Krimi tatár hordák pusztítása Magyarországon a török hódoltság idején

 

 

A Krimi Kánság 1475 óta tartozott az Oszmán Birodalom vazallus államai közé. A két muzulmán állam kapcsolatát a kölcsönös érdekazonosság jellemezte. A Fekete tenger északi sztyeppéin és a Krim félszigeten éltek. Fővárosuk Bahcsiszeráj volt. A 16. század közepétől a török hódító hadjáratokban rendszeresen részt vettek, mint irreguláris csapat hadi zsákmány fejében.  Ezek az alakulatok nem voltak jók a közelharcban, csak arra alkalmazták őket, hogy végigpusztítsák, megfélemlítsék a vidéket, rabokat hurcoljanak el. A várak ostromára, szabályos ütközetekre kevéssé voltak alkalmazhatók.  A tatárok a törököknél sokkal kegyetlenebb, vérszomjasabb, zsákmányra éhesebb harcosok voltak, és ezen kívül érdekeltek voltak a lakosság elhurcolásában is, hiszen a 16. században a krími tatárok a rabszolgapiacaikról váltak ismertté Európa szerte. Nem nehéz elképzelni mennyien élhették túl a Magyarországon rabszolgaláncra vertek közül a Krím-félszigetig tartó gyaloglást. A rabok egyes csoportjait a Fekete-tengeren túlra szállították az oszmán rabszolga-piacokra vagy a mezőgazdaságban dolgoztatták őket helyben, míg további pénzösszeget vártak a módosabb rabok, hadifoglyok kiváltásából. További bevételi forrásnak számított a hadizsákmány, melynek egyötöde a kánt illette. Leghíresebb uralkodójuk Gázi Giráj kán volt, aki 1588-1608-ig uralkodott, hordája 30-32 ezer főből állt. Magyarország felszabadításáért folyó török elleni tizenöt éves háborújában az oszmánok oldalán végig harcoltak. Ismert tény, hogy a kánok a török szultántól a háborús szolgálatért jutalmat kaptak, sajnos az egyszerű tatár harcos ebből vajmi keveset kapott.

  1. évben vezette először személyesen hordáját Gázi Giráj magyar föld ellen 22 ezer fővel. Huszt várától kiindulva igyekeztek a török kézen levő Szolnok felé. Útközben Monostorpályinál Báthory István és Balassi Ferenc ( költő Balassi Bálint testvére) 1200 fős sereggel megtámadták őket. A kilátástalan küzdelemben vereséget szenvedtek, sajnos Balassi Ferenc az ütközetben hősi halált halt. Előnyomulásuk közben csatlakoztak a török fősereghez, egyes források szerint a két had a 80.000 főt is elérte létszámban.            Juszuf Szinán pasa (eredetileg genovai olasz szülők elrabolt ScipioneCicala nevűogyermeke) vezette egyesült sereget, mely elfoglalta a Dunántúl nagy részét., majd megérkeztek Győr megtámadására. A hosszan tartó ostromban a tatárok nagyon aktívan kivették részüket. Augusztus 5-én reggel 5 és 6 óra közt 4000 tatár úszott át Győrön alatt a Kis-Dunán olyképpen, hogy lovaik farkába kapaszkodtak, ostoraikat jobb kezükben, kivont kardjaikat pedig szájukban tartották. Ezután dúlták, fosztogatták a Szigetköz közelben lévő helységeit. Másik alkalommal 20.000 tatár a Rábcán átúsztatva, az osztrák határ felé tört előre s majdnem Bécsig portyázván, tűzzel-vassal mindent elpusztítottak, ami útjukba akadt. Sajnos a hatalmas létszámban támadó erőkkel szemben Győr vára elesett.
  2. év februárjában a temesvári pasa a környező magyar lakosság megfélemlítésére magához szólította a Győr környékén telelő tatárokat, akik tűzzel-vassal pusztították azt a vidéket, amely az előző esztendőben a magyarok kézre került. A lakosokat részben leölték, részben rabságba hurcolták. Puszta lett Békés városa és többi környező falu és mezőváros, a maradék lakosság igyekezett biztonságos, távolabbi helyekre menekülni. Gyula környéke így alig egy esztendő leforgása alatt iszonyú pusztítást szenvedett, amit azután nem is tudott már többé soha teljesen kiheverni.
  3. év elején III. Mehmed szultán (ur. 1595-1603) személyesen állt a hadjárat élére, és körülbelül 150. 000 fős sereggel indult meg Magyarország ellen. A szultán hadában 30.000 tatár vett részt Feth Giráj kalga (hadúr) vezetésével. Az országon vonulva végig pusztították a lakott településeket. Például Hódmezővásárhely környékén 19 faluból 13-at tettek a föld színével egyenlővé. Több falu sohasem épült ujjá. Ezt követően az „igazhitű harcosok” Eger vára alá vonultak, megtámadták és a vár elesett. A vár védői hiába adták meg fegyvertelenül magukat, a törökök mégis nagyrészüket levágták. Ez súlyos csapás volt a magyarságra. III. Mehmed is ugyanúgy gyűlölte a magyarokat, mint dédapja a nagy Szulejmán és diadalmas győzelmi mámorában azt mondta, „ harcoltunk Allah útján…,hogy a keresztény néppel megismertessük az iszlám erejét…” Eger után a nagyszabású Mezőkeresztesnél folyó csatában is legyőzték a Habsburg királyi haderőt. Érdekes megemlíteni, hogy a szultán annyira elégedett volt a tatár hordával, hogy Feth Girájt rögvest kinevezte Krimi kánnak. A baj az lett a dologból, hogy bátya az uralmon lévő kán, Gázi Giráj, rögtön kiirtatta családját, majd hazatérve őt is felkoncoltatta.

1598. telén Gázi Giráj kán vezette tatárok egy része Buda, más részük a dél-alföldi Zombor környékén vert tábor és innen rajzottak ki pusztító útjaikra. Javában égettek-raboltak nem csak a magyar királyi végeken, hanem a török Hódoltság területén is. Szeged környékének kirablása után átkeltek a Dunán és Kanizsáig pusztítottak. Egy másik tatár had Felső-Magyarország területére tört be. Gróf Pálffy Miklós főkapitány vitézei – az esztergomiak – azonban nagy sikert értek el ellenük. Márciusban Buda környékén portyáztak az esztergomi magyar vitézek, akik a portyáik folyamán egy erős tatár sereget vertek szét és szalasztottak meg. 1598. év telére Zomborba tette át székhelyét Gázi Giráj kán. Mialatt a tatárjai raboltak, ő törökül verseket írt. Művelt ember volt, tatár nyelven kívül törökül, perzsául és arabul beszélt.

  1. évben is sok szenvedést okoztak a tatárok. Szeged körzetében telelő horda február-március hónapokban pusztító támadást intézett a Dunántúl ellen. 1598-ban sikerült visszafoglalni Győr várát, melynek elvesztése és néhány szép Habsburg-siker ellensúlyozására III. Mehmed szultán Damat Ibrahim (eredetileg horvát szülők elrabolt gyermeke) nagyvezír főparancsnoksága alatt hatalmas sereget küldött Budára. A vele tartó Gázi Giráj  kán csapatai a Duna keleti oldalán, az Alföldön törtek előre, s a pesti mezőn táboroztak le. Az ősz folyamán Ibrahim pasa a tatárokat Nógrád és Érsekújvár és a Vág vidékre küldte komoly haderővel. Ez alkalommal is borzalmas pusztítást végeztek a városok és falvak hosszú során. Kortársak szerény becslése 17.000-re tette az e tájról rabszolgának elhurcolt magyarok számát. Szerencsére később Szécsénynél gróf Pálffy Miklós főkapitány serege megsemmisítő vereséget mért a török-tatár csapatokra.

Ezt követően sem nyugodtak a tatárok, pusztítottak Miskolc környékén egészen Forróig. A magyar hajdúk 700 fős csapata Szendrőnél egy nagyobb – a környéken rabló – tatár seregen éjjel rajtaütött. Sok magyar foglyot sikerült itt kiszabadítaniuk, s nem kevesebb, mint 16 000 lovat zsákmányoltak és rengeteg prédát nyertek. Sok tatárt levágtak, a maradék Eger irányába menekült.

1602 év végére a tizenöt éves háború kimerítette a török szultán kincstárát is. Ilyenkor a tatárokkal lehet spórolni, mert azok rablásból és rabszedésből élnek. Be is hívta újra Gázi Giráj tatár kán hordáját Magyarországra, akik Pécsett táboroztak le és ott teleltek.

  1. év tavaszán a Pécs környékén áttelelt tatár horda tűzzel-vassal csap a Dunántúlra és Horvátországra.  Draskovich János horvátibán, Sigismund Trautmannsdorf szlavóniai főkapitánnyal mindent elkövetnek megfékezésükre. Lala Mohamed pasa (eredetileg bosnyák szülők elrabolt gyermeke) vezette török-tatár betolakodók ellen a Dunántúlon, Budán, Pesten hatalmas harcok dúltak. A török had utánpótlása szinte kimerithetetlen volt. Szeptember végén Csepel szigeteknél zajló csatáról gróf Thurzó György, a feleségének megírta, hogy a harcban 1500 afrikai néger is részt vett és görbe karddal, valamint parittyával voltak felszerelkezve. Továbbá 1000 kozák is harcolt a törökök oldalán. Áprilisban a szultán által Magyarországra vezényelt tatár vezér,Gázi  Giráj kán, nagyszámú lovasságával éppen innen indult hírhedt horvátországi portyázó útjára. A tatárok egész Varasdig pusztították a vidéket, falvakat, palánkokat és várakat a tatárok kivétel nélkül felgyújtották, a férfiakat, nőket és gyermekeket foglyul ejtették, vagyonukat elrabolták. A megrémült lakosság a toplicai hegyek közé menekült, azzal a szándékkal, hogy a ciszterek kolostorában keressen oltalmat. A tatárok azonban még a kolostort is felgyújtották, s az odamenekült mintegy 1500, mindkét nembeli keresztényt a papokkal és a szerzetesekkel együtt rabszíjra fűzve Kanizsára hajtották.
  2. évben a tatár horda Toktamis Giráj kalga vezetésével segítette az oszmánokat a harcokban. Július 9-én a lendvai vár parancsnoka Bánffy Kristóf arról értesült a kémektől, hogy egy 6000 főnyi török-tatár portyázó sereg Szinán Köprülü aga parancsnoksága alatt Stájerországból Letenyén át a kanizsai várba tart, s 11-én minden bizonnyal Lendva vára mellett halad el. A hírszerzők azt is jelezték, hogy a dús zsákmánnyal megrakott csapatok Lendvát is szeretnék elfoglalni, amelyet ekkor 800 fegyveres és 12 löveg védett. Az ütközetben a lendvai várőrség és a szabad hadjúk vettek részt és diadalmaskodtak a túlerő felett.

1658. évben több tízezres tatár seregek perzselték fel és fosztották ki a szultán akaratával szembeszegülő Erdélyt. A török - tatár támadást egyébként II. Rákóczi György törökkel szembeni engedetlensége előzte meg, amikor a fejedelem a török hozzájárulása nélkül indított hadjáratot Lengyelország ellen. A szultán a megtorlást a hozzá hű, krími tatárok felhasználásával hajtotta végre. Rákóczi lengyelországi veresége után az erdélyi sereg tatár fogságba került vezetőjével Kemény Jánossal együtt. A később szintén fejedelmi rangra emelkedő Kemény János fejedelem sok erdélyi magyar katonával együtt két éven keresztül (1657-1659) raboskodott a Krím félsziget déli részén fekvő Bahcsiszaraj városában. 

1694. februárban 12000 tatár tört be Erdélybe, Felcsíkra, ahol minden falut felperzseltek, majd a gazdag zsákmány reményében a csíksomlyói templom és ferences kolostor kirablására indultak. Nagy rémület lett úrrá a somlyói szerzeteseken, sokuk Háromszékre menekült. A Csíkba betörő kegyetlen Mirza tatár kán fia, a csíksomlyói sikertelen portya után Alcsíkra indult, ahol azonban az alcsíki falvak lakói, tudomást szerezve a kegyetlen felcsíki pusztításokról, megszervezték az önvédelmet, és a csíkszentkirályi Lestyán Miklós vezetésével (Losteiner szerzetes feljegyzése) a zsögödi szorosban várták az érkező tatárokat. Az alcsíkiak hősies és elkeseredett harcát siker koronázta, a csata áldozata lett a tatár kán fia is. A győztesek az Olt jegén megfutamították a tatárokat és kiszabadítottak 8000 embert a fogságból.

1716-17. években Savoyai Jenő a Habsburg király katonai főparancsnokának serege Nándorfehérvárt támadta. A török szultán felkérte a krimi tatár kánt, hogy támadja meg Erdélyt és így Savoyai által odavezényelt csapat gyengíti a Bácskában és Temesvárnál támadó haderőt. Azonban az érintett területek védelmét a magyarokra bízta, vezetőjükké gróf Károlyi Sándort tette meg, az Erdélyben tartózkodó csapatok élén pedig gróf Steinville tábornagy állt. És kik voltak a támadók? A krími tatár kán fia lovasai élén; a hotini pasa seregével; a moldvai vajda, Rakovicza Mihály csapataival, gróf Eszterházy Antal néhány száz bujdosó magyarral; összesen kb. 15-20 ezer fő. A tatárokat a kán fia vezette horda a Radnai szorosnál tört be 1717. augusztus 16-án. Innen vonultak Szatmár, Ugocsa megyékben és sok községet elpusztítottak.. Augusztus 25-én a kán fiának hordái elérték Magyarországot, útközben a főseregből portyázó oldalágak indultak rablóútjukra. A láncra vert foglyok tömege a fősereg háta mögött jött, ami lassította annak előrehaladását, így a portyázok messze előre megelőzték azt, rabolták, pusztították a településeket. Az erősen védett várost vagy helységet nem merték megtámadni.. Augusztus 27-én Batárfalu határában tábort ütöttek, ahol összegyűjtötték a foglyokat, zsákmányt, váltságpénzt. Innen visszavonultak Erdélybe 8-10.000 rabszolgának való fogollyal. Először az Iza-völgyi Barcánfalva határában Bagossy lászló székelyei mértek csapást a tatárokra. Innen már menekültek és szeptember 3-án Borsa falunál Lupu Sándor csapata szétverte a hordát. A sebesült kánfiával együtt a maradék tatár a Moldvába menekült. Így ért véget a Magyarország elleni utolsó tatárjárás.

A Krimi Tatár Kánság 1540-től kezdődően rendszeresen részt vett az Oszmán Birodalommal szövetségben a Magyarország elleni hadviselésben egészen 1717-ig. A tatárok kegyetlen, vérengző módon pusztították a magyar lakosságot. Tízezrével ölték és vitték rabszolgának egy-egy hadjárat alkalmával az ártatlan embereket. Nagy szerepük volt a magyarok kirablásában, létszámának csökkenésében, az ország etnikai képének átalakulásában. A tatár hordák mai napig élő negatív megítélése ennek köszönhető.

  1. évben                                                                         Erdei László

Felhasznált irodalom:

Török és tatár hódítók= Fodor Pál – Hegyi Klára – Ivanics Mária ;                            http://gyorkos.uw.hu/       tizenöt éves háború                                    http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0014/1121.html#ref4   http://tortenelemcikkek.hu/node/315                                                                                              http://acta.bibl.u-szeged.hu/5403/1/belvedere_kk_007_029-033.pdf                                     http://acta.bibl.u-szeged.hu/5405/1/belvedere_kk_007_040-043.pdf   http://www.csikszentkiraly.ro/esemenynaptar.php?id=476                                   https://hu.wikipedia.org/wiki/Kr%C3%ADmi_Tat%C3%A1r_K%C3%A1ns%C3%A1g