Egri csuhás barát esete 1825. évben

Egri ferences rend szerzetesei szigorú katolikus vallási szabályok szerint éltek. Napi többszöri imádkozás mellett az étkezések alkalmával bort is fogyasztottak. A szerzetesrend az egri érsekség szőlőbirtokai révén sok akó borral rendelkezett, melyet saját pincéjükben hordókban tároltak. A rendházfőnök custos vinit, picegazdát nevezett ki Piusz atya személyében, aki arról volt nevezetes, hogy ritkán ivott bort, nem kedvelte azt. Piusz atya megtanulta a borok kezelését és végezte a rend tagjainak borral való ellátását. A barátok a bort, mint a természet felülről jövő ajándékát és az emberi szorgalom találékonyság együttes eredményét nagyra becsülték, fogyasztásának megadták a módját, ez erőt adott nekik a hosszú imádkozáshoz. Mivel Piusz atya nem kóstolta meg a lopó tartalmát, előfordult, hogy olyan hordóból vitte a bort, aminek valami hibája volt. Rendtársai ezért nehezteltek rá és emiatt kénytelen volt biztonság kedvéért kóstolgatni a lopók tartalmát. Időközben arra is rájött, hogy remek ital ez a bor. Nagy szorgalommal igyekezett a Pünkösd vasárnapi bort a pincében a kannákban előkészíteni. Ez alkalommal viszont túl sokat kóstolt, megártott neki és mivel egy kicsit el is fáradt leült a lépcső mellé, ahol rögtön elaludt. A barátok az ünnepi ebédet már el is fogyasztották, de a bor még mindig nem érkezett meg. A rendház főnöke emiatt lement a pincébe megnézni, hogy miért késlekedik az ünnepi bor. Döbbenten látta ott, hogy Piusz atya a földön ülve, csuhával a fején mélyen alszik. Megbökdöste az alvó embert és miután az felébredt fennhangon rákiáltott: Szégyeld magad fiam, sokat ittál és a torkosság bűnébe estél! Az alvást követően kijózanodott Piusz barát erre így felelt főnökének: Bocsánatot kérek, elfáradtam, leültem, és azon gondolkodtam, hogy a Jóisten szeret engem, mert megmutatta nekem, hogy milyen jó dolog a bor. Aztán elaludtam és a borról álmodtam…