HABSBURGHŰ KAPITÁNYOK

 

BUTTLER JÁNOS 1696-1701

A Buttler család írországi származású, német-római birodalmi főnemesi família, a XVII. század végén Islitz városából települtek Magyarországra. Báró Butler János Eger vár kapitányi megbízatását 1696-ban kapta, majd ugyanez évben magyar honosítást is. Buttler a várat nagyon rossz állapotban vette át ezért rendszeresen írta panaszait Bécsbe az Udvari Haditanácshoz. 1700 nyarán arról tett jelentést, hogy a gondjaira bízott vár, ha nem nyer helyreállítást, rövidesen elpusztul, mert falai omlanak. Egerben a Kossuth Lajos utcai Buttler-házat a XVIII. század elején építette. A ház 1796-ig volt a Buttlerek tulajdonában, ezt követően a Keglevich majd a Barkóczy család birtokában is volt, 1835-ben pedig a városé lett.

A Buttler grófoknak az ország sok területén, többek között Erdélyben és Zemplénben is voltak birtokaik; Erdőtelket a nógrádi- hevesi birtokok központjának tartották. Az erdőtelki kastélyt Buttler János- Lajos kezdte építeni 1715-ben, késő barokk, copf stílusban

Másfél évszázadnyi sem volt a Buttler család magyarországi története. Erdőtelki kastély és az egri Buttler ház megőrizte emléküket. Az első Buttler, várkapitány volt, az utolsó pedig egy csodálatos regénynek volt ihletője.

-------------------------------------------------------------------------------------

 

EDWARD DE WILSON ír származású császári tiszt 

 

Edward de Wilson ír származású császári tiszt volt, aki a 17. század végén és a 18. század elején szolgált a Habsburg Birodalom hadseregében. Magyarországi tevékenysége különösen az 1701 és 1703 közötti időszakban volt jelentős, amikor az egri vár parancsnokaként (commendánsként) működött.

1701-ben Edward de Wilsont nevezték ki az egri vár parancsnokává. Ebben a pozícióban a vár és a környező területek védelméért, valamint a császári érdekek érvényesítéséért volt felelős. Parancsnoksága idején a Habsburg Birodalom igyekezett megszilárdítani hatalmát Magyarországon, különösen a török uralom alóli felszabadulást követően. Az egri vár stratégiai jelentősége miatt kulcsfontosságú szerepet játszott a térség katonai és politikai stabilitásában.

1704-ben Edward de Wilson Eperjes (ma Prešov, Szlovákia) parancsnokaként szolgált. Ebben az időszakban zajlott a Rákóczi-szabadságharc (1703–1711), amely során a kurucok jelentős területeket foglaltak el a Habsburgoktól. 1704. december 1-jén Wilson átadta Eperjes városát gróf Forgách Simonnak, II. Rákóczi Ferenc egyik főtisztjének. Ez az esemény a kurucok előretörésének egyik fontos állomása volt a szabadságharc során. A város átadása valószínűleg taktikai megfontolásokból történt, mivel a császári erők ekkoriban több fronton is harcoltak, és nem mindig tudták megtartani pozícióikat a kurucokkal szemben.

1705-ben Edward de Wilson a kurucok fogságába esett és Szendrőn raboskodott. A fogság körülményeiről és időtartamáról kevés információ áll rendelkezésre, de valószínű, hogy a korabeli hadifogolycserék vagy egyéb diplomáciai megállapodások révén szabadult. Szabadulását követően 1707-ben már mint generális főstrázsamester és Arad parancsnoka tevékenykedett. Ez a pozíció magas rangot és jelentős felelősséget jelentett a császári hadseregben, különösen a Rákóczi-szabadságharc idején, amikor a Habsburgok igyekeztek visszaszerezni az elvesztett területeket és leverni a felkelést. Arad stratégiai fontosságú város volt, és Wilson feladatai közé tartozhatott a város védelmének megszervezése, a helyőrség irányítása, valamint a környező területek pacifikálása.

 

 ---------------------------------------------------------------------------

 

GRÓF FERDINAND VON ZINZENDORF UND POTTENDORF (†1728)

 

osztrák császári tiszt és Eger várának többszöri parancsnoka jelentős szerepet játszott a város 18. század eleji történetében, különösen a Rákóczi-szabadságharc idején. Zinzendorf neve leginkább az 1700-as évek közepén bukkan fel a Habsburg Birodalom katonai és adminisztratív rendszerében. Az Egerhez fűződő kapcsolata különösen az 18. századi események fényében érdekes, amikor Eger az osztrák–török háborúk után ismét Habsburg-uralom alá került, és fontos hadászati helyszínként funkcionált.

1703.október 16-án nevezték ki Eger várának parancsnokává, és 1705. január 2-ig töltötte be ezt a tisztséget, amikor a vár a kurucok kezére került.

1706 augusztusától 1707 elejéig kuruc hadifogságban volt, majd megszökött.

Eger várának parancsnokává nevezték ki 1712. július 2-án ismét és 1716-ig szolgált ebben a pozícióban. 2019-ben Prágában előkerült Zinzendorf kéziratos naplója, amelyben 1703-tól több mint egy éven át részletesen dokumentálta az Egerben és környékén történt eseményeket. A napló értékes forrás Eger 18. század eleji katonai, társadalmi és gazdasági viszonyairól, valamint a város építészeti Zinzendorf naplójának részletei és a hozzá kapcsolódó kiállítás megtekinthetők az Egri Vár hivatalos honlapján.

 

---------------------------------------------------------------------------------

L’HUILLIER FERENC JÁNOS

 (Jean-François L’Huillier) francia származású császári tábornok és EGER VÁRKAPITÁNYA VOLT A 18. század fordulóján. aki jelentős szerepet játszott a Habsburg Birodalom katonai és politikai életében, valamint a magyarországi barokk építészet egyik kiemelkedő alakja.​

L’Huillier 1668-ban született nemesi családban. A Habsburg hadseregben szolgált, és részt vett több jelentős hadjáratban: harcolt Buda 1686-os visszafoglalásánál, valamint a törökök elleni felszabadító háborúkban, köztük Belgrád visszavételénél is. Katonai érdemei elismeréseként bárói rangot kapott. és 1715-ben honosították Magyarországon. 1715-ben kinevezték az egri vár kapitányának, mely beosztást haláláig 1718-ig viselte.

1700-ban II. Rákóczi Ferenc, akkor még mint sárosi főispán, zálogba adta L’Huilliernek az edelényi birtokot, mivel sürgősen pénzre volt szüksége. Ez a kapcsolat gyanússá vált a Habsburg udvar szemében, ami miatt L’Huillier-t egy időre eltávolították Magyarországról, és itáliai seregtestekhez osztották be.

1715-ben honosították Magyarországon. 1715-ben kinevezték az egri vár kapitányának, mely beosztást haláláig 1718-ig viselte.

1716-ban L’Huillier megkezdte az edelényi barokk kastély építését, amelyet a halála után felesége fejezett be. A kastély a francia és olasz hatásokat mutató, fényűző barokk építészet remekműve, amely ma is látogatható. ​

L’Huillier 1728-ban Pozsonyban hunyt el. Fiú örököse nem maradt, így a birtok leányágon öröklődött tovább. Unokájának 1820-ban bekövetkezett halálával a család kihalt, és a birtok visszaszállt az államkincstárra. ​

L’Huillier Ferenc János élete és munkássága jelentős hatást gyakorolt a magyarországi barokk építészetre és a Habsburg Birodalom katonai történetére. Az általa épített edelényi kastély ma is fontos kulturális és történelmi emlékhely.​

 A kastélyt gróf Forgách Ferencné, született L’ Huillier Mária Terézia, majd leánya Forgách Ludmilla örökölte. Ebben az időszakban (1730–1820) élte a kastély fénykorát: Ludmilla és az ő második férje, Esterházy István gróf idején végezték a legjelentősebb, máig fennmaradt átalakításokat a kastélyon és környezetében.

Az idők folyamán a kastély nagyon lepusztult. Az 1980-as évektől üresen álló épület pusztulása még jelentősebben felgyorsult

Majd egy sikeres pályázatoknak köszönhetően az Edelényi kastélysziget rekonstrukciója két ütemben megvalósult az elmúlt években.

Források:

Kis Csaba :  Az egri vár mint bázisvárostényező a Rákóczi szabadságharc idején

dr.Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában (1963)