UNGNÁD KRISTÓF 1569-1576 és 1583-1587

Szlovén származású, ausztriai nagybirtokos családban született 1530 körül. Apja

Johann Ungnad von Sonnegh báró, jelentős katonai pályát futott be, Stájerország főkapitánya volt, majd a szlavón és horvát végek generálisa. Ezek mellett I.Ferdinánd Habsburg király tanácsosa, Varasd megye örökös főispánja. 1541-ben aláírta és minden erejével támogatta az alsó ausztriai protestáns rendek szabad vallásgyakorlásának a kérvényét. 1547. évben összekülönbözött buzgó lutheranizmusa miatt a királlyal a szász wittenbergi hercegség területére emigrált és itt a Münchofi kastélyban nyomdát alapított szlovén és horvát nyelvű vallási művek, teljes bibliafordítások kiadására. 1564-ben halt meg csehországi utazása közben. Temetése után valamennyi a kormányzat számára elérhető kiadói termékét máglyákon elégették. Családját buzgó lutheránussá nevelte. Hat fia közül csak Kristóf szolgált Magyarországon, aki protestáns háttérrel rendelkezett, mégis ifjúkorában III. Pál pápa (1534–1549) inasaként Rómában élt.

Ungnád Kristóf a pálya kezdetén Várasd megyében, majd a szlovén végeken szolgált. 1557-től maradt fenn az első adat katonai sikeréről, ekkor Kaproncánál csapatával tönkrevert egy török sereget 1558. május 1-én mint császári tanácsos és Varasd vármegye főispánjának fia, beiratkozott a wittenbergi egyetemre. 1560-as évek elejétől Szentgyörgyvár (ma Gyurgyevác) prefektusa, apja halála után 1565-től ő tett Varasd megye főispánja. Mint hű alatvaló1563. szeptember 8-án ő is ott volt Pozsonyban Miksa királlyá koronázásán. 1563-tól jegyben járt hős Losonczy István volt temesvári várkapitány lányával, Annával. Ismerkedésük feltehetőleg rokona, Ungnád Ádám révén történt, aki feleségével, Thurzó Erzsébettel egy ideig Temetvényben lakott, Vágcsejtével szemben, ahol Losonczy István özvegye és leánya rendezkedett be. Esküvőjükre 1567 áprilisának végén, a Nyitra vármegyei Nagytapolcsányban került sor, nagy volt köztük a korkülönbség. 1569. augusztus 20-án Miksa király Szomolány várát és uradalmát Sonnecki báró Ungnad Kristófnak és nejének, Losonczy Annának adta zálogba. Ungnádot honosították és a királyi tanács tagja lett, ezt 1576-ig viselte. Ugyanebben az évben Szomolányban megszületett Ungnad Kristóf és Lososnczy Anna leánya, Ungnad Anna Mária. A házasságukból született három fiúk és több leányuk közül csupán Anna Mária érte meg a felnőtt kort. Ungnád a felesége révén kitűnően megtanult magyarul beszélni és levelezni is

Ungnád első főkapitánysága Egerben 1569-1576 Az 1569 év júniusának a vége óta vezető nélkül volt a vár elődje Forgách Simon eltávozásával, mégis csak októberben iktatták be tisztségébe. November 29-én Kassai Főkapitányságról kirendelt magas rangú bizottság főemberei átadták a várat számadásaival együtt. Kinevezésekor Heves és Borsod megyék főispánjává tették, s megtartotta a Várasd megyei főispánságot. Heves megyei alispánja Szentgyörgyi László volt, provizora (gazdasági vezetője) Ghemes Ferenc, annak 1571. évi haláláig. Katonai helyettesei állandóan változtak, leghosszabb ideig Barius István hadnagy szolgálta. A magyar gyalogság kapitánya Nagy Gergely volt, a németeké Lazarus Holdschau hadnagyok voltak. Szarvaskői vár Egerhez tartozott, kapitányai gyakran változtak, 1573. évi haláláig Balay Kálmán volt

Az egri vár katonai állománya 1572-ig összetételében a Forgách Simon parancsnoksága idején kialakultnak megfelelő: 500 magyar lovas, 300 magyar gyalogos és 100 német gyalogos képezte a vár őrségét, a kisszámú tüzérségen kívül. Ungnád már 1569-ben, majd 1572-ben 100-100 fővel csökkentette a magyar gyalogság létszámát az uralkodó és a Kassai Főkapitányság szorgalmazására. A német gyalogságot pedig egy zászlóaljnyira, 250 főre emelte, így a németek a jogi személyzettel, dobossal, trombitással, zászlóvivővel stb. a 300 fős létszámot is elérték. Német vértes lovasok is megjelentek 1573-ban, de csak 1576-tól vált 50 körüli létszámuk véglegessé.

Az egri várőrség több katonai akciójáról tudunk. 1569. november 15-én jelentette Musztafa budai pasa Bécsbe panaszos levelében, hogy a hónap elején az egri és tokaji végváriak megütötték a tiszavarsányi országos vásárt, sokadalmat. Miután a rajtaütés során megölték a török vásárőrző katonákat. az ott fölhalmozott portékán kívül magukkal hurcoltak 25 török kereskedőt is.

A tiszavarsányi vásár kifosztása után közvetlenül november 9-én az egriek 150 lovassal a hatvani palánkot támadták meg, viszont e vállalkozásuk nem járt sikerrel, mivel a hatvani törökök is elfogtak nyolc egri vitézt. 1570. október 9-én Szokoli Musztafa pasa jelentette, hogy az egriek Pest és Vác között lesben álltak, mikor a szécsényi bég akart Pestről hazamenni és rajta akartak ütni. Viszont a végbeliek les vetése nem sikerült, valószínű az ellenség létszámfölényben volt és az ütközetben több magyar vitézt megöltek, másokat fogságba hurcoltak, közülük 12 egri vitéz még mindig náluk Budán raboskodik. Egy másik 1570 őszén történt esetről is beszámolt a pasa. Kun Péter egri vitéz kíséretével portyázása során a Szegedről Csongrádra vonuló törököket támadta meg. Egyeseket a rajtaütés során a végváriak megöltek, másokat fogolyként magukkal vittek Egerbe. 1573. március 4-én Musztafa pasa Trautson János kassai főkapitánynak írt panaszkodó levelet, hogy az egri végbeli vitézek már Szolnok alatt portyáztak, és a szolnoki Tisza-hídon elfogtak egy törököt, akinél a szultán számára adókból beszedett jelentős pénzösszeget találtak és azt elvették. Nem sokkal ezen eset után az egri, tokaji és a szatmári végek katonái együttesen megközelítették Gyula török várát, ahol a vár őrzésére kivezényelt janicsárokat megtámadva sokat közülük lekaszaboltak az összecsapás során, többeket pedig foglyul ejtettek. 1572 szeptemberében az egri kapitány emberei Pest város alatt, az ún. Szőlősy révben egy portya során elhajtottak több mint 3000 juhot. Ezek közül 1000 állatot a törökök saját részükre hozattak, a többi a budai és pesti mészárosoké volt.

Kalló vára építésének biztosításánál 1573-ban jelentős egri lovas csapat is jelen volt a kassai és a szatmári mellett. 1575-ben Miksa Habsburg király Báthory István erdélyi fejedelem helyett Bekes Gáspárt akarta fejedelemnek, ezért hadat szerveztek Báthory ellen. A Bekes vezette hadban részt vett Balay Kálmán hadnagy vezetésével 200 fős egri lovascsapat is, azonban az erdélyi kerelőszentpáli csatában vereséget szenvedtek. Ungnád a feleségét is Egerbe hozta, Losonczy Anna a török hímzést kedvelő magyar nagyasszonyok körébe tartozott. Szokoli Musztafa budai pasa 1572-ben írt levele szerint az egri várkapitány felesége török varrólányokat óhajtván, az egri vitézek Nagyszeged és Csongrád közt fogtak ilyen lányokat, s ezek most ott vannak és hímeznek. A török1573-ban kihasználta a vár lovasságának a távollétét és az Eger környéki falvakat kifosztotta. Ungnád ezért november 19-én Felnémet, Nagytálya, Maklár, Felsőtárkány és Szőllőske falvak részére adómentességet kért.

A várépítkezés jó ütemben folyt. Ez ügyben kirendelt bizottságok 1570-71-ben és 1573-ban elégedettek voltak a munkálatokkal. Az építkezésekért az udvarnál Poppendorf Ferenc kamarai tanácsos volt a felelős. A vár építésze továbbra is a kerületi főépítész Ottavius Baldigar Az építés jól szervezett volt, így rendelkezésre állt a kivitelező munkák vezetője, építésfizető mester az építési ellenőr. A hadfelszerelésnek is volt felelőse. 1569-1576 között lebontották a szentélybástyát, megépítették félig a Zárkándy-bástyát kiegészítő füles bástyarészt, a kettő közötti falszakaszt és a mély árkot. Megkezdték a külső vár délkeleti füles bástyájának az építését, a Föld-bástya kőből való újjáépítését.

Ungnád parancsnokságának első két évét vallási szempontból a szentháromság tagadók mozgalmának az elfojtása jellemezte, lelkészeiket bebörtönöztette, kivégeztette. Ebben a helvét konfesszió gyülekezete és a katolikusok egyként a segítségére voltak. Ezután, 1572-ben, Egerben a reformáció hirdetőjét, Szikszai Bálintot is zaklatta. Ungnád a lutheránus vallás gyakorlására szólította, majd életveszélyesen megfenyegette, Szikszai ezért Debrecenbe távozott, ahol 1573-tól a város plébánosa lett. Ungnád 1574-ben a kor egyik híres lutheránus teológusát, Magdeburgi Joachimot hívta meg Egerbe, és a magyarul nem tudó lelkészt a katonák lelki vezetőjévé tette, aki végül is 1575 első negyedévében érkezett meg.

Ungnád, mint lutheránus, a katolikus egyházat elnyomta, mellyel szembeni támadásokat, jogtalanságokat engedte. 1575-ben, az egri katolikus plébános halálakor a protestáns nemesség lefoglalta a házát, malmát. Szölőske falu plébániáját és javadalmát is egy prédikátor részére kobozták el. Még 1572-ben leköltöztette a káptalan irattárát a várszékesegyház egyik tornyából. Ekkor szállították el Kassára, a kerületi főkapitány utasítására a templom megmaradt remekmívű bronz keresztelő kútját. A káptalan restauráltatta a Szt. Mihály templomot erre Ungnád ízlésének megfelelő új oltárt építettek. Szokoli Musztafa pasa 1574-ben jelentette a királynak, hogy Sárközy Mihály egri hadnagy lest vetett és egy szerencsétlen török csausz a kíséretével fogságba esett. Majd pedig ez év november 27-én azt jelenti, hogy az egriek három török katonát halálra való párviadalra hívtak ki és legyőzték őket. 1575 április 15-én Ali pasa jelentette Bécsbe, hogy az egriek semmibe sem veszik a békét. Ungnád főkapitány most is írott paranccsal küldte ki rablásra Zolnoky Mojzes és Kevély György hadnagyokat. A csatázó legényeknél levő parancs Ali kezére került, ő azt a bécsi király Budán időző követének is megmutatta.

Már 1571 tavaszán szó volt Ungnád leköszönéséről. 1574 elején benyújtott lemondása nem volt formális, azt beszélték, hogy Teufel György német kapitány jön a helyére. Ungnád 1575 végén lehetett teljesen bizonyos az elmenetelében. 1576. március 27-én Miksa király Ungnád Kristófot horvát bánná nevezte ki. Ő azonban nem foglalta el azonnal új állását, csak 1578 végén érkezett Varasdra. Ugyanebben az évben kapta meg zálogbirtokként Ónod várát és talán itt tartózkodott családjával 1578 őszéig. 1576 május 15-én elhagyta Egert, de az új várnagy, Kolonics János Bertalan csak június végén foglalta el a posztját és a várnak májustól udvarbírája sem volt.

Ungnád Egerből természetesen családostul távozott. Felesége 1568-76. évek között három kisleányt szült, de csak egy maradt meg, Anna-Mária, akivel nem költözött Szlavóniába. Ungnád korábban szolgálata jutalmául megkapta Szomolányt és Jókő várát, ezek voltak a következő időszakban a család kedvenc tartózkodási helyei. A férj és feleség ritkán találkoztak és ekkor is csak Nyugat-Magyarországon. Ungnád Kristóf ónodi zálogbirtoka és más Észak-Magyarországon fekvő jószága miatt gyakran utazgatott az első báni évében, különösen Hejcén időzött sokat, felesége szőlőbirtokának központjában. Ez idő alatt elődje, Alapy Gáspár horvát bán tovább vitte a hivatali teendőket 1577 végéig. Ungnád báni tisztében egy jelentős katonai szerepléséről tudunk, 1579-ben a horvát és szlavón végek parancsnokainak egyesített seregéhez vezette a horvát-szlavón nemesi csapatokat és az Unna folyó középső völgye mentén előrenyomulva részt vett Buzin és Zselin várak visszafoglalásában a törököktől. A horvát határvidék parancsnokával, Johann Ferenbergerrel, majd Zrínyi Györggyel Ungnád összekülönbözött. Kifogásolták, hogy a birtokai hasznára, de a töröknek kedvezve állított révet a Dráván Zákányban 1581-82-ben, továbbá Ivanics várába és Somogy megyei Vízvárban protestáns prédikátort hozatott. A délnyugati határvidék egésze felett őrködő Károly főhercegnek, az osztrák rekatolizáció első nagy alakjának, hogy mennyiben volt szerepe Ungnád 1582. évi elmozdításának tervében, pontosan nem tudni. Már ekkor felmerült ugyanis, hogy újra kinevezik Eger főkapitányává, ami Ungnádnak nem igazán tetszett és így szólt: „nem akar egy paripáról szamár hátára ülni". Ungnad Kristóf horvátországi bánnak 1583. május 6-án Rudolf király Jókő várát és uradalmát 70 ezer forintért, később Szomolány várát, Szomolány Német-Diós mezővárossal, Ikaman (Igrám) faluval, Mirkóteleke (Makova) nemesi birtokokat 30 ezer forintért maga és mindkét nembeli egyenes örökösei részére, örök adomány és birtokképp nyerte el. Valószínű a bőséges királyi birtokadományok hatására 1583-ban veje, Erdődy Tamás javára lemondott a báni tisztségéről és elvállalta az egri várnagyi tisztet.

Ungnád második egri főkapitánysága 1583-1584.

Kolonics Bertalan után 1583. október 27-től ismét Ungnád Kristóf lett Eger várának kapitánya. Tisztét haláláig, 1587 novemberéig töltötte be. Kapitánysága alatt Heves és Borsod vármegye főispáni tisztségét is viselte. Heves vármegye alispánja ekkor az idős Recsky György volt. Ungnadéknak Eger külvárosában, Szabadhelyen nemesi kúriájuk is volt, mely városrészt akkoriban a nemesség birtokolta.

Megérkezett 1584. június 15-én a magas rangú beiktató bizottság, melynek tagjai között egy magyar sem volt. Ungnád hároméves megbízást vállalt. Feltételként kért 50 lovas puskást, a tizedszedés jogát az egri püspökség területén, ezen kívül a váci püspökség tizedeit és a környező megyék adóját is. Az erődítés építésének folytatására 20 000 tallér készpénzt, továbbá 12 000 Ft kincstári segélyt zsoldfizetésre. Provizora Nagy István várnagy volt, aki egyben Radéczy István egri püspök tiszttartója is volt. Nagyot a káptalan és a Szepesi Kamara együttes nyomására Radéczi halála után 1586 áprilisában elbocsájtják. 1584. évtől Balásdeák István Ungnád katonai helyettese, a vár vicekapitánya. Az új provizor 1568 augusztus végétől Szikszai Imre. A német csapatok parancsnoka Zakariás Lang volt. Ungnád a feleségét is magával hozta Egerbe. Nemcsak a várban volt szép lakosztálya, hanem nagy háza állt a városban is. Ungnád kocsmát is fenntartott.

Az erőd építése folyamatos volt, a kivitelezés vezetője Bartholomeus de Ponto volt 1585. évi haláláig, ezután Christoforo Stella építkezési felügyelő került a helyére. 1586 évtől Stella nemcsak Egerben, hanem Szendrőn és más végvárakban is dolgozott, székhelye azonban 1590-ig Egerben volt. Az északkeleti bástyát a külső várban félig építették meg, de a hatalmas árkok ásása mindenütt befejeződött. Ez utóbbi munkát a kb. 150 főnyi török és magyar rab robotmunkában végezte. A városfal és bástyák építése jobb ütemben haladt. Az 1580. évben sok harci vállalkozásban vettek részt az egri vitézek. 1584. július 8-án Egerből Borbély András, Tokajból Bornemissza Imre vezetésével az ónodi, cserépi és diósgyőri végváriak 600 huszárral, és ugyanannyi gyalogossal a jászberényi palánk ellen támadtak, ahol közülük két-két törököt elfogtak, ill. megöltek.

Szinán budai pasa 1584. október 16-án magyarul írta Ernő főhercegnek, hogy a Buda közelében lévő vásári sokadalmat megütötték. Kiemelte Balassi Bálintot, (akkor már nem szolgált Egerben)aki a diósgyőri, egri, ónodi vitézekkel együtt vett részt a vásárt védő törökök legyőzésében. A vásározók minden pénzét elvették, majd négy török kereskedővel és három kalmással és a szekerekre felrakott portékákkal együtt elindultak hazafelé. Ezt követően valószínű nem voltak elég figyelmesek, mert időközben a közeli palánkvárakból összesereglett törökök megtámadták őket, kiszabadították a foglyokat és több magyar vitézt levágtak. A támadást végül kivédték és az áruval megrakott szekerek nagy részét megmentették.

Az egri végváriak 1584. december 27. előtt a hatvani vásár kifosztását határozták el. Ebben a hatvani akcióban részt vett Balassi Bálint is, aki már ez időben nem szolgált Egerben. A vásárütés sikeres volt, mivel sok török és zsidó kereskedőt sikerült kifosztaniuk. Már túl voltak a vásár kifosztásán, amikor egy nagy török fegyveres csoport rontott rájuk. Balassinak egész csapata rabságba esett, s ő maga is csak nagy nehezen tudott elmenekülni. Eytzing konstantinápolyi követ Az elfogott vitézek közül 1584. december 27-i jelentése szerint húsz embert élve, másik tizenötnek csak a levágott fejét hozták a portára. A magyar foglyok közül nyolcan felvették muzulmán hitet, a többieket gályarabságra küldték.

Turán az országos vásár 1585. augusztus 24-én volt, melyet a szolnoki bég felügyelt. A vásárütés vezére az ecsedi Báthory István ka1585. augusztus 24-én pitány és Balázsdeák István vicekapitány volt és Egerből 300 lovassal és 200 gyalogossal és más végekből csatlakozott több száz vitézzel indultak. Maga a szolnoki bég őrizte a vásárosokat. Három felől támadták és bekerítették a vásározókat védelmező törököket, akik vereséget szenvedtek. A vásár nagyságát mutatja, hogy zsákmányt 150 kocsira rakták és 137 rabbal indultak hazafelé. A kótyavetyéből bőven jutott minden vitéznek. A katonák fizetetlensége ösztönözte vásárütésekre az egrieket. Ungnád 1587 tavaszától maga intézte a vár provizori ügyeit és nagyon sok szabálytalanság árán tudta csak katonáit pénzben és természetben fizetni. A felnémet falubeliek 1587-ben Egerbe menekültek a súlyos török adóterhek miatt. Eger kivételével már valamennyi környező település a töröknek adózott. 1587 őszén a német puskás lovasok mind elszöktek a fizetetlenség miatt és a gyalogság száma is erősen megcsappant, a város védelmére már nem futotta. Ungnád elkobozta a katonaság számára a parasztok ökreit (nem tudtak ezért szántani), a posztókereskedők áruit is ellenérték nélkül elkobozta. Szemtanúk jelentése szerint Ungnád elvesztette tartását és folyamatosan szitkozódott.

A szerteágazó bajok 1587 őszén felőrölték Ungnád erejét. 1587. október 20-án Egerben ágynak esett, állapota napról napra súlyosbodott, november 4-én hajnalban meghalt. A gyorsfutár még aznap délután jelentette a hírt Kassán a főparancsnokságnak. November 12-én temették el a kassai Szt. Erzsébet templomban.

Ungnád Kristóf parancsnokolt a leghosszabb ideig Egerben az összes főkapitány között. A Habsburg király megbízott benne, utasításait igyekezett betartani. A rajtaütéseket, portyázásokat nem szívesen támogatta. Az egri vár ügyeit képességei szerint jól intézte. A reformáció híveként sok kárt tett a katolikusok ellen.

Írta: Erdei László 2021. évben

Felhasznált irodalom: Szabó János Győző : Egri vár főkapitányai Egri vár híradója 17. kiadás Szentmártoni Géza : Losonczy Anna a források tükrében Csiffáry Gergely Egri végvárak tevékenysége 1548-96 között