KOLONÍCS JÁNOS BERTALAN 1576-1583

A családja a horvátországi Kollegrádból való. Nevüket Kolonichnak, Kolonitznak, de leggyakrabban Kolonitschnak írták. Ősei ugyanis a török elől már a XV. sz. végén Stájerországba költöztek, elnémetesedtek. Apja Kolonics Sigfried 1532-ben Bécs hős védője volt Szulejmán hadjárata idején és 1555-ben halt meg. Három fiútestvére közül csak György bátyja teljesített Magyarországon katonai szolgálatot: Fraknó és Kismarton kapitánya volt és1583-ban családját a király bárói rangra emelte.
Kolonics János Bertalan Schwendi Lázár császári generális szeregével került Magyarországra 1565-ben. Mielőtt Egerbe jött volna, először Tokaj főkapitánya volt. 1569-ben lett szendrői vár főkapitánya, itt Zolthay Istvánt, Eger 1552. évi hősét váltotta fel a várnagyságban.  Zolthay a haláláig, 1573-ig továbbra is Szendrőn maradt, mint Kolonics magyar lovassági kapitánya és katonai tanácsadója.

1576 nyár elejétől viselte az egri főkapitányságot. Kinevezték Heves és Borsod megyék főispánjává is.  Az első években gyakran volt távol. ezért helyettesére, Simon Antal alkapitányra  a szokásosnál nagyobb felelőség hárult. Simon halála után, 1578 második évnegyedétől átmenetileg Fodoróczky György, majd Korláth Kristóf volt a helyettese, 1579-től 1583-ig pedig Török András töltötte be e tisztséget. A várbeli német csapatok kapitánya 1582 végétől Zakariás Lang volt.  Provizorok (gazdasági intézők) gyakran váltogatták egymást: 1576. szeptember 1-től Soklyosi Istvánt nevezte ki, 1577-ben Csömöri Kövér Ferenc diósgyőri várnagy követte, majd 1579-84-ig Bódy Menyhért töltötte be e tisztséget.

A vár felújítása, építése folyamatosan zajlott, főépítész Ottavio Baldigara volt aki Kolonics idejében más megbízatások miatt többet volt távol, mint Egerben. Kolonics Baldigarának Egerben telket adományoztatott, amelyen a főépítész malmot építtetett az Eger patak partján. Földbirtokot nem kaphatott, mivel nem volt honosított. Baldigara beosztottja voltak ez időben Christoforo Stella, aki 1572-től és Bartholomus de Ponto 1579-től dolgoztak az építkezésen. Kolonics főkapitánysága idején a várőrség létszáma és összetétele nem változott, az elődje parancsnoksága végén elért szintet tükrözte: 500 magyar lovassal. 200 magyar gyaloggal, 350 némettel, köztük 50 vértes lovassal és néhány tucat tüzérrel.  Nagy hadi vállalkozásról ebben az időben nem tudunk, kisebb lovas rajtaütésekről annál többet. 1576. év november 21-én Szokoli Musztafa ismét levelet írt a bécsi királynak. "Az egriek - írja - a nagyszögedi Bezlia agát Szentkirály nevű faluban meglepik és huszadmagával lovaikkal együtt elviszik.”                      1576-ban megtudták az egriek, hogy Haszán béget szép kísérettel most viszik a füleki vár új vezérének. Az egriek erre Újszásznál december 2-án lesben állottak és legyőzték a törököket. A béget javaival együtt elfogták és sok rabul ejtett katonával és értékes tárgyakkal együtt Egerbe vitték. Kolonicsra panaszkodva, Szokoli Musztafa pasa ezt a szomorú hírt december 2-án jelenti Bécsbe. Kilenc nappal későbben már azt írja, hogy az egriek Szolnok alá száguldottak s a füvelő lovakat mind elvitték. E hónap 15-én Pest városának hatvani kapujánál kilenc törököt levágtak.  A következő év tavaszán, április 14-én Musztafa budai pasa Ernő főhercegnek a végváriak Jászberény melletti április 11-i támadásáról írta: „lm ez holnapnak tizenegyedik napján az egriek Jászberinhöz közel lest vettenek és az palánk alá száguldót bocsáttanak. Az mieink utánok lévén az lesre möntenek. Kit elfogtak, kit levágtanak bennök. "
 1576. év november 21-én Musztafa ismét levelet írt a bécsi királynak. "Az egriek - írja - a nagyszögedi Bezlia agát Szentkirály nevű faluban meglepik és huszadmagával lovaikkal együtt elviszik.”  1577-ben a török sereg kifosztotta Szikszót és tömérdek zsákmányt raboltak. Mikor a mieink megtudták több végházból összegyűlve elég nagy létszámú vitézzel indultak ki. Az oszmánok már elvonulóban voltak a helyszínről, mikor a portyázó magyarok, kiknek vezetői voltak: Prépostvári Bálint mezei kapitány, Rákóczi Zsigmond szendrői kapitány és Balázsdeák egri főhadnagy. Utolérték és megtámadták a törököket.  A harc délután kezdődött és éjfélkor a mi győzelmünkkel ért véget. A törökök vezére a füleki bég néhányadmagával elmenekült, viszont legalább ötszáz halott török maradt a csatatéren. Nagyon sok ló és fogoly került a mieink kezébe. Ezernél több magyar foglyot kiszabadítottak, kiket összekötözve akartak elhurcolni rabszolgának. Ilyenkor szokásos kótyavetyében (zsákmány elosztásban) jól jártak, mert minden lovasra 22 frt. jutott, de még a budai vár Csonka Tornyában sínylődő rabok is kaptak belőle.                                                                                                                   1578. év június 20-án már maga a szultán írt a bécsi királynak és elpanaszolja, hogy az egriek a szomszéd végházak vitézeivel együtt Fegyvernekre száguldottak s a vásárt megütötték. A vásározás nagyon fontos volt a török számára, hiszen az adóból, rablásból megszerzett javaikat itt cserélték, értékesítették. A vásárokat török katonák őrizték.
Budai pasa 1578 évi panaszkodó leveléből tudunk még Bárczy János  hadnagyról, aki csapatával sok törököt lekaszabolt az egyik lesvetés alkalmával.  1579 októberében a  budai pasa Ernő főhercegnek írt levelében egy Sahin nevű török elöljáró szabadon bocsájtását kérte. Ennek fejében Sárközy Mihály fogságban lévő egri hadnagyot és 60 fogoly egri vitézt engedtek el.                                                                               Kara Ovejsz pasa 1579-ben amiatt panaszkodott, hogy az egriek a váci törökök juhait elhajtották. Gyulay Balázs hadnagy volt annak a huszonöt egri vitéznek a feje, akik ezt művelték velük. Bécsből kérdőre vonták emiatt Kolonics Bertalan egri főkapitányt, aki augusztus 7-én azt jelenti Bécsbe, hogy kikérdezte Gyulay Balázst, de ő semmit sem tud a váci birkákról. A pasa mindent nagyít. Azt állítja, hogy az egriek ezer lóval száguldottak Hatvan alá, pedig százötven lovasnál több egyszerre nem ülhet föl innét.
Közben az egriek levágták az Erdélybe küldött török követséget. "Istennek igazsága szerint egy hitben, egy országban sincsen megtalálva - írja a budai pasa -, hogy az követ útjában bántassék."
Még el sem ült a pasa keserűsége, mikor már ismét jelentenie kellett, hogy Sárközy Mihály egri hadnagy lest vetett és egy szerencsétlen csauszt a kíséretével elfogott. Majd meg november 27-én azt jelenti Bécsbe, hogy az „egriek és szomszédaik három vitézlő törököt halálra való bajviadalra hívtak ki. A magyarok a háborúskodás okozói.”
Úgy látszik Kara Ovejsz pasa is elunta az örökös panaszt, mert elkeseredetten jelenté Bécsbe: "Nagy könyvet írhatnánk, de látjuk, semmi foganatja nincsen írásunknak." 1580 április 6-án az egri vár őrsége Hatvan ellen intézett egy merész rohamot, melynek külvárosában ez idő szerint igen sok gazdag török kereskedő lakott. Magát az erődöt, a váratlan roham dacára, nem sikerült bevenniük, mindössze a külvárosban ejtett nagy zsákmánnyal tértek vissza Eger falai alá.  Ez évben  Preiner Seifried királyi követsége épp Budán volt, mikor jelentették, hogy az egriek Gyöngyöst megtámadták. A történet szerint Sasvár szolnoki bég, aki kegyetlenkedéseiről vált híressé, portyázásra indult kétezer fős csapatával. Június 20-án délben a nagy elánnal Eger alá érkeztek és a maklári jobbágyokat összefogdosták, láncra verték, sokaknak fejüket vették. Eger városába nem hatolhattak be s visszavonultak foglyaikkal Hatvan irányába. A siker Sásvár béget még gőgösebbé tette, bégtársával és Szolnokot és környékét rabolta ki.   A mieink megtudván ezt, Nádudvarnál lest vetettek neki. Kolonics,  Balázsdeák István főhadnagyot küldte négyszáz lovassal, Báthory István ecsedi kapitány kétszázzal és Geszty Ferenc kapitány a diósgyőri haddal vonultak ki. A törökök rámentek a lesre és a mieink hősi harcban négyszázat elfogtak és háromszázat levágtak közülük. Hatszáz magyar rabszolgát szabadítottak ki. A lesvetést Geszty Ferenc vezetvén, a magyar sereg neki ajándékozta a rabbá esett Ali béget, akiért aztán Geszty kapitány váltságdíj fejében tizenegyezer aranyat kapott.                                                                         1581 április 15-én Kalajilikosz Ali pasa jelentette Bécsbe, hogy az „egriek semmibe sem veszik a frigyet.” Kollonics főkapitány nem nyugszik és most is írott paranccsal küldé ki rablásra Zolnoky Mojzes és Kevély György tiszteket. A csatázó legényeknél levő parancs Ali kezére kerülvén, ő azt a bécsi király Budán idéző követének is megmutatta.
1582. év tavaszán a szolnoki bég Ónod és Diósgyőr közt nagy sereggel pusztította a falvakat. Az egriek egyesülvén az ónodi, diósgyőri és kassai vitézekkel, a szolnoki bég hadát rútul elverték, ezerötszáz török esett el a csatában, és tizennyolc zászló került a győzők kezére. E véres csatában különösen kitüntette magát Borbély András egri lovas hadnagy. Igazában az ő hősi rohama döntötte el a csatát. Ugyanez év november havában jelenti a budai pasa, hogy Borbély András, Sárközy Mihály és Balassi Bálint hadnagyok Egerből sok lovakkal kijöttek és Berényt megtámadták. Sok törököt levágtak, sokat meg elvittek. Kolonics idejében szolgált az egri várban 50 lovassal Balassi Bálint, 1578 nyarától 1582 végéig, aki számos portyázáson vett részt. Eltartására a kiskun kapitányság jövedelmét adták neki.  Szerelmes volt Losonczy Annába, Ungnád Kristóf horvát bán feleségébe, kihez Júlia néven gyönyörű verseket írt. Sajnos Anna nem viszonozta közeledését.
Vallási szempontból emlékezetes események történtek Kolonics parancsnoksága idejében.  Kolonicsra nagy hatással volt a reformáció, emiatt konfliktusban állt Radéczy István egri püspökkel. 1578 őszétől 1579 telének végéig Leleszi János jezsuita missziós küldetése különösen nevezetes volt, aki a katonák lelkészével, Magdeburgi Joachimmal
 nyilvános hitvitát rendezett a Szt. Mihály templomban. Leleszi építtetett az egri Radéczy István püspök közreműködésével egy új oltármennyezet és az ő javaslatára kezdtek bele egy új oltár építésébe a Szt. Mihály templomban, amelynek ünnepélyes felszentelésére 1580 februárjában került sor. Magdeburgi Joachimot Kolonics és még kevésbé a provizora, Kövér Ferenc anyagilag nem támogatta, úgyhogy a prédikátor 1579 januárjában elhagyta véglegesen Egert. Tavasszal a helvét hitvallás gyülekezet plébánosa, Paksi Mihály a sárospataki iskola rektora jött Egerbe. 1580 júniusában Úrnapja utáni hét szombatján a káptalan közös miséje közben felfegyverzett protestáns nemesek elfoglalták a Szt. Mihály templomot és bevezették ide új prédikátorukat, Paksi Mihályt, aki a következő vasárnap már itt hirdette az igét. Paksi 1584-ben Koloniccsal azonos időben távozott Egerből Semptére.
 1583 nyarán Lengyelországból Egerbe érkezett Drenóczy József jezsuita pap azért, hogy a katolikus restaurációs törekvések teendőit rendezze, mert a reformáció ugyancsak előtérbe került a városban. Itt volt Antonio Possevino jezsuita elöljáró is aki részletesen tájékoztatta a rendi generálist és a Szentszéket az egri vallási állapotokról, hiányosságokról.                                                                                                          Még 1583. március 21-én a kassai generális is megírta Ernő főhercegnek, hogy Kolonics egri főkapitány panaszkodott az igen rossz ellátási viszonyok miatt.  A vitézek fizetése elmaradt, valamit tenni kell, hogy a nagyobb baj elkerülhető legyen. Mivel rosszul áll a dolog, ha az ellenség neszét veszi, könnyen baj támadhat.
Kolonics  parancsnoksága alatt vált valamennyi Eger környéki falu is török adófizetővé, Felnémettel és Noszvajjal zárult be a kör. A bevételek csökkenése miatt a katonák késedelmes fizetése rendszeressé vált. A város kereskedőinek az érdeke meg azért ütközött Kolonicséval, mivel a parancsnok végre akarta hajtani az Udvar szándékait.  Kolonicsot a birtokos nemesség nem fogadta maga közé, mivel nem volt honosított. az országgyűlésen 1582-ben hangosan követelték leváltását.
Kolonics lelkiismerete és tehetsége szerint mindent megtett, hogy egri tisztségének megfeleljen. Megtanult magyarul. Sziléziai német feleségét Rechenberg Ilonát Egerbe hozta  és mikor megbetegedett, itt ápolta. Felesége 1580-ban meghalt,  Kassán a Szt. Erzsébet templomban temettette el. Másodszor 1583. szeptember 29-én nősült, Rueber Máriát, a Felső Részek főkapitánya leányát vette el. Várkapitányi tisztét Ungnad Kristóf visszatértéig, 1583. október 27-ig viselte. Kolonics Egert 1584 júliusában hagyta el, egy hónappal később, hogy Ungnád Kristófot másodszor is beiktatták az egri főkapitányi tisztségbe, addig gazdasági problémáit kellett rendeznie. Rueber János  Felső Részek főkapitánya 1584-ben  kinevezte Kolonicsot a megbízott főkapitány, gróf Nogarola Ferdinánd a helyettesévé.  Ezután megszakítás nélkül Kassán élt, ahol 1587. február 27-én halt meg.

Irta: Erdei László     2021.évben                                                                                                                                                                                                          Felhasznált irodalom: Szabó János Győző : Egri vár főkapitánya Egri vár híradója 17. kiadás                                             Takáts Sándor: Bajvívó magyarok                                                                                                         Csiffáry Geregely:Egri végvárak tevékenysége   1548-96 között