RÁKÓCZI ZSIGMOND  1588-1591
1544-ben született. Apja Rákóczi János Zemplén megyei köznemes, alispán, Csicsva várnagya, a reformáció lelkes híve. Testvérbátyja Ferenc, közéleti pályája hasonló körben futott, az alispánságig vitte.
Rákóczi Zsigmond a hagyomány szerint Perényi Gábor Abaúj Vármegye főispánjának udvarában Sárospatakon volt apród. Életcéljának a haza szolgálatát, a katonai pályát választotta,1565-ben Perényi Gábor 1200 fős seregében már ott volt a huszadik életévét betöltött Rákóczi is, Tokaj várának ostromában Ferdinánd király oldalán harcolt.

1567-től Egerben szolgált. Ez utóbbi csaknem bizonyosra vehető, mivel 1572-ben több éves katonai szolgálata jutalmául kért Bódy Menyhért provizorral (gazdasági intézővel)l és más katonatársaival birtokadományt a királytól, és kérvényét Ungnád Kristóf akkori egri főkapitány továbbította. Pályájának egyengetője a nagybátyja, Rákóczi György szatmári lovaskapitány volt. Rákóczi Zsigmond ott volt 1573-tól a Kálló alatti táborban a várépítkezést biztosító seregben, ahol Csapi Kristóffal, később a vár kapitányával életre szóló barátságot kötött. 1573-ban Ferhád füleki bég csapatai betörtek Borsodba, kirabolták Hangácsot, Sápot és Damakot, ezután Szikszó mezőváros kirablására indultak. A törökök visszatérőben voltak, mikor a szendrői katonák Claudius Roussel kapitány és Rákóczi Zsigmond vezetésével a Sajónál, Kaza és Vadna között megállították az ellenséget, majd megérkeztek Kassáról Geszti Ferenc és Prépostváry Bálint mezei kapitányok csapatai és közös erővel a török hadat megfutamították. Részt vett 1575-ben a Habsburg párti nemesek oldalán Balassi Bálinttal egy seregben Bekes Gáspárnak, János Zsigmond volt főtanácsosa erdélyi vállalkozásában Báthory István Erdélyi fejedelem ellen, de kerelőszentpáli csatában vereséget szenvedtek.         

Szendrő végvári erősségben szolgált Rákóczi 1577-től kapitányként, majd 1585-87 között főkapitányként. Szendrői tisztségében kezdte meg igen céltudatosan a vagyongyarapítást, kincstári zálogbirtokok vásárlását. 1583-ban Szerencs uradalmát vette zálogba és itt a következő években Stella Kristóf olasz építész közreműködésével a várkastély megerősítésének munkálatait végeztette. A családi rezidenciája ettől kezdve haláláig Szerencs vára volt. 1584-ben még Hernádnémetiben zálogbirtokhoz jutott.

1588 év első felében Ferenc testvérével közösen övé már Meggyaszó zálogbirtoka is.
1587. évben megházasodott, e frigy révén lett Munkács ura és már ténylegesen is nagybirtokosnak számított. 1588. januárjában a magyar országgyűlés beválasztotta Rákóczi Zsigmondot a magyar várakat felülvizsgáló bizottságba, ekkor még Szendrőn parancsnokolt és kinevezték Torna megye főispánjává is. Ugyanennek az évnek első felében Ferenc testvérével közösen megszerezték Meggyaszó zálogbirtokát is.

1587 tavaszán vált meg Szendrőtől, ekkor merült fel először bécsi udvari körökben egri főkapitányi kinevezésének a gondolata. Márciusban Ernő főherceg felkérte az egri főkapitányi és provizori udvarbírói tisztség elvállalására. 1588. április 26-án átvette a vár gazdasági vezetését, főkapitányságába június 29-én iktatták be. A kirendelt bizottság tagjai: Ferdinánd Nogarola, Felső-Magyarország főkapitánya. Csapi Kristóf Kálló főkapitánya, Hoffman György szepesi kamara tanácsos, Franz Ulrik Rothuet mustramester, Fabian Heumann  hadiszertáros Chistoforo Stella építész. Adminisztratív hibák következtében csak augusztus 28-án nevezték ki Heves és Borsod megyék főispánjává, ugyanekkor kapott bárói címet is. Heves megye alispánja Dersy Gáspár volt.
Katonai helyettese Balásdeák István lovassági kapitány, a német csapatok kapitánya Zakariás  Lang volt. A vár állandó őrségének a létszámát 150 magyar lovassal gyarapította. A puskás német lovasok 50 fős létszámának viszont a csökkentésére törekedett, de sikertelenül. A keze alatt szolgált Rákóczi György fia, Lajos és Balassi Bálint öccse, Ferenc is. Az Abaúj megyei Szikszó melletti csata 1588 október 8-án zajlott le, ahol a nagy létszámú török sereget legyőzték a Rákóczi Zsigmond egri kapitány által vezetett magyar végvári csapatok. Az előzményekhez tartozik, hogy az év során számos apró portyázás után a török részről 1588. október elején a füleki, a szécsényi, továbbá a Dunántúlról a fehérvári várőrség, a szolnoki és jászberényi török palánkok embereiből Füleknél egy 10000 főnél nagyobb ellenséges haderő gyűlt össze. Ez a jelentős oszmán sereg Kassa felé indult meg hódító szándékkal.Sajószentpéternél átkelve a Sajó folyón, Szikszó mezőváros és környékét dúlta.Rákóczi Zsigmond Eger frissen kinevezett főkapitánya intézkedett, hogy az ellenségnekútját állja és fegyverre szólította a végvárak őrségét.Szendrő várában gyülekeztek a magyar és német csapatok. Itt volt EgerbőlRákóczi mellett Balázsdeák István vicekapitány, Fodróczki György hadnagy, és Balassi Ferenc hadnagy (Bálint testvére), Diósgyőr kapitánya Homonnai Drugeth István, Kisvárdáról Rákóczi Ferenc (Zsigmond testvére), Kassáról Serényi Mihály, Szendrőből Serényi Gábor főkapitány, az ónodiak, és más adatok szerint a várgesztesi katonák és Rákóczi László (Zsigmond testvére) a saját fegyvereseivel.A végváriak más megyék felkelőivel mintegy 2500 főnyi hadat (2000 lovas és400-500 gyalogos) alkottak. Érdekesség, hogy az egri várban szolgáló AdamCzahrowski lengyel nemes és kötő, aki az évben került Egerbe, szintén részt vetta szikszói csatában. A támadást a végváriak indították meg. Az egykorú jelentések szerint az ütközet első szakaszában a túlerővel szemben a mieink nem boldogultak. Rabul ejtették Homonnay Drugeth Istvánt és Zsoldos Ferencet is a törökök.Már majdnem felbomlóban volt a magyar had, amikor Balázsdeák István összegyűjtötte a lovasságot és az éjszaka folyamán 800 huszárral új támadást indított. A lovasság rohama olyan elsöprő erejű volt, hogy megingott az oszmán katonaság és a  végváriaknak sikerült a török táborba betörni. Balázsdeák István az ellenségtől elfoglalt négy darab ágyút a török ellen fordította és lőtte őket, ezzel a mieink javára dőlt a csata sorsa. A török had felbomlott és futásnak eredve menekült az ütközet helyszínéről, hátrahagyva rabolt javaikat.Egyes adatok szerint a török első támadása idején Rákóczi Zsigmond trombitása a közeli szőlőhegyre sietett, ahol a trombitát a császáriak módjára megfújta. Az ellenség e hangjelzésre azt hitte, hogy egy nagyobb császári segélyhad közeledik, ezért zavarba jött, s a csatarendje felbomlott. Ezt a lélektanilag fontos pillanatot a magyar sereg kihasználva újult erővel támadt az oszmánokra.A török veszteségről eltérő számok ismertek. Tarái György históriás énekében 1100 főre becsülte a hallottak számát, viszont Istvánffy Miklós történetíró 1745 elesett személyről tudósít.

Rákóczi parancsnoklásának mindjárt a kezdetén jelentős katonai győzelmet könyvelhetett el, amelyet 1588. októberében Szikszón vívtak a háromszoros túlerőben levő török ellen. A csata sorsát Balásdeák István vicekapitány lovasrohama döntötte el. 1589 októberében Szegnyey Jób és Pátzolth András egri vitézek két törökkel vívtak párbajt, melyre azért került sor, mert a szikszói csatában ez a két egri katona gyáván viselkedett és Rákóczi Zsigmondot visszavonulásra akarta rávenni. A párviadalt személyesen Rákóczi Zsigmond főkapitány rendelte el büntetésül, hogy a Szikszónál tanúsított gyávaságukat nyilvánosan jóvá tegyék. Az eseményekről az utókort egy Leibitzer nevezetű krónikaíró tudósította, aki szemtanúja volt a történéseknek, mert éppen ezen a napon utazott Lőcséről Egerbe. Tőle tudjuk, hogy előbb Szegnyey Jób lépett a küzdőtérre, ahol lovag módjára lándzsával rontottak egymásnak a szemben álló felek. Oly hevesen támadtak mindketten az ellenfelükre, hogy hanyatt vágódva a földre zuhantak, s a lovak lábai alá estek. Az ütéstől elkábult Szegnyeyt a barátai nagy hangon bíztatták, hogy keljen fel, és végezzen ellenfelével. A hangos bíztatásra magához tért és tőrével előbb leszúrta a törököt, majd pedig kardjával a fejét vette. A második párbajnál Pátzolth András rontott ellenfelére, annak először a balkarjára sújtott, majd dárdájával űzte ellenfelét. Végül az egri vitéz buzogányával fejbe vágta, s így földre vitte a törököt, majd annak a nyakát szegte.

Rákóczinak kezdetben nem volt udvarbírája, úgy tűnik, hogy ősztől tárgyaltak erről a Szepesi Kamarával és Basó Farkast bízták meg az ajánlásra. Ekkor Rákóczi az tervezte, hogy a vár egész uradalmát (jövedelmét) kibéreli, de ebbe az Udvar nem egyezett bele. Főkapitánysága harmadik évében nem talált megfelelő udvarbírót, de nem volt tétlen, a sajátjából előlegezve visszaváltotta az egri vár elzálogosított birtokait. Rákóczi, aki északkelet Magyarország egyik legnagyobb szőlőbirtokosa volt már, új alapokra helyezte az egri serfőzést is .Korábban mindössze néhány évig, 1578-tól kezdődőleg működött az egri vár serfőzdéje. Rákóczinak új serfőző ház építésére is volt gondja mely Eger 1596. évi elestéig folyamatosan üzemelt.  Az írnokok, deákok nevei közül megemlítjük Siroki Pétert, személyi titkárát.
A vár átépítése ismét nagy erővel folytatódott, elkészült a külső vár északkeleti  füles bástyája is, és a belső vár mindkét keleti bástyája. Befejezték a Földbástya palánkfülekkel való kiegészítését, amely a vár nyugati oldala korszerűsítésének a részét képezte. A városfal építése csaknem befejeződött. Noszvajon az egyik nemesi kúriát megerődítette és állandó őrséget helyezett ide, hogy a Diósgyőr felé vezető utat biztosítsák. Építésze Christoforo Stella, 1590-ben Szendrőre tette át a székhelyét és onnan járt Egerbe, Munkácsra stb. az építéseket irányítani, ellenőrizni.
Rákóczi a reformáció nagy pártfogója volt. Éppen egri éveiben nyomtatták ki Vizsolyon a saját (illetve gyámfiai) telkén és házában Károli Gáspár teljes magyar bibliafordítását. Ekkor tanult a költségén a wittenbergi egyetemen Sárközi Dohi Bálint, akit 1591-ben tanulmányai befejeztével az egri református iskola rektori székébe neveztek ki. Gondja volt a noszvaji református iskolára is.
1587. júniusában nősült meg, gyámfiainak édesanyját, Mágóchy András özvegyét, Alaghy Juditot vette feleségül, aki Erzsébet nevű leánygyermekkel ajándékozta meg, általa Felső-Magyarország legnagyobb birtokosává vált.  1589-ben megegyezett az Alaghy rokonsággal a legjelentősebb birtok ügyében, és hozzájutott, a tokaj-hegyaljai Mád szőlőbirtokaihoz is. 1590-ben megkapta Kecskemét részét, 1591-ben zálogbirtokként Mezőzombort.
1591. április végén felesége nagyon rossz egészségi állapota miatt sietve távozott  Egerből és a vár kulcsait jelképesen átnyújtotta Ferdinánd Nogarola gróf Felső-Magyarország főkapitányának, nem volt hajlandó bevárni utódja, Prépostvári Bálint új várkapitány érkezését. Rákóczi egyenesen a lengyelországi Sandomierzbe utazott beteg feleségével, ahol a híres Szent Lélek Kórházban reméltek gyógyulást, innen levelezett tovább a Szepesi Kamarával és a császári udvarral. Három hét elmúltával felesége betegsége válságosra fordult. Ekkor Krakkóból hozatott orvost, de ő sem tudott a bajon segíteni, és 1591. július 29-én meghalt.
Egy éves gyászidő leteltével, 1592-ben újra nősült. Erdélyi középbirtokos. Gerendi János tordai főispán lányát, Annát vette feleségül. Ebből a házasságából a következő gyermekek születtek:György fejedelem (1593–1648)  Zsigmond (1595–1620)  Pál (kb 1596–1636) országbíró, és Sáros valamint Torna vármegye főispánja.

A közélettől nem vonult vissza, tovább harcolt a törökök ellen és1593-ban Fülek, Szabadka és Szécsény visszafoglalásában részt vett. 1594-ben Túránál a törökök felett aratott nagy győzelemnek is részese volt. 1596-ban ott volt Hatvan visszafoglalásánál, viszont a vesztes mezőkeresztesi csatában nem volt jelen. Rezidenciája a szerencsi várkastély volt, de főleg az építkezések miatt sokszor utazott Munkácsra. Mivel 1595 óta Ónod várának uradalma is zálogként, a kezén volt, ott is gyakran megfordult. 1595-től a királyi tanács tagja lett. 1596-ban a harcokban fejsérülést szenvedett, amit azonban sikeresen kihevert.
1596-ban második feleségét is elvesztette. Egyéves gyászidő elteltével, 1597-ben harmadszor is megnősült, az 1593. körül elhunyt Csapi Kristóf özvegyét, Thelegdy Borbálát vette feleségül. Tőle gyermeke nem született, de mostoha gyermeke gyámjaként megszerezte Eszeny és Parno uradalmainak a jövedelmét, kiváltva a kincstár kezéből. Ezután a vagyongyarapítás újabb nagy korszaka következett. 1598-ben a szendrői vár tartozékaiból három falut kapott meg zálogként a törökellenes hadjáratok részére Miksa főhercegnek adott kölcsönök fejében. 1599-ben Tarcal zálogként valói megszerzésével a hegyaljai bortermelés nagyobb része már a kezén. volt. 1601-ben a szendrői uradalom, nagyobbik felét bérelte már,melyekhez tartozott Gömör, Edelény, Pelsőc, Sáp, Visnyó, Vámos, Pálpátfalva, Arnót. Birtokszerzési vágyát tovább folytatta, mikor 1601-ben Janus osztrogi hercegtől megvásárolta a makovicai uradalmat Zboró várközponttal. Itt Sáros megyében a lengyel határ mentén politikai szempontból eszményi helyen szerzett birtokot, amely már örökös tulajdonába került.
1598 őszén Basta kassai főkapitány hadseregének magyar katonái felett parancsnokolt, 1599-ben Forgách Zsigmonddal együtt a Felső-Részek hadfogadó bizottságának a vezetője. A Magóchy fiúk gyámságának feloldásával Torna megye főispánságát elvesztette, a borsodival kárpótolták. 1601-ben az eperjesi helytartói törvényszék tagja lett.
A XVII. század legelején a királyi udvar részéről megindított, a magyar arisztokrácia vagyonának megszerzése céljából koholt koncepciós perek ellene sikertelenek maradtak. Mégis 1602-1605 között a politikai, katonai élettől visszavonult, 1604-ben még az országgyűlésre sem ment el.
1604 végén  Bocskay István erdélyi fejedelem oldalára állt Kassán, ezt követően Csáky Istvánnal, Erdély volt főkapitányával együtt közvetítő szerepet vállalt Bocskay és Basta között. Majd 1605 áprilisában Homonnay Bálinttal és Barcsai Jánossal Báthory István országbíróhoz utazott egyezségkötésre. Még a tavasz folyamán  Bocskay Erdélybe vitte Csáky Istvánt katonai helyettesének, Rákóczinak pedig igazgatási szerepet szánt. Csáky 1605 szeptemberi halálával a rendek Bocskay kívánságára Rákóczi Zsigmondot Erdély kormányzójává választották.
Kormányzói szerepében részt vesz katonai vállalkozásokban is az utolsó Habsburg kézen levő vár Déva bevételénél, ezt követően csapatával a tatár hordák megfékezésénél. A számára idegen környezetben feltalálja magát, a fejedelem akaratát óvatosan, de mindenben érvényesíti. Bocskay 1606-ban történt váratlan halála után az országgyűlés  Bocskay végrendelkezése ellenére nem Homonnay Bálintot, hanem, Rákóczi Zsigmondot választotta meg Erdély fejedelmévé 1607. február 12-én. Megvesztegetéssel kivakartatták a török követtel Homonnay nevét a magával hozott szultáni megbízó okíratból és Rákóczit íratták a helyére. A török követet emiatt ezután kivégezték.
Rákóczi Zsigmond helyzete kezdettől fogva ingatag maradt. A hajdúk felkelése (török támogatással) vezetett végül is a lemondásához: 1608. márciust 5-én jelentette be szándékát Báthory Gábor javára, az országgyűlésnek. Az idegfeszítő fejedelmi éve leteltével, kimerült állapotban vonult vissza birtokaira és még ugyanebben az évben felsővadászi kastélyában 1608. december 5-én meghalt.

Írta: Erdei László 2021.évben

Budinszki istván: Rákóczi Zsigmond és Szendrő kapcsolata

Szabó András: Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem 

 Szabó János győző : Egri vár főkapitányai egri vár híradója 17.