PRÉPOSTVÁRY BÁLINT 1591-1594
1540-ben született. A Szatmár megyei protestáns köznemesi családból, székhelyük a csengeri kúria volt, családfáját nem ismerjük. Nevüket Prépostváry de Lokachinak írták, de használták vezetéknévként a Sawragh helységnevet is.Prépostváry Bálint fiatalon került be Szatmár várának helyőrségébe, mint lovassági tiszt. 1561-ben egy szatmári csapattal Habsburg királyi oldalon Székely Antal vezetése alatt Moldvába küldték, ahol Sándor moldvai vajdát elűzték és helyére Heraklides Jakab krétai görög kalandor nevezték ki. 1569-ben már lovassági kapitány Szatmárban. 1570-ben egyik vezetője volt annak a lovas, csapatnak, amely szétverte Karácsony György „eretnek" tiszántúli parasztfelkelő seregét Debrecen alatt. Részt vett 1573-ban a Kalló alatti táborozásban, s még ugyanebben az évben kinevezték a felépült kallói vár prefektusának. 1573—77 években Kallón szolgált és sokat tett a vár további erődítése érdekében. Kallói lovas csapattal részt vett 1575-ben a Habsburg párti nemesek oldalán Bekes Gáspárnak, János Zsigmond volt főtanácsosa erdélyi vállalkozásában Báthory István Erdélyi fejedelem ellen, de kerelőszentpáli csatában vereséget szenvedtek. 1577-ben Prépostváry Bálint mint mezei kapitány, Rákóczi Zsigmond szendrői kapitány és Balázsdeák István egri főhadnagy Vada körül megtámadták a törököket. Az oszmán sereg a füleki bég vezetésével korábban Szikszót rabolta ki és már elvonulóban voltak. A harc délután kezdődött és éjfélkor a mi győzelmünkkel ért véget. A törökök vezére a füleki bég néhányadmagával elmenekült, viszont legalább ötszáz halott török maradt a csatatéren. Nagyon sok ló és fogoly került a mieink kezébe. Ezernél több magyar foglyot kiszabadítottak, kiket összekötözve akartak elhurcolni rabszolgának. Ilyenkor szokásos kótyavetyében (osztozkodásban) jól jártak, mert minden lovasra 22 frt. jutott, de még a budai vár Csonka tornyában sínylődő rabok is kaptak belőle. Ebben az időben nevezték ki Kassára Rueber János generális mellett a mezei hadak kapitányának. Rueber halála után 1584-ben Rudolf király ismét idegent Nogarola Ferdinánd addig szatmári várnagyot nevezte ki főkapitánnyá, sajnos helyettesévé nem Prépostváryt, hanem Kolonics János Bertalant választotta, aki Rauber veje volt. Nagy volt Prépostváry csalódása, amikor Kolonics 1587. évi halála után ismét nem, őt vette maga mellé első helyettesnek Nogarola, hanem a tokaji főkapitányt, Claudius Russelis-t.
1587. október 26. után Miksa főherceg felkérésére Prépostváry mintegy 1000 fős lovassereget szervezett és Sziléziába indult, hogy Miksát a lengyel trónra segítse. Bitzin mellett a túlerővel szemben visszavonulásra kényszerültek. Szolgálatáért a király 1589-ben bárói rangra emelte.
Első felesége Torday Máté leánya, Dorottya, akitől öt gyermeke született. Megözvegyülvén másodszor is megnősült: 1582. nov. 19-én Csengeren tartotta lakodalmát Parlagi Pál özvegyével, Csáky Annával.
- okt. 16-án iktatták be az egri főkapitányi tisztségbe, bár már tavasszal kijelölték e posztra. Kinevezték Heves és Borsod megyék főispánjává. Rákóczi Zsigmond 1591 május eleji távozása és Prépostváry beiktatása közötti időben Balásdeák István, a katonai helyettese vezette a vár ügyeit. A vár provizorát (gazdasági vezetője) már májusban kinevezték Hartyáni János személyében. Az októberi beiktató bizottság tagjai: Forgách Simon pohárnokmester, tanácsos, Dobó Ferenc barsi főispán, Dersfi Miklós honti főispán, Zokoly Miklós (a köznemesség képviselője a várvizsgáló bizottságban), Melith Pál a Szepesi Kamara elnöke, Pethe Márton váradi püspök . Balásdeák István 1592. évi török fogságba eséséig volt a katonai helyettese. Ezután Korláth Kristóf várnagy „főporkoláb" és Barchay János lovassági kapitány voltak a helyettesek. A katonaság létszáma változatlan. Kezdetben ugyan az előírt 500 magyar lovason kívül még 75 lovast tartott Prépostvári, de anyagi okokból a következő évben csak a kötelező állomány felett rendelkezett. A német csapatok kapitánya Zakariás Lang volt. 1592. áprilisától Mosdossy Péter lett a a vár provizora, helyettese a viceudvarbíró Mihály Deák literátus volt. Heves megye alispánja Széki Pál volt.
Cristoforo Stella építész Szendrőről járt Egerbe ellenőrizni a vár építési munkáit. Az építkezések a várban a erőd meglevő állagának a felújítását jelentették elsősorban. Újjáépítették a várkapu felső részét és a kapubástya tetőzetét, valószínűleg a Varkoch-kapuról van szó. Rendbe hozták a Székesegyház két tornyának a tetőzetét, és a külső vár gabonatárolója feletti házat. Kézi malmok, kovácsműhely építésén, Tihaméron halastó kialakításán munkálkodtak. 1592. július 20-i szikszói csata története szerint a szolnoki, a hatvani, a füleki, a gyulai és a jenői várak török bégjei megelégelték az utóbbi évek harcainak vereségeit és elhatározták, hogy tőrbe csalják a magyar végvári vitézeket. Sajnos a mieink nem sejtették a cselt és Prépostváry Bálint egri főkapitány értesülvén a török had mozgásáról azonnal jelentést tett a szomszéd végházaknak hadi gyülekezőt szervezve. A magyar had Puszta-Szikszónál gyülekezett. Prépostváry jónak látta, ha nem várja ki az ellenség támadását, és azonnal megrohanta a szikszói dombokon tanyázó török haderőt. Sajnos nem mérték fel az oszmánok hozzájuk képest nagy létszámát és a támadás szerencsétlen véget ért. Hiába harcoltak hősiesen, a túlerő győzött és maga Balázsdeák István vicekapitány több tisztjével együtt fogságba esett. Az egri főemberek közül fogságba esett Segney Miklós aki meg is sebesült, Fáy András, Bory Pál hadnagyok és Hetyei Pál egri kanonok. Az oszmánok is súlyos veszteségeket szenvedtek a harcban, a kegyetlen török hírében álló Sásvár bég fia is elesett, kinek fejét trófea gyanánt magukkal vitték az egri vitézek. Balázsdeák István alkapitányt fogolyként a jenői várba (Arad mellett) vitték. A magyar elöljárók hiába próbálták őt kiváltani, ez nem sikerült, mert a fővitézeket a szultánnak szokták ajándékozni ezt nem lehetett megváltoztatni. Ezután került Balázsdeák október 10-én 24 rabtársával és 100 elesett magyar vitéz fejével Isztambulba. Prépostváry 1593 szeptember 23-án levelet írt a Rudolf királynak, hogy tegyen valamit a rab vitézek kiszabadítására. Abban az időben ugyanis két fogoly bég volt a mieink kezén, ezeknek elengedése fejében, végül huszonnyolc fővitéz legtöbbje 1593-ban csakugyan kiszabadult a fogolycsere kapcsán, de Balázsdeákot nem adták ki.
1593-ban Prépostvári részt vett Kékkő, Hollókő, Fülek, Somoskő, Ajnácskő visszafoglalásában. 1594. április közepén Teuffenbach Kristóf kassai főkapitány és ecsedi Báthori István vezette felső-magyarországi csapatok, melyben ott voltak Kálló, Tokaj, Szendrő, Kassa és más helyek őrsége, kiegészülve a felvidéki nemesek hadával elkezdték Hatvant ostromolni. Ez utóbbi ostromában az egriek is részt vettek. Prépostváry részvételéről a Hatvan elleni harcokban nincs adatunk, az egrieket feltehetően Barcsai János és Sárközy Mihály hadnagyok vezették. A véres harcban egriek közül ott veszett több nemes tiszt Sárközi Mihály, Petki Pál hadnagyok és maga a provizor Mosdossy Péter is.
Prépostváry már 1593-ban jelezte lemondási szándékát. A következő évtől csak akkor vállalta volna tovább az egri főkapitányságot, ha 10 000 Ft. ellátmányt kap, a felét készpénzben, a felét posztóban, oly nagy volt a katonák fizetetlensége. Mivel Prépostváry 1594-ben Teuffanbach felvidéki hadak fővezérének a helyettese volt, ezért a hadsereg szervezésével volt elfoglalva, s emiatt huzamosabb ideig nem tartózkodott Egerben. így eshetett meg, hogy a várkapitány tudta és engedélye nélkül az egri katonák portyára indultak. 1594. március 29-én személyesen jelentették Bécsbe, hogy 12 egri gyalogos, hollókői, ajnácskői továbbá szarvaskői katonákkal szövetkezve összesen 72-en megtámadták Vác városát. A városkaput betörve, a várost gyorsan elfoglalták. A városból a törökök hajóval menekültek el. Ezután a hajdúk a várban lévő török őrséget is lőni kezdték, akik meg akarták adni magukat, azonban a végváriak közt nem volt tiszt, csak közlegény és így nem tudták eldönteni mitévők legyenek. Viszont túl sokáig sem maradhattak Vácon, mivel várhatóan a szomszédos török őrségek rájuk törhettek volna. Ezután a várost elhajtva a kéznél levő barmokat magukhoz vették, meg a mozdítható értékeket és hazamentek. Ez az egri vállalkozás is jelzi, hogy a várban a fegyelem meglehetősen laza volt, ha az egri vitézek szervezkedéséről még a várkapitány sem tudott.
A királyi udvar az egri főkapitányokat az ország gazdagabb birtokosai közül választotta. Prépostváry lemondása miatt Miksa király Homonnay Istvánra akarta pozíciót ruházni, de ő nem vállalata. 1594. július elején Prépostváry főkapitány végleg elhagyta Eger várát. Utódját, Nyáry Pált 1594. szeptember 30. és október 2. közt iktatták be egri főkapitánynak 1594 tavaszától új provizort is kerestek a hősi halált halt Mosdossy Péter helyére. A pozícióra tárgyaltak több személlyel, de senki nem vállalta, végül ideiglenesen a Szepesi Kamara vette át a vár gazdasági ügyeinek intézését. Kiküldték Orrle Miklós ügyvivőt, aki Kassáról előbb Hatvanba utazott információkért, majd júniusban háromtagú bizottságot jelölt ki a gazdasági ügyek helyre tételére. 1594-ben oszmánok elleni Habsburg-haditerv kidolgozásában Prépostváry Bálint egri kapitánynak volt döntő szerepe. A jó stratégiai érzékkel rendelkező Prépostváry 1594. január 24-én olyan javaslatot juttatott el Mátyás főherceghez, hogy a végházak és folyóvizek környékének pusztítása után főerőkkel vegye ostrom alá Esztergomot, a kelet-magyarországi csapatokat pedig Hatvan ellen küldje. Prépostváry június 12-én ott volt Hatvanban, megvárta a vár megrohamozásának kimenetelét, támadás sikertelen volt, nem tudták elfoglalni a várat. Hatvanból június 26-án érkezett meg Egerbe. Több napig vesztegelt dolog nélkül, mivel a várat átvevő bizottság nem jelent meg. Megállapíthatta, hogy Egerben a fizetetlenség miatt az őrség szélnek ment, az 500-ból 200 lovas maradt (köztük 50 ült lóra), és a 200 magyar gyalogból csak 25 volt a várban. Nagy volt a fegyelmezetlenség. A német katonák Felnémeten a parasztok munkaeszközeit elrabolták és az egri piacon értékesítették. Gyümölcsöt úgy szedtek, hogy a fákat kivágták.
Prépostvári július elején végleg elhagyta Egert. Később szatmári szűkebb hazájában, a Huszton át betört tatársereg ellen harcolt, mint a kassai mezei hadak kapitánya, egyúttal, mint a Felső Részek főkapitányának helyettese. Ezután Erdélybe vonult, Báthory Zsigmond fejedelem segítségére sietett és részt vett Temesvár sikertelen ostromában.
1595-ben Mátyás főherceg kinevezte a haditanács tagjává. Ez évben feltehetőleg Báthory Zsigmond oldalán a Havasföldön is harcolt és elfoglalták Tergovistyét, majd Gyurgyevonál legyőzték Szinán nagyvezér seregét.
1594 óta Prépostváryn a köszvény betegség egyre inkább elhatalmasodott. Több levelét már ekkor nem tudta leírni. A lediktált utóiratban kért mindig bocsánatot, mivel ujjai megmerevedtek. Óriási akaratereje lehetett, hogy még a következő évben is sok száz kilométeres utakra vállalkozott lóháton. Közben állandóan leveleket diktált, gyorsfutárai bejárták Erdélyt, Felső-Magyaroszágot, Ausztriát. Feletteseit kitűnő tanácsokkal látta el, pl.a kozákok felfogadását, szorgalmazta, a tatárok ellen. 1595—96. év telén Csengeren ismét ágynak dőlt, olyan beteg volt, hogy tavaszig moccanni sem tudott. Májusban azonban már Kassán volt és onnan figyelte, irányította a hadműveleteket. Hatvan bevételénél és a mezőkeresztesi csatában nem tudott már jelen lenni. A még Szikszón táborozó főherceget figyelmeztette, óvta, nehogy Mezőkeresztesnél harcba bocsátkozzanak a szultán seregével.
Ez volt az utolsó intézkedése. 1596—97. év telén nagyon betegen, csaknem félholtan feküdt kassai házában. 1597. április 10-én halt meg, a Szatmár megyei Béltek templomában temették el.
Prépostváry Bálint egész életét a török ellen a hazája védelmének szentelte. Habsburg Rudolf király bízott hadi tapasztalataiban és mindig fontos katonai pozícióba helyezte. El kell ismernünk, hogy a sok győztes csatái mellet az egri várban nem sok sikert aratott. Tévedt a szikszói csata idején az ellenség erejében. Eger várbeli katonákat nem tudta féken tartani, igaz, hogy ehhez hozzájárult a vitézek zsoldjának fizetetlensége. Az egri vár kapitányai között hősként emlékezünk rá.
Írta: Erdei László 2021
Felhasznált irodalom: Takáts Sándor: Bajvívó magyarok Csiffáry Gergely: Egeri végvárak tevékenysége 1548-1596 között
- 2018-04-14 13:55:01
