FORGÁCH SIMON   1567-1569

1527-ben született, felvidéki nagybirtokos családból. Nagyapja nyitrai főispán, apja királyi kincstárnok volt. Két fivére közül Ferenc vitte többre, 21 éves korában már nagyváradi püspök (1556), 25 éves korában alkancellár. 1568-ban Erdélybe utazott és János Zsigmond pártjára állt. Itt írta meg nevezetes történeti művét, amelyhez bátyja, Simon kritikai jegyzeteket készített.
Feltehetőleg Forgách Simon is járt egyetemre, mivel kortársai szerint a hét szabad művészetben jártas volt. De a katonaéletet választotta. 1550-től haláláig szünet nélkül katonáskodott, különlegesen kalandos élete kapcsán méltán mondhatjuk, hogy a 16. század legnagyobb törökellenes hősei közé tartozott.

 Sokszor megsebesült a harcokban, már 1551-ben Lippán a töröktől a homlokán kapott nagy sebet, mely örök jele maradt a csatának. 1552. évben Ahmed török pasa hatalmas sereggel megtámadta a Temesvári várat. Forgách Simon 25 évesen harcolt Losonci István kapitány várvédő seregében. A védők a nagy túlerővel szemben nem tudták tartani a várat ezért tárgyalni kezdtek Ahmed pasával a vár békés feladásáról. Megegyeztek abban, hogy a védők fegyveresen, minden vagyonukkal szabadon elvonulhatnak, a törökök nem rabolják ki a várost, a maradni akaró lakosokat pedig megtartják jogaikban.  Alig hogy elhagyták a várost a törökök rájuk rontottak, és lekaszabolták őket. A sebesült Losoncit a pasa lefejeztette, fejbőrét lenyúzatta, szalmával megtöltette és elküldte a szultánnak, koponyáját pedig Temesvár előtt egy karóra szúratta. Forgách kitűnhetett drága páncélzatával, ezért nem ölték meg, inkább megkínozták és levágták az orrát. Hosszú életét orr nélkül élte le. Váltságdíj fejében később szabadon engedték.                                                                                         1556-ban Kisszeben kapitányává nevezték ki, ezután Ferdinánd király kinevezése alapján Nagyvárad várnagya és egyidejűleg Tiszántúl és az Alsó Részek főkapitánya lett. Izabella királyné és az erdélyiek hada (Báthory György és Varkocs Tamás) ellen 1557 nyaráig védte a várat, majd békés elvonulás fejében feladta, még ez évben bárói rangra emelték                                                                                                                                       1558-ban a kassai kapitánnyal, Telekesi Imrével együtt harcol a  János Zsigmond király felső magyarországi párthívei, így Perényi Gábor   felső-magyarországi főkapitánya ellen Sárospataknál. Ebben az évben együtt verték meg a füleki szandsákbég seregét Sajókaza mellett. Érdemei miatt megkapja a királytól a Sáros megyei Hertneck uradalmát, a kastély a családja egyik székhelyévé vált.

1559 végén házasságra lépett Pemflinger Orsolyával, aki buzgó lutheránus, a neves nagyszebeni királybíró rokona volt. Nejétől számos gyermeke született,  négy fia: Zsigmond 1560-ban született és később  nádor lett, Ferenc 1566-ban jött világra és vallási pályát választva esztergomi bíboros érsek lett, a másik két fiú Mihály és János voltak. Leányai közül Zsófia Thurzó György nádor felesége lett, Margitot a Bánffy János, azután a Széchy Tamás vette nőül.

1561-ben Moldvában harcol amikor Heraklides Jakab görög kalandort magyar segítséggel vajdává választják. 1562-ben Szatmár várát védi a török ellen, ez évben jelen volt Prágában a Miksa királlyá koronázásánál. 1563 téli hónapjaiban Eger várában parancsnokol, mivel a kinevezett főkapitányt Mágóchy Gáspárt akadályoztatás miatt nem tudták beiktatni.

1565-66 években Schwendi Lázár generális, Felső-Magyarország főkapitánya mellett tanácsadó. Részt vesz Tokaj, Szerencs, Nagybánya ostromában, Szendrő, Pelsőc, Krasznahorka, Szádvár stb. elfoglalásánál.

1567-ben Munkács ostromakor kapta meg a kinevezését Eger főkapitányságára. A király hű szolgálatait bőkezűen jutalmazta. Apja 1550-ben Bars megyében 19, Nyitra megyében 15 faluban birtokos. Forgách Simonnak már 1565-ben 23 faluja van Nyitra megyében és 36 faluja Bars megyében, de Sárosban, Abaújban is több faluban birtokos.                                                                                                                      Az egri vár főkapitányságába 1567 április 1-24 között iktatták beés vette át a várat a kiküldött bizottság előtt Mágócsy Gáspártól, ugyanekkor Schwendi Lázár főkapitányon kívül a Szepesi Kamara tisztviselői intézkedtek a vár ügyeinek átadásában. Elvállalta a vár provizori tisztét, egy helyettese lett, Ghémes Ferenc főhadnagy személyében. Kinevezték Heves és Borsod megyék főispánjává, de megtartotta Sáros megyei főispáni tisztségét is. Heves megyei alispánja Szentgyörgyi László volt. Forgách teljesítette Schwendi Lázár főkapitánynak azt a már 1565-ben kinyilvánított óhaját, hogy német katonákat vegyenek fel a várba, ezért 100 német gyalogot vett állományba. A magyar gyalogság és lovasság is viszont 100-100 fővel gyarapodott, a Mágóchy által 1566-ban megemelt létszámot tartották.

Ebben az időben is folytatták a vár teljes átépítését. Első lépésként 1568 elején Pietro Ferrabosco császári építész elkészítette a vár alaprajzi felmérését, majd Ottavius Baldigarát küldték állandó építészként Egerbe, akinek a tervei alapján kezdték meg az átalakítási munkákat, kivitelezője  Jacobus Falubrese olasz honfitársa volt. Az udvar utasítására az egri vár építkezéseihez már 1567 májusában 3000 tallért utaltak át, 1568. januárjában ötezret. Tavasszal katonai szempontból is helyzetfelmérést végeztek és a bizottság elnöke Thurzó Ferenc királyi tanácsos volt. Még ugyanebben az évben Forgách két új ágyút öntetett Kassán.
Forgách ezekben az években hathatósan a protestánsok kedvében járt. Komjáti kastélyában Huszár Gál prédikátor számára nyomdát rendezett be. 1569-ben Eger környéki leggazdagabb katolikus plébánia, a felnémeti javadalmát kettéosztotta, elfoglaltatta a protestáns prédikátor számára. Ezzel ellentétbe került az uralkodóval, de a kincstárral is súrlódásai voltak a Sáros megyei birtokán nyitott kocsmája miatt meg azért is, mert engedély nélkül szállította ki borát Lengyelországba.                                       A török elleni csatározások szüntelenül folytak. 1567-ben az egri magyar vitézek Pestig kalandoztak és nemcsak a pasa ottani majorságait fosztogatták, hanem a török naszádokat, ún. „élés hajókat" süllyesztettek el a Dunán, továbbá zsidó és török kereskedőket öltek meg és raboltak ki. Még ugyancsak ebben az esztendőben az oszmánok Eger vidékén több falut feldúltak, a hatvani bég Heves, Pély és más községeket pusztította el, Ostorosról több embert elhurcoltak rabszolgának. Hasszán füleki bég folytatta a török támadó katonai hadműveleteit és előbb Dédest utána Putnokot, Monokot, Vadász erődjeit is elfoglalta. Torna, Kassa, Regéc, Eger és Szendrő közötti nagy területet feldúlta, és 12000 foglyot hurcoltak el erről a vidékről rabszolgaságba.                                                                                                         Az egri végbeli katonák gyakran kicsaptak várból kémkedés vagy préda keresése céljából. 1567 augusztusában Mezőtúrig nyargaltak, ahol kirabolták a híres túri vásárt. Ebben az időben János Zsigmond erdélyi fejedelem követével, Bethlen Gergellyel utazott a szultán csausza (futára), akinél ezer aranyat kitevő pénz volt. Forgách emberei lest vetettek nekik, rajtuk ütve egy emberüket megölték, a csausz élve elfogták és más foglyokkal együtt Egerbe hozták.1567. július 11-én Szűcs Gergely egri huszár főlegény formális szerződést kötött Forgách Simon egri főkapitánnyal, hogy elhozza a leggazdagabb budai zsidó kereskedőt. A zsidókat a török szövetségesének tekintette. Forgách kikötötte, hogy a foglyul ejtendő zsidó kalmár sarcának egyharmada őt illeti meg. Szűcs Gergely néhány jó lovassal Ráckevére ment, s nemsokára kötve hozta Egerbe a gazdag zsidót. Szokoli Musztafa budai pasa levele szerint a szegény Mojzest úgy lopták el a huszárok, hogy senki észre sem vette.  Forgách Simon főlegénye felbérelt ráckevei emberekkel fogatta el. Musztafa pasa hiába követelte vissza a zsidót, hiába küldtek Egerbe vegyes bizottságot, az ellopott Mózest nem találták ott. Ő csak akkor került elő, midőn a váltságdíjat lefizette az egri vitézeknek. Végül is a váltságdíjból Forgách Simon először az egyharmadát kötötte ki magának, de utóbb többet a felénél, vagyis 3000 frt-ot tartott meg a zsákmányból. Emiatt még 1577-ben is pereskedett vele Szűcs Gergely. A kereskedőnél talált értéken felül sarcban 10000 frt-ot csikartak ki a szabadulása fejében. A hatalmas összeget Jászberény városnak kellett megelőlegezve kifizetni, miután a váltságdíj összegének a kifizetését a város magára vállalta. Forgách és Szűcs 1569. június 22-én meg is osztozkodtak a sarcon.                    1567 őszén a portyázó egriek egy Pest melletti faluból 200 barmot hajtottak el, s bár a pesti török helyőrség üldözőbe fogta őket, mindössze egy harcosukat ejtették fogságba. Ó utóbb azt vallotta, hogy őket Forgách Simon kapitány küldte ki portyázni.                                                                                                                                                    1568-ban a török portyázok betörtek a középkori Egerrel határos Tihamér faluba. Az elpusztult település helye Egerben és a város mai határában kereshető, a mai Maklári út és a Menház út sarkán állott az egykori falu oltára. A mieink rajtuk ütöttek. egy törököt levágtak, a csausz vezetőt élve elfogták és más foglyokkal együtt Egerbe hurcolták..

Forgách már 1568 januárjában benyújtotta lemondását, majd 1569 júniusában végleg eltávozott Egerből, így vezető nélkül maradt a vár, Ungnád Kristóf új kapitányt csak októberben iktatták be tisztségébe. A kirendelt átadás-átvételi bizottság főemberei Rueber János kerületi főkapitány, Kielman András haditanácsos, Fejérvári János kamarai tanácsos voltak.                                                                                                           Forgáchot 1569 augusztus 1-i hatállyal a Dunán inneni főkapitány tisztébe nevezték ki. Forgách székhelye és családja tartózkodási helye ebben az időben Surány volt. A törökök megújuló támadásai, betörései miatt családját 1572-ben Lévára költöztette. 1574. aug. 31-től a királyi tanács tagja lett.1578. évtől a Dunántúli részek országos főkapitánya volt. 1580. évi országgyűlésen a magyar ellenzék soraiban volt, itt rosszallását fejezte ki, hogy a kassai főkapitányi központ, 1569-től 1580-ig épült érsekújvári vár élére egy németet, Andreas Kielman von Kielmansegg-et nevezték ki magyar várúr helyett. 1582-ben a fellebbviteli törvényszék tagja majd ismételten a haditanács tagjává jelölték, de rossz egészségi állapotára hivatkozva a nagy megtiszteltetést visszautasította. 1583-ban beleegyezett fia római utazásába és rekatolizálásába. 1587-ben átmenetileg elvállalta a dunántúli főkapitányságot is, de már az év második felében mindkét főkapitányi megbízatásáról lemondott.
Forgách Simont 1588-ban a 12 tagú várvizsgáló bizottságba választották, és az ország sérelmeit Ernő főherceghez felterjesztő országgyűlési küldöttség vezetője lett. Ez évben főpohárnoki méltóságra kapott kinevezést. Ferenc fia hazatért Rómából, mint kijelölt veszprémi püspök, 1589-ben 23 évesen felszentelték. Zsigmond fia 1589-ben 29 évesen megnősült, Losonczy Annát, özvegy Ungnád Kristófnét vette feleségül.
1591-ben Tokajban Pálffy Miklós Dunán inneni főkapitánnyal előkészítő tanácskozást folytat egy készülő nagy török elleni hadjáratról. Útközben Gyöngyösön a protestánsok számára kedvező intézkedéseket hozott, ugyanis a Szt. Orbán egyház végérvényesen a helvét konfesszió, a kálvinisták temploma lett, a város piacán működő malom jövedelmét a református tanulók ellátására rendelte. 1593. kitörvén a 15 éves török háború, ismét a csatatéren szerzett újabb babérokat, bevette Szabadkát, Szécsényt, Füleket. 1594. év aratta legszebb diadalát, midőn Teuffenbach Kristóffal Hatvant ostromolták, Forgách a vár felmentésére siető budai Muhammedpasazade Haszán pasa seregét Tura mellett teljesen tönkre verte, mintegy 3300, köztük számos előkelő török esett el a harc során. Egész Magyarország és Erdély visszhangzott az ősz bajnok fényes győzelme hírétől, mely nagyrészt vezetési tudományának volt köszönhető. Még ugyan ebben az évben a tatárokkal harcolt Bihar vármegyében. 1595. januárban részt vett abban a királyi tanácsban, amely Prágában a Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemmel kötött szövetség pontjait megállapította, szorgalmazta a szövetséget Erdéllyel. 1596-ban ott volt Hatvani vár bevételénél. Októberében 69 évesen részt vett III.Mohamed szultán serege ellen a mezőkeresztesi háromnapos ütközetben, ahol a keresztyén sereg harmadik és utolsó hadosztályát Ecsedi Báthory Istvánnal együtt irányították, mely sajnos vereséggel végződött.                                                                                                                                                 

Forgách Simon rövid ideig volt Egerben főkapitány. Sok összeütközése volt Verancsics Antal katolikus püspökkel, mert a protestánsokat pártfogolta és némely falvakba protestáns prédikátort helyezett be. A 16. század egyik leghíresebb hőse és hadvezére. Kiváló szerepet játszott az országgyűléseken is, tagja volt a törvényszékeknek és részt vett az ország határszélei kiigazítására kiküldött bizottságokban. Forgách Simon, mint kiváló hadvezér egész életében a török megszállók ellen harcolt, mely alapján a királytól sok birtok adományban részesült. 1598. januárban újra az országgyűlésben szorgoskodott, ahol rosszul lett. Haza térvén  megváltoztatva 1578-ban tett végrendeletét Kutassy János hercegprímás és a már nyitrai püspök, Ferenc fia jelenlétében. 1598. szeptember 24-én a hertneki kastélyában halt meg és a templomban lett eltemetve.

Irta: Erdei László 2021 évben

Felhasznált irodalom:                                                                                                   Szabó János Győző : Egri vár főkapitányai (Egri vár híradója 17.)                                 Csiffáry Gergely: Az egri végvárak tevékenysége 1548-tól 1596-ig.( Az Egri Múzeum Évkönyve 46.)