyei várukból igyekeztek hatalmuk alá vonni a környéket, hatalmaskodtak, garázdálkodtak, a borkereskedelemből pedig megszedték magukat. Közel negyedszázadig elhúzódó pereskedést folytattak Dobóék ellen a Tegenyei-ügy kapcsán. A Dobóék 1544. áprilisában Tegenyén, - amely az Ung megyei Pálóc szomszédságában feküdt. Tegenyei Tamásnak, vagyis a helység urának kárára birtokának és jószágaiknak egy részét eltulajdonították ugyanis szerintük az Pálóci birtok volt.  A kárvallott ezekért 1548-ban vádat emelt Dobóék ellen hatalmaskodás miatt és mivel a sértett nemes ember volt, a törvény szerint súlyos büntetés járt, 1551. március 5-én a három Dobó testvért fej és jószágvesztésre ítélték. Az ítéletet azonban nem hajtották végre. 1551. március 28-án – Dobó István személyes közbenjárására – már arról értesítette őt Oláh Miklós esztergomi érsek, hogy a király, bár nem szívesen szokott ilyen ügyekben kegyelmet adni, neki és testvéreinek megkegyelmezett.

 A korábban Perényi Péter koronaőr által elfoglalt egri vár királyi kézbe történő átadása 1548 nyarán sikerült. Dobó István bevonult Eger várába 1548 júliusában, ahová várnagytársa, Zay Ferenc királyi udvarnok is megérkezett lovasaival. Dobó 1548. július 20-án összes tartozékaival, számadás terhe mellett átvette a várat.

Panaszos levelet írt 1530. évben Szulejmán szultán I. Habsburg Ferdinánd királynak arról, hogy neki levélben panaszkodott Kászim budai pasa rác alatvalóik megtámadásáról. Az történt, hogy 1550-ben Dobó István egri várkapitány utasítására az egri vitézek megtámadták a ráckevei rácokat, akik hajókon Erdélybe tartottak kereskedés céljából. Váratlanul lecsaptak rájuk, a hajójukon emberüket lemészárolták, árujukat és holmijukat elkobozták. Dobó vitézeinek erőszakos fellépése a ráckevei török alattvalók ellen nem volt a véletlen műve, ugyanis ellenségnek tekintették az itteni rácokat, mivel azok török bérencek voltak, kémkedtek, beárultak minket, török seregben ellenünk harcoltak

1550-ben nősült meg, Sulyok Balázs birtokos lányát, Sárát vette el. Sulyok Sára korának egyik híresen szép leánya volt. mintegy 30 évvel fiatalabb volt a vőlegénynél, mindössze 15-16 éves, szinte gyermeklány lehetett. Két gyermek, Krisztina és Ferenc maradt utána, első fia, Damján korán meghalt.  Dobó az 1552-es ostrom előtt haza, Ung megyébe küldte feleségét és kisgyermekét, az egy éves Ferencet, akit Ferenc és Domokos testvéreire bízott. 

 Arszlán budai bégnek téves információt adtak arról, hogy Dobó ideiglenes távozása miatt az egri várat sok katona elhagyta. Eger védelem nélkül maradt, gyorsan felszereltetett 500 szpáhit, hogy rohanják meg a várat, és vegyék be azt. A török tervéről Dobó kémei tudomást szereztek, Gödöllő tájékán  1551. augusztus 20. és szeptember 11. között lest vetettek Erasmus Teuffel kassai kapitány katonái és a váratlan támadás során 300 törököt lekaszaboltak, s további 30 ellenséges katonát zászlókkal együtt foglyul ejtettek.

  Dobó biztos volt benne, hogy Egernek hamarosan komoly ostrom elébe kell néznie, ezért nemcsak a magyarországi török várakban, hanem még Drinápolyban is kémeket tartott. Tőlük időben megtudta, hogy 1552-ben a szultáni had egyik célpontja Eger vára lesz. Amikor híre jött, hogy a török nagy erőkkel közeledik, levelekkel ostromolta Ferdinándot és fiát, Miksát, hogy küldjön segítséget Egernek. Lőport vásárolt, ágyúkat kért a szomszédos városoktól, földbirtokosoktól, és a katonai létszámot is gyarapította. Dobó mindent megtett annak érdekében, hogy Egert megerősítse. Vaskézzel hajtotta be a jövedelmeket, elegendő élelmet, lőport, hadianyagot halmozott fel, erősíttette a falakat, a város felőli oldalon megépítette a Dobó-bástyát, a Tömlöc-bástya elé föld-fa szerkezetű palánkot emelt, ez volt a Földbástya, valamint befejezte a belső és a külső vár szétválasztását

  Dobó a király és a püspök közötti egyezség alapján az egri egyházmegye minden jövedelmét kezelte. Az egri várnak 1548 után három főbb bevételi forrása volt: a püspöki uradalomból, a várhoz csatolt rendkívüli jövedelmekből és az ország északkeleti részére kiterjedő egri püspöki egyházmegye dézsmájából. Az ő erélyes fellépésének hatására fokozatosan visszavették a környékbeli birtokosok által korábban jogtalanul lefoglalt jószágokat.

  Dobó István érdeme a szolnoki vár megépítése 1550-ben. Ez ügyben 1550. március 11-én 13 vármegye nemességét Egerbe hívta tanácskozásra. Itt elhatározták, majd felépítették a szolnoki várat.

Végül 1552. szeptember 11-én megkezdődött a vár ostroma, mintegy 2000 főnyi várkatonaság várta Kara Ahmed és Hadim Ali pasák seregét.  Dobó megeskette katonáit a végsőkig való kitartásra. Az öt hétig tartó ostrom alatt mindvégig katonái élén harcolt, ha kellett személyesen avatkozott bele a küzdelembe. Október 18-án a török had feladta az ostromot és dolgavégezetlenül hazaindult. A győzelem híre hamar elterjedt, felvillanyozta a korábbi török hódítások miatt már-már elfásult Magyarországot és a keresztény világot. Elsőként mindenképpen Dobó István alapos előkészítő és szervezőmunkáját, továbbá kiváló katonai vezetői képességeit kell kiemelni. Dobó novemberben lemondott főkapitányi beosztásáról és elhagyta Egert.

Ferdinánd 1553. május 18-án Erdély vajdájává nevezte ki, majd őt és leszármazottait bárói rangra emelte. A megtisztelő országos méltósággal azonban óriási gondot vett a nyakába. Erdélyben erős volt a Szapolyaiakkal szimpatizáló párt, 1553 őszén Dobónak kellett egy összeesküvést felszámolni. Erőskezű uralma, amellyel a királyi jövedelmeket hajtotta be, valamint katolikus vallása a többnyire már protestáns tartományban sok ellenséget szerzett neki.

  Dobó István fegyveresei 1554-ben rabul ejtettek egy előkelő törököt, bizonyos Dervis Cselebi nevűt, akit Szerednye várában őriztek. Ez év október 18-án Bornemissza Gergely egri várkapitány török fogságba esett Zolthay István főhadnagyával együtt. Zolthay a hatvani Veli szandzsákbég foglya lett ahol a bég jóindulata folytán engedélyt kapott arra, hogy „hitre”, vagyis becsület szavára szabadon engedi azzal a feltétellel, hogy ő a befolyását latba vetve közbenjár Dervis Cselebi és Bornemissza Gergely fogolycseréje érdekében.

Zolthay nem tudott semmilyen eredményt elérni a török ügyében, mivel minden igyekezete zátonyra futott Dobó István makacs ellenállásán Az eset Dobó szívtelenségét és nagyfokú önzését bizonyítja, hiszen nem engedte saját török foglyát kicseréltetni egykori egri harcostársára, Bornemissza Gergelyre. Dobó Istvánt kifejezetten fukar, pénzsóvár embernek ismerték saját korában.

1556-ban az erdélyi rendek visszahívták Szapolyai feleségét, Izabellát és fiát, János Zsigmondot, emiatt Dobót is a pártjukra akarták vonni.Ő tiltakozott, mivel Habsburg-párti volt, emiatt magára maradt majd Szamosújvár várába menekült. Román és magyar fegyveres seregek vették körül Számosújvárt, Dobó vajda lakóhelyét és ostrom alá fogták a várat. Dobó, akivel a török se tudott elbánni, kilenc hónapon át tartotta a várat, s bírta volna tovább is, ha nem jön éppen Ferdinándtól a királyi parancs: kössön egyezséget az ostromlókkal és az erődítményt adja át. A lengyel király követeinek közvetítésével létre is jött az egyezség: hadi eszközeivel (100 szekérrel) és embereivel (600 lovas) Dobónak szabad elvonulást engedélyeztek, de megszabott útvonalon. 1556. november 28-án indult el Szamosújvárról a hadi menet, ám Dobó, nem tudni miért, letért a kijelölt útvonalról. Jelentették is rögtön a Kolozsvárott tanácskozó országgyűlésnek: Dobó megszegte az egyezséget! Kisebb csapat indult a sereg elé, köztük a közvetítő szerepet játszó lengyel követekkel, azzal a szándékkal, hogy Dobót Kolozsvárra csalják azzal a meghívással: tegye tiszteletét az ifjú János Zsigmond királynál és az ő anyjánál, Izabella királynénál. Dobó mit sem sejtve elfogadta a hívást. Úgy tervezte, hogy seregét a városon kívül majd táborba szállatja és csak csekély, kísérettel lovagol be Kolozsvárra. Jöjjön csak az egész sereg! — volt az újabb invitálás. Kolozsvárott, mondván, hogy ilyen népes seregnek szállást és élelmezést adni nem tudnak, széjjel vezették embereit a környező falvakba. S így most már, hogy senki védelmező mellette nem maradt, rajta csaptak és lefogták Dobó Istvánt Szamosújvárra vitték, saját várának börtönébe zárták be rabnak.Egy esztendeig raboskodott a szamosújvári várbörtönben Dobó István, s onnét igen izgalmas, kalandos körülmények között szökött meg 1557 november 6-ika éjszakáján. Fáradságos munkával éjjel falat bontott kiásta magát, s kötélen ereszkedett le a várfalon. A várfal tövében egy felnyergelt ló várta. Nagy vágtában lovagolt haza Szamosújvárról Szerednyére, a Tiszán is átúsztatva, jó 300 kilométeren át, végig nyeregben ülve.

A pozíciójában neki segédkező öccsét Domokost is elfogták álnok módon átadták a törököknek, akik Isztambulba szállították. A fogságából Dobó később kemény váltságdíj fejében tudta csak kiváltani.

  Ferdinánd király egyik kedvelt híveként számos adományban részesült, megkapta Léva és Végles várát, illetve Gönc és Telkibánya gazdag mezővárosokat. Később további uradalmakat szerzett és szeretett öccse, Domokos számára is kijárta a bárói címet. Az ötödik leggazdagabb főura lett az országnak. 1562-ben bányavidéki főkapitánnyá nevezte ki Ferdinánd, ezen a posztján is keményen állt helyt, behajtotta a jövedelmeket, amellyel főleg a bányavárosi polgárok között szerzett sok ellenséget. 1564-ben meg is vált tisztségétől.

  A korábbi Tegenyei-ügy a feledés homályába merülhetett volna, csakhogy Dobóék időközben pert indítottak az eredetileg Pálóciaktól eltulajdonított Sárospatak birtoklásáért Perényi Gábor, Perényi Péter országbíró fia ellen, Erre válaszul Perényi megvette Tegenyei özvegyétől a per jogát annak folytatására. Az újabb ítélet 1560-ban született meg, és ugyan jogerősen kimondta a halálbüntetés alóli felmentést, de a Dobóknak egy év alatt át kellett volna adniuk az elfoglalt birtokrészeket, és még a saját birtokaik egyharmadát is. A Dobó család szeretett volna megegyezni a felperesekkel, ám azt Perényi meghiúsította, miután pedig ő utód nélkül meghalt 1567-ben, emiatt a birtok a Habsbug királyra szállt, emiatt a Kamara tovább vitte az ügyet. Az egykori egri várkapitányt Pozsonyban 1568-ban le is tartóztatták. azonban Dobónak sikerült megszöknie és a lévai várba menekült.

  Habsburg Ferdinánd fia Miksa király azt gyanította, hogy Dobó és Balassa János, Balassa Bálint költő apja, át akarnak térni Szapolyai János Zsigmond király hűségére. Az uralkodó, annak ellenére, hogy menlevelet biztosított számukra, az 1569. október 12-i a pozsonyi országgyűlésen elfogatta őket. Máig nem tisztázott, hogy valóban szőttek-e összeesküvést a főurak. Dobó ekkor már hetvenedik életévéhez közeledett, életében végig Habsburg-hű maradt, ráadásul bizonyítékok sem kerültek elő. Balassa hamarosan megszökött a fogságból, de az öreg Dobó erre már képtelen volt. Mivel Erdély és a Habsburgok viszonya időközben javulni kezdett, Dobó számára is lehetővé vált a szabadulás. Erre azonban csak hosszas egyeztetések után 1572. április 17-én került sor és nyitották meg börtöne ajtaját.

  A megromlott egészségű egykori egri hős hazavonult birtokára, ahol 1572.június 10-e táján meghalt. Dobó István síremlékét, dobóruszkai templomban fia, Ferenc Bars vármegye főispánja készíttette. A hagyomány szerint Dobó István szívét Szerednyén temették el. A díszesen faragott szarkofág fedelét – amely Dobót páncélban, szablyával és zászlóval ábrázolja – Ruszka egyik későbbi birtokosa, Buttler János gróf a XIX. században szállította az egri érsekségre azért, hogy az ajándékkal Dőry Katalintól való válási ügyét előmozdítsa. A síremlék eredeti fedőlapja az Egri Vármúzeumban található, Dobóruszkán ma a fedőlap másolata van, amelyet az egri múzeumtól kaptak 1996-ban, mintegy az eredetiért járó vigaszként. Régészeti kutatásokkal megtalálták Dobónak a templom más részébe helyezett koporsóját. 2008. június 28-án az új fedőlappal lefedett szarkofágba temették el újra a csontokat, ünnepélyes keretek között.

Dobó István természetében rejlő fukarsága, erőszakos, kíméletlen jelleme háttérbe szorult az egri vár védelmében tanúsított kimagasló tevékenysége miatt. A magyar nép szemében az egyik legkiemelkedőbb hőssé vált.

 Forrás: 

https://www.c3.hu/~hatodik_sip/98%20lapok/Irasok98/Tav98/HS98TA-7.htm  

chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://mek.oszk.hu/13800/13824/13824.pdf   Dobó életrajza Csiffáry