TANULSÁGOS TÖRTÉNETEM 2019 évben

Budapesten jártam Skoda kocsimmal. A Wesselényi utcából hajtottam az Erzsébet körút irányában mikor a gyalogátkelő előtt piros lámpát kaptam és megállásra kényszerültem. A zebrán egy 80-90 év körüli bácsi elindult előttem, hogy átkeljen a túloldalra. Görbe bot volt nála és nagyon lassan, sántítva, araszolva haladt. Néztem a szenvedő arcát, mely minden lépésnél megrándult a fájdalomtól. Rossz érzésem volt, arra gondoltam, mi lesz velem, ha valamikor én is ilyen tehetetlen leszek. Az átkelő felénél sem járt, mikor a lámpa szabad utat adva zöldre váltott. Valami manőverrel az öreg háta mögött, egy kicsit a járdára hajtva el tudtam volna menni. Nem tettem, inkább gyorsan kiugrottam a kocsimból, odamentem a bácsihoz és karjánál fogva segítettem a továbbhaladását. Közben a járművem mögötti Audi kocsi tulajdonosa éktelen dudálásba kezdett, mert nem tudott elmenni, majd újra piros lett a közlekedési lámpa. Átértünk a bácsival, aki nagyon köszönte a segítséget és ezt mondta: „Magányosan élek, nagy fájdalmaim vannak és nincs aki segítsen. Tudja, bármennyire szenvedek, az élet jobb, mint a halál.” Aztán újra zöld lett a lámpa én pedig rohantam és beugrottam a kocsimba, mikor egy nagy lökéssel előregurult a járművem. A mögöttem lévő Audis hátulról nekem jött.  A fenébe, gondoltam, kocsi törés, jegyzőkönyv, már ez igazán nem hiányzott nekem. Miután a vészvillogót bekapcsoltam kiszálltam az autómból és hátra mentem ténymegállapítás céljából akkor láttam, hogy az én Skodámnak nem esett baja, viszont az Audi eleje csúnyán behorpadt a kocsim vonóhorgától. Még fel sem ocsúdtam az esemény kapcsán, mikor a drága kocsi tulajdonosa, egy fiatalember, óbégatni kezdett rám, hogy „ menjél már tovább a p..csába, mert nem érek rá!”. Ezt hallva beszálltam kocsimba és elhajtottam a helyszínről.

Hazafelé útközben az autóban elgondolkoztam az eseményen, sokáig fülembe csengtek az öreg ember szavai,  hogy „ az élet jobb, mint a halál.”  Bármennyire szenved, elesettségében sem adja fel a küzdelmet az életéért. Láttam rajta, hogy egyszerű ember és bizonyára küzdelmes életút van mögötte. Mikor nem mentem tovább és a kocsim akadályozta több jármű haladását, meggyőződésem, hogy volt olyan ember a volánja mögött, aki megértett engem és türelmesen várt. Sajnos sok az olyan hitvány ember, mint az, aki az Audi-át vezette: dudált, letegezett engem és még káromkodott is és a koccanás okozta sérülését figyelembe se vette. Nem is sejti ez a fiatalember, ha megéri azt a kort, akkor ő is lehet sánta, beteg vénember, aki még zebrán sem tud átmenni.