MEKCSEY ISTVÁN   1548-1553

Hazai történelmünkben a Mekcsey család Baranya vármegyében tűnik fel a XIV. században. Első ismert ősük Mekcsei Imre, akit a források „Baranyai" Mekcsei Imrének neveznek,  fiai Miklós és Péter  voltak, akiket 1379-1428 közt említenek az okmányok.

Mekcsey István valószínű, hogy az említett ősöktől származik, nem ismerjük a szüleinek a nevét.  Mekcsey István egri kapitány 1495-1500 között születhetett Baranya vármegyében köznemesi családban, Gerde községben, testvéreiről, Györgyről,  Lászlóról, Ferencről és egy Sára nevű húgukról tudunk. Mekcsey Istvánt az írott forrásokban legkorábban egy 1507-ben kiadott oklevél említi, amikor Mekcsey Györgyöt, és testvéreit, Istvánt és Lászlót a Lossonczy Zsigmond birtokában volt Hont megyei Visk, Pereszleny és Szemeréd falvak egy részébe iktatják be, az esztergomi káptalan levéltárában őrzött irat szerint. Ezután csak majd három évtized múlva, egy 1536. február 2-án kelt oklevélben tűntetik fel ismét Mekcsey István nevét, mint aki akkor a Baranya megyei Helesfalva birtokosát. A somogyi konvent  bizonyság levelében jelenti I. Ferdinánd királynak, hogy 1536. január 6-án Bécsben keltezett parancsa értelmében Mekcsey,Török Bálintot iktatta be a Baranya vármegyei Sellye mezőváros és a Somogy vármegyei Szentmihály birtokába.

 Valójában a család emelkedését Mekcsey György képviseli, aki 1505-től II. Ulászló király közelébe került királyi titkárként szerzett kapcsolatai útján jutott előbbre, később préposti rangot kapott, 1526-ban a mohácsi csatában esett el. Az életben maradt Mekcsey testvérek közül István gazdálkodó és katona, László jogász, Ferenc pedig pap lett. Mekcsey Lászlót, János Zsigmond  erdélyi fejedelem híveként, mint helyettes udvari jegyzőt említik egy 1561-ben kiadott oklevélben.  Mekcsey László 1562-ben hunyt el. 1542-ben Baranya vármegye porta (dikális) összeírásában még mindig birtokosként találkozhatunk Mekcsey István nevével. Ez időben Terecsőn (ma: Kisterecsnyeerdő határnév Almamellék határában 3 portája, Helesfalván (ma: Helesfa) 2 portája, továbbá Peterd (ma: Nagypeterd), Csontamindszent települések határában voltak kisebb birtokai.

 Mekcsey István katonai szolgálatára az első bizonyíték 1546-os, amikor Győr várának egyik magyar huszártisztje és 98 huszár parancsnoka. Egy évvel később érdemei elismerése révén már Huszt várának várnagya és a nagy jelentőségű és jól jövedelmező máramarosi sóbányák prefektusa, illetve Máramaros vármegye ispánja lett.                                                                   1548. március 10-én Mekcseyt huszti várnagyként, mint követet küldték Báthory András főkapitányhoz, abból a célból, hogy Báthory szigorúan ügyeljen arra, hogy Varkocs Tamás egri várkapitány az egri várat az ellenpártnak (Izabella és János Zsigmond) át ne adhassa. Még mint Huszt várának prefektusa és a máramarosi sókamara ispánja 1548. július 31-én I. Ferdinánd királytól adományként kapott a Máramaros vármegyei Uglya faluban 7 jobbágytelket. 1549 szeptemberében Mekcsey Szigetvár várának kapitányi tisztsége elnyeréséért folyamodott. Viszont, miután a tisztségben nem tudott a Helytartótanáccsal egyezségre jutni, helyette utóbb Szigetvár parancsnokává Gyulaffy Lászlót nevezték ki.                Mekcseyt az előbbre jutásban segítette diplomáciai érzéke mellett a latin, német nyelvtudása és a török nyelv ismerete, valamint kiváló politikai látóköre. Ebben az időben egyidejűleg két olyan bizottság tagjává nevezték ki, mely a törökkel folytatott tárgyalásokat, ennek kapcsán a fegyverszünetek idején elkövetett visszásságok vizsgálta. Az egyik a hírneves ún. „gyöngyösi bizottság", melynek tagja lett már 1549 szeptemberében. Más adatok szerint I. Ferdinánd király Tarnóczy Andrást küldte Mekcsey Istvánnal és Nagyváthi Antallal 1549-ben Gyöngyösre, hogy a fegyverszünet alatt keletkezett török-magyar konfliktusokat megtárgyalják. Meg is jelentek, de a magyar és török küldöttek olyan heves vitába keveredtek, hogy végül is Egerbe voltak kénytelenek menekülni.  Emellett kiemelkedő képességei miatt kinevezték Horvátországba a boszniai basával folytatandó ún. huszti-lónyai bizottságba. Majd e bizottság tárgyalásait utóbb elhalasztották, mert az időben egybeesett a „gyöngyösi bizottság" üléseivel.1550. május 24-i utasítás szerint Muthnoky Mihály esztergomi várnagy és Mekcsey István Budán továbbá Szegeden jártak, mint követek.

1550 júniusában Mekcsey István az egri várban tartózkodott, tudomásunk szerint ekkor járt másodszor Egerben és az itteni vendégeskedése a „gyöngyösi bizottság " működésével függött össze. A Gyöngyösön megrendezett török-magyar béketárgyalásokon szóba került a következő esetek is: 1550-ben Magyar Miklós egri hadnagyot és 35 lovasát egy portya során a kalocsai török őrség megtámadta és elfogta. Az szegedi bég panaszt tett 1550 nyarán, hangoztatván, hogy a Szegednél vívott harc olyan heves volt, miszerint az ágyúdörgés még a szegedi várban is hallatszott A Helytartótanács Mekcseyt 1550.augusztus 19-én magához rendelte, miután elvégezte feladatait. Ekkor kitudódott, hogy politikai-diplomáciai tevékenysége idején súlyos anyagi helyzetbe jutott. Ezért 1550. augusztus 26-án arra kérték a Helytartótanács urai és a magyarországi főkapitány az uralkodót, hogy legyen segítségére és gondoskodjon Mekcsey István sorsáról, mert különben „éhen hal szolgálatában”. Időközben ráadásul a huszti várban keletkezett károkért még anyagilag is felelősségre próbálták vonni. A Helytartótanács azzal a nyomós érvel kérte I. Ferdinánd király segítségét Mekcsey részére, hogy rá szükségük van még a további követjárások és tárgyalások során is.

  Egerbe 1550. december 24-én érkezett és itt az egri várban Dobó István mellé másodkapitányi tisztségbe helyezték 1551. január 1-i hatállyal. Mekcsey házasságát is a várban kötötte 1551. január 24-én Szunyogh Eszterrel. A család vagyonát Szunyogh I. Gáspár alapozta meg, aki Hunyadi Mátyás korában élt. Mekcsey anyagi viszonyai rendeződtek a Szunyogh Eszterrel kötött házassága révén, miután az asszonynak tekintélyes hozománya volt. A Szunyogh család budatini váruradalmához 22 községben 101 porta, 386 ház és összesen 36 251 kat. hold birtok tartozott. 1551-ből ismerjük a Mekcsey István tulajdonát képező javakat. 1551-ben Baranya megyében 16,5 jobbágyportával rendelkezett Agtelek, Almamellék, Gyöngyfa, Helesfalva, Kalácsa, Kápolnáspéterd, Kiscsány, Mecske, Molnos, Ókor, Szén és Terecső falvakban. Ezen kívül még 1549-ben Nyitra megyében Kovárc faluban birtokolt 20 portát, 2 szegénysége miatt adókedvezményes portát, 2 puszta jobbágytelket, s egy újonnan népesült jobbágytelket.

Az oszmánok 1552-es nyári hadjárat előkészületeiről már 1552. februárjában hírt hoztak Zrínyi Miklós (a későbbi szigetvári hős) kémei a Balkánról, miszerint Szulejmán még a nyáron kimozdul Konstantinápolyból. „Egy évig tartó hadat hirdettek ki a török alatt valók között, hogy egy évig tartó háborúra készüljenek fel. " 1552 tavaszára, miután Dobó István egri várkapitány szintén a kémei révén tudott a török támadásról, intézkedett. A két egri várnagy, Dobó és Mekcsey a várható veszedelem előtt a feleségeiket a nagyobb biztonságot jelentő Felvidékre költöztették el az egri várból. A szikszói részleges gyűlésen1552. július 9-én Dobó István egri várkapitány küldötteként több vármegye nemességét hiába kérte, hogy nyújtsanak segítséget a török elleni védelemhez.  Az 1552-es egri várvédelem egyik kimagasló résztvevője volt Mekcsey István várnagy, akinek a nevét Dobó István, Bornemissza Gergely, Zolthay István és más, Egerben harcoló tisztekkel együtt idehaza széles körben ismeri a művelt nagyközönség. Mekcsey István 1552. szeptember 6-án egy búcsúlevelet vetett papírra, amit húgának, Mekcsey Sárának címzett. A levélből egyértelműen kitűnik, hogy az egri vár vezetői maguk sem hitték, hogy a nagy számú török ostromlók ellen két hétnél tovább tartani tudnák az erősséget és aligha gondolhatták, hogy élve megússzák az ostromot. Mekcsey búcsúlevelének a keltétől, 3 nap múlva a felvonuló török hadsereg előhadai az Egertől 11 km-re lévő Maklár mezővárosát dúlták. Szeptember 11-én pedig a várat körülzárták az ostromlók

Dobó István várkapitány a védelmet igyekezett jól megszervezni. A belső várban a bástyákra és kapukhoz, és a templomtoronyban 500 embert, a külső várban 300 fegyveresét helyezte el. A fennmaradó mintegy ezer emberből tartalékot képezett, amelyet 500-500 főre megosztva a belső vár két piacán, illetve a külső vár terén helyezett el. A belső várban lévő tartalék fegyveres erő parancsnoka Mekcsey volt, míg a külső várban e feladatokkal Pethő Gáspár és Bornemissza Gergely hadnagyokat bízta meg.

Azt, hogy Mekcsey Istvánról sokan tudják, hogy az egri várban szolgált, az elsősorban Gárdonyi Géza író érdeme az „Egri csillagok” regény alapján. A török támadás idején a regény szerint a korábbról megismert harciasságával tűnik ki: „egy másfél öles kopjával maga is a falra ugrik” – írja róla egy helyen Gárdonyi, „alig lehetett visszatartani, hogy ki ne rontson” a törökök közé, majd az ostrom utolsó óráiból már azt tudjuk róla, hogy „sisakrostélyán pirosan ömlik a vér”. Bár súlyosan megsérült az Ókaput védelmezve, Tinódi szerint „kő miá Mecskeinek nagy sérelme” –, ez sem tántorította el a további küzdelmektől, az ostrom utolsó napjáig kinn volt a várfalakon. Csiffáry Gergely történész tanulmánya szerint „nemcsak szép beszéddel biztatta a népét (...) mint Dobó, ő is megpirongatta a fegyvereseit, sőt, ha ez sem használt, úgymond bottal hajtotta ezt a néhány embert a falak védelmére”, vagy ahogyan Gárdonyi fogalmaz: "dühében egy eltört lándzsanyéllel botozta a kábult és engedetlen katonákat".   1552. október 18-án elvonultak a vár falai alól az utolsó török katonák is. Eger vára megmenekült. Másnap, október 19-én az egri főtisztek, Dobó István, Mekcsey István, Pethő Gáspár, Bornemissza Gergely és Zolthay István írták alá azt a levelet, amelyben Nádasdy Tamást tájékoztatták az egri ostromról.

 Az 1552-es győztes várvédelemben nagy érdemeket szerzett, ezért  I.Ferdinánd  király 50 forint jutalomban részesítette és földbirtokot adományozott neki. Mekcsey 1552. november 25-én, Dobóval együtt köszönt le a várnagyságról, de 1553 januárjától márciusig még ellátta a kapitányi feladatokat.  Miközben Mekcsey István neve egybeforrt a 38 napos egri várostrommal, sajnos keveset tudunk a XVI. századi magyar történelemben kimagasló várnagy életéről. Ha elolvassuk a Mekcsey Istvánról közölt különböző életrajzi ismertetéseket, kiderül, hogy életének alig 3 évéről, az 1551-1553. közötti szerepléséről íródtak, megemlítve tragikus halálát. 1553 március 13-án elindult feleségéhez, Szunyogh Eszterhez, aki Ungváron tartózkodott. Útközben a ma már Ózdhoz tartozó Sajóvárkonyon is áthaladt. Várkony faluban "útravaló segítségöt kére". Egyesek szerint szekeret, mások szerint szénát követelt a helybeliektől. Ám azok megtagadták a nemes úr kérését, sőt fegyveresen is ellenálltak. Az egyik paraszt fejszével homlokon vágta, azután dárdával leszúrta Mekcseyt.  Szepescsütörtöki Szent Márton templomban temették el. Mekcsey László örökölte meg a meghalt testvére Baranya megyebeli birtokait. Érdekesség, hogy özvegye, Szunyogh Eszter férje halála után Apponyi Istvánhoz ment feleségül. Házasságukból számos olyan személy született, akik jelentős szerepet játszottak később a magyar történelemben   Bornemissza Gergely egy csapat huszárral 1553. március 31-én kerestette  Várkonyban a gyilkos  parasztot, de elszökött és nem találták. Büntetésül azonban a falut megsarcolta, elvett az állataikból és a gabonájukból. A lakosoktól elkobzott 3 ökröt, 3 növendékmarhát, 5 borjút, 99 fertály búzát, 35 kézi malmot, valamint a falu templomának harangját és óráját az egri várba szállíttatta.

Mekcsey István várkapitány helyetteseként küzdött a török várostromlók ellen 1552-ben. Bátor kiállása és katonai vezetői tevékenysége nagyban hozzájárult a várvédők győzelméhez. Egerben az utókor hősként tiszteli és utcát nevezett el róla.                                                                                                                                                       Írta: Erdei László

Felhasznált irodalom: Csiffáry Gergely: Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 41. szám, 2005.