AZ EGRI VÁR HADINÉPE 1552

Büszkeséggel gondolunk az 1552. évben a török támadók ellen Dobó István egri várkapitány által vezetett magyar hősök győzelmére. Vajon kik voltak részesei annak az ádáz küzdelemnek, mely az egri vár védelméért folyt? Nemcsak a hazáért küzdöttek, hanem saját életükért is. Mielőtt a hatalmas 40-50 ezer lelket kitevő oszmán sereg Egert körülzárta, előtte már megölték mind egy szálig Drégely, Szolnok, Temesvár magyar várak védőit. Ali és Ahmed pasa, a törökök vezérei, a keresztények elleni gyűlölettől vezérelve, győzelmük esetén biztosan nem hagyott volna életben egy egri várvédőt sem. A győzelemhez nagyban hozzájárult Dobó István előkészítő, szervező és fegyelmet szigorúan tartó késsége. A alábbiakban  várban  létrejött katonai és civil egységeket elemezzük.

Mint minden vár, ez is rendelkezett a Habsburg király által fizetett zsoldos katonai egységekkel. A  végvári katonaság részben gyalogosokból, az úgynevezett puskásokból, továbbá lovasokból, azaz huszárokból, valamint tüzérekből állott. A gyalogosok két századra tagozódtak, egy-egy kapitány parancsnoksága alatt. Minden századhoz egy-egy zászlótartó és egy-egy dobos is tartozott. A puskások egy-egy tizedessel az élükön 10—10 főnyi szakaszokba voltak beosztva. A két kipróbált gyalogoskapitány Nagy Balázs és Nagy Imre volt 278 főnyi gyalogos erővel. Nagy Balázs sajnos a harcokban később életét vesztette. A gyalogos katonák havonta 2-2, a tizedesek, a zászlótartók és a dobosok pedig  3-3 forint zsoldot kaptak. A két gyalogoskapitány az évi 20 forint zsoldpénz mellett teljes ellátást élvezett a vár konyhájáról.

      A lovasokkal merőben más volt a helyzet, mivel ők minden számbeli ingadozás nélkül állandóan 200-an szolgálták a várat, egy-egy huszárszázadra osztottan. A két lovasszázad élén a vár két parancsnoka: Dobó, illetve Mekcsey István állott. A lovasságnál az alkapitányi tisztet Vajda János töltötte be, aki a győzedelmes

védelmi harc után Bécsbe menesztett egri küldöttség egyik tagja volt. A huszárok zsoldja magasabb volt, mint a gyalogosoké, mivel ők 3-3 forint havi pénzt kaptak.

  Tüzérből 11 szolgált az egri várban, s valamennyit név szerint is ismerünk, javarészt külföldiek voltak.  A pattantyúsok között az első hely Fayrich Jánosé volt Ausztriából. aki az ágyúöntésnek is mestere volt. Az ő zsoldja és járandósága rúgott a legmagasabbra: a 20 magyar forint készpénzbéli fizetés mellett még teljes ellátást is élvezett. Nyilvánvalóan az ostrom tartama alatt az ágyúk szükségessé váló javítását is elvégezte.

A tüzérek voltak a kor legkeresettebb és legjobban fizetett katonái, havi 8 forintos fizetés volt a legáltalánosabb számukra. A zsoldos katonaságának létszáma 1552 szeptemberében 498 fő.

  A vár saját erejéből kiegészülő fegyveresek kategóriában elsősorban is a vár, illetve a püspöki birtokok, földesurak szolgálati huszárcsapatát kell említenünk és számba vennünk. Ezeket kénytelen volt a kincstár is fenntartani az egyre élesedő ellenséges veszély hatása alatt, egyúttal jó katonának, tisztnek kellett lennie. Egy-egy szolgálati helynek meg volt határozva, hogy hány lovas katonát kellett készenlétben és fegyverben tartania.  Kötelesek megvédelmezni az egri püspökföldesúr jogait területükön. A birtok bevételét lelkiismeretesen kezeljék, s legyenek a dézsma beszállításában segítségre. Mindig légyenek készen arra, hogy az egri püspök (illetve a kamarai kezelésben levő egri vár kapitánya) őket hadba hívja, meg volt határozva, hogy hány lovas katonát kellett készenlétben és fegyverben tartania.

 Amíg a feladat tart 2-2 forintot kapnak lovanként. Egyébként is szükség esetében engedelmeskedjenek a püspöknek, illetve a vár provizorának (gzdasági vezetőjének). A vár provizora havonta, vagy hathetente szemlét tart szolgálati előljárók, lovasaik és szolgáik felett, amikor a havi bért is kifizetik.

A várszámadások tanúbizonysága szerint 1552 őszén a török támadás hírére az egri püspöki birtokokról összesen 46 lovas katonával vonultak be a vár védelmére, melyhez még a 10 lovastiszt járult. A birtok tehát 56 katonát adott. Az ostrom küzdelmei során igen jó katonáknak bizonyultak. Tudjuk például, hogy a harcok során úgy Baronyay, mint Bay és Budaházi megsebesültek

A következő kategóriába sorolhatjuk azt a 110 főnyi paraszti puskást, akikről Tinódi emlékezett meg. Ezeknek a fegyverforgatásban járatos jobbágyoknak önzetlenségére és önfeláldozására mi sem jellemzőbb, minthogy egyetlen dénár zsold nélkül vállalták az élet-halál küzdelmet, s csupán élelmezésben részesültek az ostrom tartama alatt. S mivel zsoldot nem fizettek nékik, sem nevüket, sem pedig származási helyüket nem őrizték meg a számadáskötetek. Levéltári adatok híján, kénytelenek vagyunk e dologban Tinódi kétségtelennek látszó adatát is elfogadni. Közülük többnek a nevét is ismerjük az elesettek és a sebesültek jegyzékéből.  Ebben a kategóriában tehát 166 katonával kell számolnunk.

A király által a török had közeledésének a hírére Egerbe küldött zsoldos egységekkel 6 tiszt és 460 gyalogos puskás, valamint 80 lovas katona, összesen tehát 546 fegyveres érkezett.

Bornemissza Gergely csapatában: 1 tiszt és 250 gyalogos. A Kassáról érkezett csapatban: 3 tiszt és 210 gyalogos. Pethő Gáspár csapatában: 1 tiszt és 40 lovas. Zolthay István csapatában: 1 tiszt és 40 lovas.

   A felső-magyarországi vármegyék, az úgynevezett szabad városok és a felvidéki földesurak küldték Eger védelmének a megerősítésére az úgynevezett portális katonaságot. Borsod, Abaúj, Ung, Gömör, Szepes, Sáros vármegyék által küldött katonák száma 242 fő.

Ezen belüli megoszlás: Felvidéki szabad városok 101 fő; Jászói prépost 42 fő; Egri káptalan 10 fő; Felsőtárkányi karthauziak 5 fő; Regéc vára 14 fő; Hét birtokos nemes 134 fő. A portális katonaság létszáma összesen 589 fő volt.

 A vár gazdasági-adminisztratív személyzete Dobó István várkapitány udvartartását alkotta, a vár és a várbirtok gazdasági és adminisztrációs ügyeinek intézése képezte a feladatát. Amikor tehát levéltári adatok alapján iparkodunk számba venni az 1552. szeptemberi helyzetnek megfelelően az egri várnépet, nem hagyhatjuk semmiképpen sem figyelmen kívül ezt a népes kategóriát, mely nélkül merőben elképzelhetetlen is lenne a vár természetesen gördülékeny működése. A vár adminisztrációs-gazdasági személyzetének java része nemcsak elsőrendű feladatát ellátó szakember volt, de jó és elszánt katona is egy személyben. Sukán János számtartóról jó katona voltán túl meg kell említenünk, hogy tiszte ellátása mellett „éjjel s nappal fegyveresen a töréseken tartózkodott, s rohamok idején fegyverrel a kezében és sisakosán miként bátor katonához illik, a töröknek ellenállt”. Maga Dobó István dicséri Vámosi Mihály cipóosztót, aki hivatala ellátásán túl, „a rohamok idején mindig kivont karddala védőseregben volt.”. A juhászat felügyelője, a Gyöngyösi Mátyás deák nem csupán a tüzes szerszámok körül munkálkodott, de a harcokban meg is sebesült.  Ferenc szakács pedig az utolsó nagy ostrom során lelte halálát. Nagyon sokrétű volt a kiszolgáló állomány, így például: pékek, vízhordók, szakácsok, bodnárok, kocsmárosok, mosónő, börtönőr és hóhér, juhász, irnokok, királyi ellenőr, dobos, tiszti szolgák, stb. Tehát a gazdaság és adminisztratív személyzet 69 főnyi apparátusa valóban mindenkinek meg volt a maga fontos feladata, melyet okvetlenül el kellett végeznie, tehát nem hiányozhatott. A vár gazdasági-adminisztratív személyzete 69 főt tett ki.

Mesteremberek, behívott paraszti munkások, nők, gyermekek, papok alkották az utolsó kategóriát.

A vár számadásai páratlanul érdekes adattal is szolgálnak a sebészmesterek, borbélyok munkájához. Kiderült, hogy a küzdelem sebesültjeinek a kezelésénél részben timsót, részben pedig vasszulfátot használtak a vérzés csillapítására. A vasszulfát ezenkívül még fertőtlenítő hatással is bír, ugyanis a sebfelületen kénsav (vitriol) szabadul fel belőle. Természetesen ez a hatás a XVI. században még ismeretlen volt, viszont a XIX. század során fertőtlenítőként használták.  Mesterek és egyebek a következők voltak: sebészborbélyok , lakatgyártók , kovácsok,  kerékgyártó , ácsok, molnárok ,mészárosok , olasz kőművesek,  kőfaragók, sütőasszonyok. Mesteremberek összesen 67 fő . „Paraszti nép" 75 fő. Nők, gyermekek 45 fő .Papok 2 fő. A mesteremberek, a behívott parasztok, a nők, a gyermekek és papok összesen 190 főt tettek ki.

Elemző számításaink szerint tehát legalább 2058 ember volt az 1552. évi egri ostrom kezdetén a várban Lehet néhány fővel több, vagy kevesebb, ezért kétezer főre tesszük a várnép létszámát.

Izgalmas felelni arra a kérdésre, hogy az egri várnép hány százaléka volt valóban ténylegesen katona? Az adatok szerint éppen 1799 fő volt a fegyveres erő, 259 fő a fegyvert nem fogók létszáma. Figyelembe kell azonban azt is vennünk, hogy ez a létszám rohamok esetében gyarapodott, ugyanis akkor más férfiak is fegyvert fogtak.

Összegezzük most az egyes kategóriákban kimutatott létszámot:

A vár saját zsoldos katonasága 498 fő.

A vár saját erejéből kiegészülő fegyveresek 166 fő.

A király által küldött zsoldos egységek 546 fő.

Az ún. portális katonaság 589 fő.

A vár gazdasági-adminisztrációs személyzete 69 fő.

Mesteremberek, behívott paraszti munkások, nők,

gyermekek, papok 190 fő. 

Összesen tehát 2058 fő.

De vajon ez a kétezernyi ember kevés, vagy éppen elegendő volt a vár védelmére? -merülhet fel méltán a kérdés . Akadt kutató, aki ennél lényegesen magasabb létszámot tartott volna szükségesnek. A Hadtudományi Intézet munkatársának a véleménye  szerint, végső soron a jól megszervezett 2 ezer ember is elegendőnek bizonyult, méghozzá igen hosszúra nyúlt kemény ostrom során is. Eger vára sikeres védelmének, az emberek nem lankadó kitartásának egyik semmiképpen el nem hanyagolható tényezője éppen az elegendő mennyiségű élelmiszer (kenyér, hús, bor) zavartalan biztosításában rejlett.

Dobó István vitézei azzal vívták ki dicsőséget, hogy nem a vár falai nyújtotta viszonylagos biztonságban bíztak, hanem halált megvető bátorsággal, meghátrálást nem ismerő fanatikus lendülettel vetették magukat a 38 napos sorsdöntő jelentőségű küzdelembe.

Forrás anyag: Sugár István: Az egri vár hadinépe 1552 őszén