GRÓF KOHÁRY ISTVÁN szerepe az egri vár felszabadításában 1687-ben.

 A  Csábrági várban született 1649. március 12-én. Apja, Koháry I. István bányavidéki főkapitány volt, 1664-ben csatában vesztette életét. Fia, Koháry II. István már gyermekként megismerte az ütközetek, portyázások világát, de apja taníttatni akarta. Nagyszombatban, majd a bécsi egyetemen tanult. 1667-től Fülek várának kapitánya lett, I. Lipót császár nevezte ki, hogy biztosítsa a család hűségét.1682-ben a váradi pasa körülzáratta Füleket Thökölyvel, aki az ostrom végén fogságba ejtette Koháryt. Huszonhárom hónapig raboskodott a regéci várban, majd Munkácsra került. Innen megpróbált megszökni, de nem sikerült. Tokajba, Sárospatakra és Ungvárra szállították és szigorúan őrizték, értékes rab volt.

Kiszabadulása után Lipót császár fogadta Koháryt és udvari kísérete előtt „Speculum Fidelitatis”-nak, a hűség tükrének nevezte őt. Még XI. Ince pápa is elismerte érdemeit, amit a kereszténységért tett. Később a székesfehérvári, valamint a budavári ostromban tűnt ki katonai képességeivel. A győzelem után a budai vár parancsnoka lett, de 1687. évben már Eger alá érkezett csapataival.

1687-ben a bécsi Hadvezetés belátta, hogy a jól felszerelt egri török végvár ostroma iszonyatos véráldozatokkal járna, inkább a lassúbb kiéheztető blokád mellett döntöttek. A blokád során a 10-12000 fős keresztény sereg teljesen körülzárta a várost és körbe földsánc védműveket építettek ki. A hadműveletek főparancsnoka Antonio Caraffa tábornok, az egri műveletek parancsnoka Giovanni Batista Doria ezredes voltak.

A magyar katonaságot gróf Koháry István, Vécsey Sándor és Gombos Imre parancsnoksága alatt vezényelték Eger alá. Ismerjük Koháry egyik kapitányát Darabos Jánost. Léváról érkezett csapat kapitánya Tiba János és Ónod várkapitánya Semsey András voltak.

Az 1687-os egri ostrom során Egert nyugat felől gróf Koháry István bányavidéki főkapitány csapatai zárták körbe. Sáncokkal megerősített tábora a mai Honfoglalás, a Bethlen és a Petőfi utcák nyugati vége felett emelkedő tetőn épült ki. A földsáncok építménye még 1699-1700-ban is állott és azt „Koháry sánca” néven emlegették az íratok. A piactér iránya felé 60-65 m-re emelkedő magaslatról jó rálátás nyílt az egész városra és nagyszerűen szemmel lehetett tartani a várat. Koháry fegyveresei zárták le a városba nyugatra és délnyugatra vezető utakat. Egyes források szerint Kohárinak 2000 huszárja és hajdúja helyezkedett el a sáncokban, e csapatainak emléke napjainkig fennmaradt. A hegyet, amelyen a sánca állt Hajdú hegynek nevezik ma, akárcsak 1707-ben, hiszen itt állomásoztak a hajdú katonák. Ez utóbbiak közül sokan letelepedtek a városban a török kivonulása után. A hegy mögött húzódó völgyet, a mai Szépasszony-völgyet a 18. században Koháry-völgyként emlegették. A völgyben ma is jó ízű forrás bugyog, melyet Koháry kútnak neveztek el. Bizonyára jó hasznát vették a forrásnak katonái.

Az Eger köré vont ostromzárat észak felől két sáncba települt katonaság biztosította. Mindkettő a mai Felnémet területén állott az elpusztult középkori Felnémet falu helyén. Az Eger felőli mélyen fekvőterep fölé 13-15 m-rel kiemelkedő magaslat platóján, a mai felnémeti „Sánc” nevű településrészen alakítottak ki egy igen fontos sáncot, ahol 400 hajdú és 300 huszár látott el szolgálatot. Itt Gombos Imre a putnoki vár kapitánya állt katonáival. Innen kiválóan szemmel lehetett tartani a város északi részét, valamint le lehetett zárni az észak felé vezető utat.

Nagyon nagy jelentősége volt a külső vár fölé magasodó Almagyar hegy tetején létesített sáncnak, mely kétfelől tette lehetővé az Eger fölé vont ostromzárat. Ez a csapat 110 hajdúból, 100 huszárból, 150 muskétásból és 20 lovas katonából állott. Ennek a sáncnak a parancsnoki tisztét a Nógrád vármegyei Ajnácskő várának kapitánya Vécsey Sándor látta el. Az ostromzárnak ez a sánca, bázisa állt legközelebb a városhoz és tarthatta legszorosabb megfigyelés alatt a várat. Az ide rendelt katonaság zárta le a még török kézen lévő Cserép vára felé vezető utat is.

 A közvetlen blokád sáncainak katonaságánál egyértelműen a magyar erő dominált az idegenek mellett. Caraffa ismerve a magyar katonaság sajátosságát, úgy rendelkezett Doriának, hogy „mivel a magyarok inkább mozgó, mint az álló táborban jobbak”, belőlük alakítsa ki az ostromzár sáncaiban elhelyezett fegyveres erőt, melynek feladata az Eger köré vont gyűrűn belül az őrjáratozás, illetve a netán városból kitörő ellenség megsemmisítése, illetve visszaszorítása. A sáncokban elhelyezkedő katonaság rendszeres őrjáratokat tartott a vár és a város körül, azzal biztosítva Egernek a teljes elszigetelését. A hajdúkra és a különösen gyorsan mozgó huszárokra felelőségteljes feladat hárult.

Az egri törökök különösen az első hónapokban többször kitörtek a város kapuin, részben hogy megütközzenek a keresztény csapatokkal, részben, hogy élelmet szerezzenek. Egy kitörés alkalmával a török csapatnak sikerült észrevétlenül átjutni az ostromzáron. Valamelyik faluból visszafelé tartottak a zsákmánnyal, mikor Semsey András ónodi várkapitány csapatával rajtuk ütött. Elszedték zsákmányukat és  a törököket egészen a város kapujáig űzték, kaszabolták.

Élelem után járó törökök egy másik csapatát Koháryék sáncából vették észre. A kapitány erős egységgel rontott a Szalók felé haladó ellenségre, akik fejvesztve menekültek vissza Egerbe. A magyar csapat egészen a Hatvani kapuig üldözte az oszmánokat, amikor a városfal közelében egy török puskagolyó eltalálta Koháry jobb karját. A sebesülés oly súlyos volt, hogy a hős katonát egész életére megfosztotta jobb keze használatától.

A vár további sorsa szerint harc nélkül feladta várat a török őrség és szabad elvonulást kapott a keresztény seregtől.

Koháry István a Rákóczi-szabadságharcban Bécs mellett állt, I. József 1711-ben Hont vármegye örökös főispánjává, III. Károly pedig tábornaggyá nevezte ki. 1715-ben országbíró lett. Ő volt a bíróság elnöke Korponay Jánosné, a Jókai regényében szereplő „lőcsei fehér asszony” perében is.

Élete utolsó éveit a csábrági várban töltötte. 1731. március 29-én hunyt el. Sírja a garamszentbenedeki bencés apátság ősi családi kriptájában található.

 

Írta:  Erdei László 2021. évben

Felhasznált irodalom: Sugár István- Az egri vár históriája