EGER VÁROS SZÉGYENE AZ 1552. ÉVI VÁROSTROMLÓ TÖRÖKÖKET DICSŐÍTŐ OBELISZK                                                                                                   Közismert tananyag az iskolákban Gárdonyi Géza „Egri csillagok” regénye, melyben az író örök emléket állít az 1552. évben Dobó István várkapitány vezette maroknyi magyar várvédők győzelmének a nagy létszámú török támadók ellen. I. Szulejmán török szultán serege már 26 éve rombolta, pusztította, adóztatta Magyarországot, a hazát védő katonákat megölette, az egyszerű emberek tízezreit pedig rabszolga sorba elhurcoltatta oszmán földre. Eger méltán lett hős város e dicsőséges 1552-es győzelem kapcsán. A mai napig rendelkezünk a korabeli várvédő személyek listájával, melyben felsorolás van, hogy hányan haltak meg, illetve mennyien váltak sebesülten nyomorékká a harcban.

Mai emberek büszkeséggel gondolnak a régi, hazájukat védő hősökre. Vannak akik azonban másként látják a „hősöket”. Egy egri unatkozó civil szervezet, 2018-ban kitalálta, hogy az 1552-es harcosok között nemcsak a magyar volt hős, hanem a török is. El is határozták, hogy több millió forintos költséggel fekete gránit obeliszket emelnek a nevezett hősöknek. Nagy felhajtásra van lehetőség, meghívják a török nagykövetet, a polgármestert stb.  Mi legyen a felírat az obeliszken?  Egyik oldalra föltettek egy félholdat, alá pedig török nyelven, magyar fordításban a következő szöveget: „A MÁRTÍR HALÁLT HALT TÖRÖK HARCOSOK NYUGODJANAK A FÉNYBEN” 1552. Az egyik civilszervezeti tagnak gyanús volt ez a dicséret és rávette a többieket, hogy írják még oda azt is, nehogy valaki kötekedjen, hogy „A HALOTT KATONA NEM ELLENSÉG,”.  Ez jó lesz arra, ha valaki reklamál és a török katonákat gyilkosoknak nevezi, így a szöveg magyarázatul szolgál, hiszen kinek árthat már az a halott muszlim katona, aki a várostrom alatt levágott vagy húsz magyar vitézt? Az emlékmű másik oldalára is kellett szöveg a hős magyar várvédők részére, de hogy a török nagykövet meg ne sértődjön egy hitvány, semmitmondó szöveget odabiggyesztettek, mely így szól:  "TISZTELGÜNK A KERESZTÉNY HŐSI HALOTTAK ELŐTT.” 1552. Még jó, hogy ott volt az évszám, máskép senki nem tudta volna, hogy miféle keresztény harcosokról van szó. Szépen megtisztelték az 1552-es várháborúban a haza védelmében elesett magyar hősi halottakat! A civil szervezet felállítatta az egri Tetemvár utcában az obeliszket, melyet szerénységből „emlékjelnek” nevezett el. Meghívták a török nagykövetet, meg az egri főpolgármestert, aki azt sem tudta mit avat, csak a török-magyar barátságot hangoztatta. Az ünnepség fénypontja az volt, mikor a török nagykövet a 91 évig tulajdonukban lévő városban, török konzulátust alapított, így most már itthon vannak újra. Kik és hogyan engedélyezték ennek a csúfondáros emlékjel obeliszknek a felállítását, nem tudom. Egyben biztos vagyok, amíg el nem bontják, addig Dobó István nem fog nyugodtan feküdni sírjában.

 Domonkos László történész a Magyar Hírlapban ezt írta az obeliszkről: „Összemosni az áldozatot a gyilkossal, a védőt a támadóval, a hazát oltalmazót az agresszorral nemcsak gusztustalan és ízléstelen, de vérlázító módon hazug és hazaáruló cselekedet.”

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200630-torokot-fogtunk