EVLIA CSELEBI TÖRÖK UTAZÓ ÉS ÍRÓ EGERBEN

Több írásban került említésre Evlia Cselebi oszmán-török világutazó, történetíró, földrajzi író, aki az 1660-as években az oszmánok által megszállt Egerben is járt. Utazásai során feljegyezte a látottakat és később könyv alakban feldolgozta az utókor számára. Ne gondolja valaki, hogy batyuval és egy szál bottal a kezében gyalog utazott, mint a magyar Vámbéry Ármin, Cselebi a szultán megbízásából katonai és rabszolga kísérettel járta a világot. Az esetek többségében valamilyen udvari előkelő, illetve katonai vezető „társalkodójaként”, vendégeként utazott. Hadseregekkel vonult vagy követségek „félhivatalos” előkelőjeként közlekedett. Ki is volt Evlia Cselebi?

Evlia Cselebi előkelő ember volt. 1611-ben született, 1682-ben halt meg Kairóban.. Nagyapja Szulejmán szultán kíséretében jelen volt Buda. elfoglalásánál 1541-ben, továbbá Szigetvár ostrománál és itt Szulejumán szultán halálánál. Apja Derviş Mehmed Zillî  a szultán ékszerésze volt. Nagybátyja Melek Ahmed pasa 1650-ben nagyvezér volt s az ő révén a török birodalom főméltóságaival összeköttetésbe jutott. Bizalmi embere volt a nagyvezéreknek, pasáknak és mindenütt ott járt a hadsereggel és előkelő küldetésekben volt része.

Sajnálatos tény, hogy Eger 91 éves török megszállásáról, a városról, annak lakosairól, az itt élők tevékenységéről nem maradtak fenn írásos adatok. Egyedül az egri pasáknak és bégeknek a  Kassai Főkapitánysággal és egyes magyar nagyurakkal folytatott levelezéseik maradtak meg e korszakról. Egyedüli forrásunk Evlia Cselebi írásából maradtak fenn. Leírásaiban a számszerű adatok tekintetében sokszor túlzásokba esik. Utazási naplóját, már a XVIII. században lefordították magyar nyelvre, mely körülményes, nehezen értelmezhető.

 A következőkben dr.Misóczky Lajos remek publikációját felhasználva, idézetekkel jelölve bemutatom  Cselebi egri utazását.

Gurdzsi Mohammed (gyerek korában elrabolt grúz származású) budai pasa látta vendégül Evlia Cselebit és indította útjára 1666-ban Egerbe. Kíséretül adott mellé ötven válogatott fegyveres lovas vitézt és húsz kocsival negyven gyalogos puskás vitézt.

A történelmi előzmények romantikus bemutatása után a saját korának egri helyzetét közölte: „Jelenleg az egri vilajet( megyei nagyságú terület) öt szandzsákból (járásból) áll: Szolnok, Hatvan, Gyarmat, Szeged és Eger. Az egri szandzsák a pasa székhelye. A pasa jövedelme 650000 akcse (török ezüstzpénz) évente.” Ez a jövedelem túlzásnak tűnik (13000 magyar forint), de ha a felét vesszük 325000 akcsén is évente 325 db. lovat lehetett vásárolni, ami óriási vagyont jelent. Ezt követően az vilajet katonai erejét részletezte, mely talán úgy reális, ha elosztjuk a számokat kettővel: „A pasa katonasága… háború idején húszezer főnyi válogatott seregből áll. Félelmes, kemény, vitéz, hírneves katonaság ez, amely más határszéli katonasághoz nem hasonlít. Seregük nagyon rövid idő alatt össze tud gyülekezni.” Nem hagy fel a török helyőrség  tőle megszokott dicséretével, sokszoros túlzásával a továbbiakban sem. „12000 fegyveres katonája van készen… Jelenleg 1500 helyőrségi janicsárja van együtt… Van 1500 arab katonája is. Ezeken a várkatonákon kívül a vár bástyáin, falain és az őrházakban összesen háromezer teljesen felszerelt veterán katona tartózkodik… Ezt a népet őrködő veteránoknak nevezik, mivel szolgálatban vannak, és mindenféle portyázásra kimennek. Jó lovuk és jó fegyverük van nekik. Egyszóval, a várban tengernyi ember van, mivel az élet kellemes benne,” Egerről is ezt írta: „Levegője is egészséges.” Észrevette a katonák jellegzetes öltözékét: „Kapuőrei, portai őrök kecskeszőrből készült magas sapkát és fezt (felfordított virágcserép alakú, rendszerint vörös posztóból készült bojtos fejfedőt) viselnek, a janicsárok főtisztjei pedig aranyozott tollbokrétás sapkát hordanak.”  Nem szépít a rabló-hódító török hatalmasságok itteni magatartásán: „…A városoktól 40000 piaszter is bejön; ha pedig az ellenség (a magyar hódolt lakosság) fellázad, portyázásra és rablásra mennek, ilyenkor a pasának a rablott jószágból is ötödrész jár.” Íme a korszak hamisítatlan képe szépítés nélküli ellenségnek nevezi a magyarokat naplójában. Evlia Cselebi figyelme majd ismét a várrendszert részletezte a tőle megszokott túlzásokkal: „A magaslat előtt a Német-vár ( külső vár) van, amely nagyon erős. E frank várnak magaslati oldalán a fal magassága negyvenhét rőf. Magas, erős kőfal ez, amelynek minden köve elefánt nagyságú faragott kő. Kettős fal ez és mindegyik fal ötven-ötven láb széles úgy, hogy fölöttük három kocsi elmehet egymás mellett. Ezen az oldalon az árok is nyolcvan lépés széles és nyolcvanhét rőf mély, és az ember lefelé nézni sem mer bele. E várnak 14000 rájája (magyar jobbágya) évenként eljön robotolni, és azok az árkot még szélesebbre és még mélyebbre ássák. A Német-várban a janicsárok vezetői számára törvény szerint kőépítkezésű szobák vannak, és mindegyik ezred szobái fölött egészen deszkatetejű, díszes szobák vannak. E várban asszony és gyermek nincs, bazár sincs. Itt van az Alem-i serif dzsámi (Szent Zászló dzsámija ) Ezt azért nevezik Alem-i serif dzsáminak, mert amikor III. Mohamed szultán e várat elfoglalta, a próféta dicsőséges zászlóját kezébe fogván, az első pénteki napon e dzsámiban a pénteki imádságot  személyesen énekelte el. E szent zászló előtt éjjel-nappal lámpa ég. Valóban fényes dzsámi ez; hossza és szélessége kétszáz láb, teteje keramitos. Díszes kőépületű minaretje van, amelynek a végeken párja nincs.. Én, szegény, felmentem e minaretre, és a város dombját, völgyét, fekvését, alakját mind áttekintettem. Valóban nagy erősség és Irem kertjéhez hasonló hely ez…” „A Német vártól ötven lépésnyire nyugatra ötven lépés széles árok fölött egy kőépületű erős hídon kell átmenni, mert e két vár között egy leírhatatlan és a pokol mélységéről fogalmat nyújtó árok van. Ez árokban az élet vize folyik, és a két vár lakossága a vizet ez árokból veszi. A kőépítkezésű hídon átmenvén, a Magyar-vár (mostani belső vár) kapuja fölött Ali pasa bástyája úgy áll Tizenkét darab faltörő ágyúja van, amelynek mindegyike megér öt várat; ezek az aranyfényű ragyogó ágyúk vörös posztóval vannak fedve. Egyik ágyúnak neve sáhin topi (a Sah ágyúja .); Isten a tudója, hogy a végeken hozzá hasonló sehol sincs. Úgy áll ez a bástya mögött, mint a hétfejű sárkány. Ali pasa bástyájától a Magyar-vár közepéig Musztafa pasa bástyája terül el, amely az egész városra nézve magaslat, és még a repülő madarat sem engedi elrepülni. Húsz hosszú ágyúja van, amelyeket látni kell. E bástya közelében nagy templom van. Ha ennek építését és ritka díszítéseit elmondanánk, egy külön kötet lenne belőle. Az oszmánok a keresztények bosszantására ezt a templomot hadiszertárrá alakították, és ágyúkkal és hadi felszereléssel töltötték meg. Ennek közelében van a Khunkjár-bástya, amely valamennyi bástyánál erősebb és híresebb. Ez a Magyar-vár a Német-várnál háromszor nagyobb kerületű. Mind a kettő Iszkender bástyájához hasonló erős vár mély és széles árokkal és harminc rőfnyi (1 rőf=78,3 cm.)  magas tömésfalakkal. A Német- és Magyar várnak kerülete 3000 lépés. Kerek alakja tizenegy szögletű. Különféle bástyákkal, művészi tornyokkal, mellvédekkel, lőrésekkel ellátott és egymással összefüggő két vár ez; parancsnokuk és katonaságuk azonban külön van. Elefánt nagyságú köveik vannak, és falaikon négy oldalról a kályhás fürdőházhoz hasonló őrházakban minden éjjel ötven ember őrködik. A Magyar-várat azonban mindegyiknél jobban őrzik, mert ott van a pasa palotája. E palota a régi időben a királyok számára épült, azért vannak benne a pasa környezete részére külön szobák, tanácstermek, továbbá fürdők és istállók…” Evlia Cselebi Eger bemutatásakor lépten-nyomon meghökkentő tényeket árul el: „A pasa palotája (püspöki palota) előtt tágas térség van és e térnek közepén két börtön, amelyek mindegyikébe ötven lépcsőn kell lemenni, mintha csak a pokol mélységéhez hasonló börtönök volnának. Minden éjjel ötven őr vigyáz azokra. E téren van a pasa dzsámija is, amelynek hossza kétszáz láb, szélessége száz láb (1 láb=0,3048 méter) és egy téglából készült minaretje van. A nagy hadi szertár is e téren. A pasa kis dzsámija is, de ez egészen tele az iszlám katonaság számára kétszersülttel, búzával, árpával és más különböző élelmiszerekkel…" A napjainkban is meglévő föld alatti védművekről, a kazamatákról sem felejtkezett el. „Ennek a… várnak az egész alja üres, csupa pince és üreg, amelyekbe néhány ezer katona belefér; helyenként ablakok és nyílt előcsarnokok vannak. Annyi különféle hadiszer van itt, hogy ha száz esztendeig tartana is e vár ostroma, a készletben levő hadiszer akkor sem fogyna el. Ostrom idején a vilajet egész lakossága gyermekeit, feleségeit a két vár alatt levő üregekben és raktárakban helyezi el, és a gyermekek és asszonyok az ágyúk rombolásaitól biztonságban vannak”. A török megszállók nagy katonai ereje ellenére Evlia Cselebi nem zárja ki a vár ellen a magyarok fegyveres rajtaütését: „Mivel szükség lehet, hogy az ellenséggel harcolni kell, ez okból a kapuőrök fegyverei e nagy kapu közötti falra vannak függesztve, és e kapuközöket néhány ezer különféle fegyver díszíti…” Megfigyelte, hogy a kapu-bástyán nemcsak ágyú pihen, hanem toronyóra is van, amelynek harangja hangját egy napi távolságról is meghallják. Megemlítette a kapuhoz tartozó láncos felvonóhidat is. „A várnak ezen a részén nyolcvan rőf magas tömésfal van. Ha az ember fölfelé néz rá, a fejéről leesik a turbánja, olyan magas és erős vár ez. Amíg a hitetlenek kezében volt ez a vár, addig nem volt ilyen erős, az elfoglalás után azonban Mohamed szultán hét pasát és tizenkétezer ráját hét éven át, télen-nyáron ennél a várnál dolgoztatott, és ilyen erőssé tette azt… 1657-58. évben  amikor Köprüli Mohamed volt a nagyvezír, hogy ezt az egri várat szép és nagy külvárossal (városfal korábban már meg volt) vegye körül, három év alatt oly erős bástyafallal kerítette be, hogy azt nyelv el nem mondhatja, toll le nem írhatja.” „Ennek a paradicsomszerű várnak a kerülete teljes tizenkétezer lépés és ötszögletű alakja és tizenkét tornya van. Négy irányban lőrései és mély árkai vannak. Ötkapus külváros. Az első a keletre néző Ilidse-kapu, amely háromszoros erős kapu; három felvonóhídján kell előtte keresztülmenni; két oldalán lőrések vannak. E kaputól jobbra van a délre néző Hatvani-kapu, amely másik szögleten áll, és kettős árokkal, négyszeres erős kapu, amelyet nagy ágyúk vesznek körül. Ennél is felvonóhidakon kell átmenni. E Hatvani-kaputól másik oldalra menve az Új-kapuhoz jutunk. Ez is kettős, erős kapu, felvonóhidakkal. E kaputól befelé, egész a Martalóc-kapuig menve, deszkával fedett ezerötszáz lépés széles tiszta főút van… Ennek a kapunak is felvonóhídja van. A Kalmet-kapu szintén nyugatra nyíló kettős kapu. A kapu előtt felvonóhidakon kell átmenni. E Kalmet-kapu (Cifra-kapu) fölé Kara Mahmud aga csizmájának sarkantyúi vannak felfüggesztve különös vaskarikákkal…”  Evlia Cselebi ezután az Eger patakon lelhető vízimalmokat írta le. Külön a lőpormalmokról, aztán a lőporgyári raktárról beszélt. Majd a feltehetően gabonaőrlő malmokra tért rá. „A patak vize a vár alatt megy el, azután a keresztül folyván, némely utcai híd és kőhíd alatt… az Ilidse-kapu tövében vaszsilipen át a Zöld-rét nevű helyen folyik…. Az élet vizéhez hasonló víz és Egerben ennél ízletesebb víz nincs. Az Ilidse-kapun kívül a folyón levő hatrekeszű vízimalmokat is érdemes megnézni.” Lehet, az is, hogy színes képzeletének tükörképe: „E folyó partján levő házak erkélyéről horoggal halásznak. Különös mulatság ez” – szerinte is. „A Hévizek Eger büszkeségei. Három hévfürdője van: Egyik a férfiak, a másik az asszonyok, a harmadik az állatok számára. Némi tekintetben hasznosaknak bizonyultak, a rühességet és frengi betegséget  vérbajt] meggyógyítják...  Egyik fürdő a vár kapuja alatt, a hídfőnél; ez a Valide szultána (szultán egyik feleségének neve) fürdője, amely nagyon szép, kellemes vizű, hat termű fürdője; egész kupoláját vörös keramit fedi. A másik a Kalmet-kapu közelében, kisebbszerű, keskeny fürdő, kályhával. A városban levő házak közül hétszáz lakásban és palotában van fürdő, miként az előkelők ezt dicsekedve beszélik, és az előkelő vendégek mind azokba a fürdőkbe mennek.” A külföldi utazók közül elsőként ismertette a vendéglátóhelyeket: „Öt kis fogadója van, és a kereskedők e fogadók közül csak egyikbe mennek; a jövő-menő vendégek többnyire a ráják (itt utalhat magyar lakosokra) házaiba szállnak meg, és a fogadói bért azoknak adják”.

Az utazókat szeretettel fogadó egri muzulmánokat dicséri Evlia. Elősorolta a vallási helyeket: „Van 46 imahelye. A Hatvani kapu közelében a külváros falát érintve van III. Mohamed szultán dzsámija, amelyet Fethia néven is neveznek; annak előtte ez keresztény templom volt. A Csársidzsámit sokan látogatják. Szálih efendi dzsámija, Alajbég dzsámija, Jenizai dzsámija, Kaszim pasa dzsámija, Vásártéri-dzsámi; ezek mindegyikében elvégzik a pénteki imádságot. 21 városrészi závije” [mecsetek melletti kolostor épület apró szobákkal a mecset szolgáinak). Szólt a muzulmán búcsújáróhelyről is.: „A Hatvani-kapun kívül fehér hattyú gyanánt álló kupolás épületben Dede-Szultán nyugszik, akinek ez a bektási dervis-szerzetes kolostora,” és összesen még hét kolostorról emlékezett meg. Eger török iskolaváros is volt. „Van négy medresze (iszlám iskolája) , dzsámik szomszédságában épült közép- és felsőiskola, tizenhét elemi iskolája…” Az egri vendéglátást elismerőn mutatta be, és mind azt, mind a város kereskedelmét a gazdagodás alapjának tartotta: „Az üzlet negyed, tele élelmiszert árusító csarnokkal.. Van 600 boltja. Boltjai és kávéházai nagyon díszesek, kereskedői gazdagok.” „Nevezetességei. Fehér cipókenyere és lengyel tyúkpörköltje híresek. Egy oka (1,28 kg) pogácsa és vajas kalács ára egy akcse (ezüst pénzegység); híres még a tyúk börek (vagdalt hússal töltött tészta) és a kenyérlepény. Egy oka kövér juhhús ára egy akcse, egy oka vaj és méz ára nyolc akcse. Különféle és temérdek gyümölcse van… Van 20 csorgókútja (forrása, szökőkútja), amelyek közt híres az Aga-csorgója.” Eger nevezetességei leírásának befejezése: „Nincs külföldi utazó, akinek feltűnt Eger egészséges környezete, vagy ha volt is, nem szólt róla az úti levelében: „Levegője és vize nagyon kellemes, azért sok szép népe van.” Néprajzi, szociológiai megfigyelése: „Népe mind bosnyák, de magyarul és németül is tisztán beszélnek; nagyon őszinte és egyszerű emberek. Fülek, Szécsény, Balassagyarmat, Szendrő, Hont, Kékkővár várak hitetleneivel (keresztény vitézekkel) naponként harcolnak.” „E várak rájáit (magyar lakosait) felső-magyarországiaknak mondják, szépen beszélnek magyarul. 9600 kertjük van; szőlőjük savanykás és nem nagyon ízletes. A nép (török) többnyire várőrséget képez; vannak kereskedők és tudósok is. Különösen sebészeik vannak. A gyermekek bátrak, erősek, a lovat és a fegyvert szeretik.”.

Mint láthattuk Evlia Cselebi egri látogatása során sok érdekes helyet megnevezett, viszont ezek számszerűsége túlzott. Magyar lakosságot konkrétan nem említett. Cselebi által leírt bosnyákok nagy része a városban lakó rác lehetett, akik 1638-40 közözött telepedtek meg Egerben.. A pasák a püspöki palotában éltek. Valószínű, hogy a korábbi magyar kapitányok provizori palotája elpusztult a háborúban. Általa leírt sok építményt sajnos manapság nem lehet beazonosítani.

Írta: Erdei László

Forrás: Dr. Misóczky Lajos: Utazók Egerben és környékén a 16/17. században