EGRI VITÉZEK GÁLYARABSÁGBAN A XVI. szd-ban.

A török szultán több száz hadi gályával rendelkezett a 16. században, melyekhez több tízezer evezős gályarabra volt szükség. Ezek a gályák nagy része mindig úton volt és végigrabolták a Földközi tenger gazdag kikötő városait. Az oszmán hajóhad evezősei keresztény rabszolgák voltak, egy evezőlapátba két-három rab kapaszkodott.  A rab mindkét lábát megláncolták, haját, szakállát levágták. Durva inget, mellényt, lábszárközépig érő kabátot kaptak, ezt éjszaka takarózásra is használta. Piros sapka egészítette ki öltözetét. Hóna alatt kis hordócskát szorongatott, ebben őrizte napi vízadagját, amelyet minden este fel kellett volna tölteni, de ez bizony néha több napig is elmaradt. A gályarab kétszersültet evett, hetenként háromszor egy kevés rizst, néha babot vagy valami zöldséget is kapott. Ünnepnapokon vagy nehéz csaták után vetettek nekik egy darab húst, és töltöttek egy kevés bort. A felügyelő vigyázott rájuk, aki ostorral kényszerítette őket erejük megfeszítésére, ütemes evezésre.

Erdélyi Péter és Domonyi Jakab egri vitézek 1560. év körül estek török fogságba és 15 évig voltak mindketten gályarabok. 1575-ben sikerült megszökniük és a Magyar Királyi Kamarához írtak ügyükben jelentést. A levelükben leírták, hogy mennyi szenvedésben volt részük. Sok csatában eveztek, ott voltak Ciprus, Málta tengeri harcaiban1565-ben. A szerencse is velük volt, amikor a Lepantói óriás hajócsatát túlélték. A Patrasz közelében fekvő Lepantói-öbölben véletlenül összetalálkozott a Müezzinzade Ali pasa vezette oszmán hajóhaddal a Don Juan de Austria által vezetett egyesült nemzetközi keresztény hajóhad. Bár a törökök  250 hajóval és 32 000 katonával – jelentős fölényt képviseltek Don Juan de Austria vállalta az összecsapást, mivel felismerte, hogy tűzerő tekintetében az ő helyzete messze kedvezőbb. Oszmán Birodalom  több mint száz év után ismét elbukott egy tengeri csatát, ráadásul a balszerencsés ütközetben elveszített 187 hajóját, melyek közül csupán 50 süllyedt el, valamint 20 000 harcossal és tengerésszel pedig II. Szelim szultán (ur. 1568-1574) flottája gyakorlatilag megsemmisült. A két magyar rabszolga, ha nem hajózott, akkor Rodoszon kellett robotmunkát végezni. Nem adtak pontos leírást a helyszínről, ahol sok rabtársukkal együtt a hajógyártáshoz szükséges fakitermelésen dolgoztak, ahonnan 1575-ben sikerült megszökniük.  Nagyon kevés tudomás van a magyar rabszolgákról, hiszen a török őket soha nem engedte haza, így csak arról a kevésről tudunk, akiknek sikerült hazaszökniük. A sok szenvedésük ellenére a királynak felajánlották újra katonai szolgálatukat. Ha már itt tartunk, jegyezzük meg, hogy az oszmánok a három évszázadot felölelő tevékenységük ideje alatt a becslések szerint kb. 1 millió embert fogtak el, és tettek rabszolgává Európa és Ázsia szerte. Egész partvidékek elnéptelenedése írható számlájukra.

Írta: Erdei László 2021. évben

Felhasznált források: Maksay Ferenc - Egri magyar rabok a török flotta földközi-tengeri hadműveleteiben Tarján M. Tamás –Lepantói csata –Rubicon