KNÉZICH KÁROLY

1848-49-ES SZABADSÁGHARC VÉRTANÚ TÁBORNOKA

Horvát határőr családban született 1808-ban. Grazban végezte el a katonaiskolát. A 40-es években Galíciában, Lembergben is szolgált. A galíciai lengyel felkelés leverésének tapasztalatai mély ellenszenvet ébresztettek benne a birodalmi politika iránt.

 Valamikor az 1840-es évek elején helyezhették át Egerbe, 1842. július 14-én eljegyezte Kapitány Mihály egri szenátor Katalin leányát (†1853). 1844 júniusában kötöttek házasságot az egri főszékesegyházban – ez időben Knezich már főszázados volt. Házasságukból két leány született: Olga (1845 - Miskolc, 1898. május), aki Gröber József felesége lett ; Irén (1847 – Eger, 1882.augusztus), aki sógorához, Gröber Sándorhoz ment feleségül. Az 1848. március 15-ei forradalom után felajánlotta szolgálatát a magyar seregnek. Először a bányavárosokba küldték zászlóaljával a szlovák nemzeti mozgalom elfojtására1848-ban, amikor átlépett a honvédseregbe, már százados. 1848 nyarától részt vett a délvidéki harcokban. A szolnoki csata után lesz ezredes. 1848. december 1-én lett alezredes, 1849. március 13-án ezredessé léptették elő. 1849 májusában tábornoki kinevezést kapott, ebbéli minőségében volt ott Buda visszafoglalásakor. 1849 februárjában Törökszentmiklós környékén tevékenykedett. Várkony alatt találkozott Damjanich Jánossal. A tápióbicskei csatában ő foglalta el a Tápió hídját, a Komárom melletti csatában pedig a sáncokat. Részt vett az isaszegi és a nagysallói csatában is.

Katonai sikereinek köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, Damjanich János később után vezérőrnaggyá és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki, e minőségében vett részt Buda ostromában. A peredi csata után Görgei Artúr leváltotta. Kossuth Lajos megbízott hadi tudományában és kinevezte a felső-tiszai hadtest parancsnokává, majd a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. Kossuth kiszemelte őt Erdély kormányzójának posztjára is, de a hadi helyzet romlásával inkább egy rögtönzött hadosztály élére állították.

A szabadságharc után  kötél általi halálra ítélték, nyolcadik volt a Aradon a kivégzettek sorában (negyedik a kötél által kivégzettek közül) Ez volt utolsó mondata1849. október 6-i kivégzése előtt: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat!”

Forrás: wikipédia