VARKOCS TAMÁS  1543-1549

Varkocs család sziléziai származású volt, a 16. század elején jött az országba és csakhamar elmagyarosodott.  Varkocs Kristóf 1520-ban Bebek János gömöri főispán leányát vette nőül, nagy birtokai és több gyermeke volt. Varkocs Kristóf egyik későn született fia, vagy - ez a valószínűbb - Varkocs Kristóf egyik fiának, talán Gáspárnak a gyermeke lehetett Varkocs Tamás. Minden valószínűség szerint a fiú korán árvaságra juthatott, annyit tudunk, hogy Perényi Péter nevelte fel. A Perényi és Varkocs család a dunántúli birtok szomszédság kapcsán kerülhetett szorosabb kapcsolatba.                                                                    1526 után a három részre szakadt Magyarországon a török, a Habsburg királyság és Szapolyai János király és Erdélyi fejedelem uralkodott. Perényi Péter Varkocs Tamást gyermekeként kezelte, ehhez hozzájárult az a szerencsétlen körülmény, hogy Perényi elsőszülött fia, a nyolc éves Ferenc egy időben török fogságban sínylődött. Ez utóbbi története szerint Perényi kíséretével 1532 nyarán a Bécs ellen vonuló Szulejmán szultán bereményi táborában járt, egy a szultán sértetlenségét szavatoló menlevél birtokában, diplomáciai ügyben. A tét az volt, hogy a szultán segítségével a magyar bárók elmozdíthassák Erdély uralkodóját, Szapolyai János királyt és Lodovico Grittit, János király kalandor kormányzóját. A terv nem sikerült és Perényi Szapolyai fogságába esett, ahonnan súlyos váltságdíj fejében engedték csak el. Viszont Gritti által őrizetbe vett fiát előbb Nándorfehérvárra, majd onnan a szultáni szerájba Isztambulba hurcolták. Az apja évekig kísérletezett a gyermek kiszabadításával, végül 10 év fogság után 1542-ben szökés útján szabadult, s került haza Magyarországra. Sőt még a ifjú Perényi Ferenc a hazatérte után túszként ajánlotta önmagát Habsburg I.Ferdinándnak, hogy az apját kiszabadíthassa, aki abban az időben fogja volt.  Szapolyai király halála után Perényi Péter 1540. szeptember 8-án behódolt a Habsburg I. Ferdinánd uralkodónak, ezért jutalmul Perényit a király kancellárnak és országos főkapitánynak nevezte ki.                                                  Varkocs, Perényi seregével vonult Buda alá 1541-ben, azonban a vegyes magyar-német sereg jobbnak látta visszavonulni a hatalmas oszmán sereg elől és augusztus 21-én éjjel hajóhídon keltek át Pestre.  Baltasar von Pucheim vezénylése alatt az átkelés irányításában Varkocs Tamás is részt vett. A táborbontásnak azonban a törökök is a neszét vették, kitörtek és rengeteg katonát lekaszaboltak és legalább 3000-et közülük rabul ejtettek. A magyarok nagy részének azonban a sikerült a nekivadult törökök karmaiból megmenteniük.

A 16. századfordulón az egri várnak nem volt különösebb stratégiai jelentősége, magánbirtokként kezelték tulajdonosai. Említésre méltó Csaby István várnagy, aki 1531-től 1542-ig szolgált Egerben. Miután a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, Perényi Péter hadúr a csatából visszavonulóban megszállta az egri várat, majd 1543-ban kinevezte főkapitányának Varkocs Tamást. Perényi utasítására Varkocs nem vesztegette az időt még tavasszal hozzáfogott az egri vár megrősítéséhez.1542-ben Szent György napja körül (április 24.) megkezdte az ún. Varkocs-kapubástya építkezését, amelyről egy ma is meglévő feliratos kő tanúskodik. A megmaradt sérült kőfelirat soronként rekonstruálható eredeti szövege latinról magyarra fordítva a következő:  „Az egri várnak ezt az új építményét elkezdte a tekintetes és nagyságos Perényi Péter úr, Abaúj vármegye örökös főispánja, királyi tárnokmester, királyi főkancellár, a király és a Magyar Királyság főkapitánya az Úr 1542 Szent György ünnepén.”                                                                                                                   

   Ezen időszakban Perényi is Egerben tartózkodott, aki szigorúan behajtotta a püspökségnek járó jövedelmeket, de távozása után Varkocs ugyanígy járt el, mert kellett a bevétel a vár építési munkálataihoz és a katonaság megfelelő ellátásához Hűséges várkapitány szorgalmasan folytatta Eger várában tervezett erődítési munkálatokat.  Erőss végvárrá igyekeztek kiépíteni, új védőbástyákkal, falakkal, ágyúlőrésekkel.  Ebben az időben alakították ki a külső és belső várrendszert. A külső vár feladata volt a belső várat védeni az Almagyar domb magasabb részei felől. A két vár között a közlekedésre alagút épült teherhíddal, mély árokkal és két oldalán gyalogos felvonóhíddal, ezt nevezzük Setét-kapunak. A tervezésben segítséget nyújtott Alessandro da Vedano olasz építész, akiről a Sándor bástyát nevezték el. Ez időben épült mega Szentély bástya is.                                                                                               Varkocs Tamás érdeme a végvári harcos vitézi élet létrehozása is. Az egriek híre rettegett lett a törökök körében, elszánt portyázásokkal csaptak le a betolakodókra. A kapitánnyal az élen állandó harcot vívtak az egri vitézek az oszmán csapatokkal és gyakran behatoltak a török által megszállt területekre is.                                                                                                                     1542. áprilisában Varkocs portyázni volt csapatával, miközben az olasz végvári katonák zsoldjuk elmaradása miatt fellázadtak és elkezdtek rabolni, gyújtogatni, még a várbeli székesegyház tornya is leégett. Varkocs visszatérve Egerbe rendet tett a lázadók között és 200 olasz katonát büntetésül kardélre hányt.                                                                                                                                                                      1544-ben, Visegrád és Nógrád elestének hírére, a hatvani őrség, melynek élén a Dancs Ambrus és Dancs Pál testvérek állottak a nagy létszámú török sereg elől, felgyújtván a palánkot Egerbe menekültek. Mehmed pasa emiatt kardcsapás nélkül birtokába jutott Hatvannak, melyet később megerősített. Előbb Deli Kurt hagyta ott őrséggel, majd Veli béget rendelte oda, hogy Varkocs Tamás kitöréseivel szemben helyt álljon. A törökök Hatvan elfoglalása után, most már befészkelték magukat Heves megyébe, és szokásos módon igyekeztek, a szélrózsa minden irányába, foglalásaikat érvényesíteni. Mehmed pasa pusztította Heves megyét egészen Miskolcig, megfélemlítette és adóztatta a népet. A török Leleszt rabolta mikor Varkocs a helyettesét, Torma Miklóst küldte 250 lovassal és a segítséget adó Salgó vári 32 vitézzel szétverték a fosztogató ellenséget. Legközelebb Apc mellett ütköztek meg a törökkel, ahol 600 rabszolgának gyűjtött lakost kiszabadítottak. Innen 16 foglyot ejtettek és 32 török fejjel tértek vissza az egri várba. Tinódi Sebestyén Varkocsról írt históriás énekében megemlíti, hogy 1541 és 1548 között távoli sikeres portyázásokat hajtottak végre a törökök ellen Kalocsán, Pesten, Vácszentlászlón, Szandán és Ipolynagyfaluban.

Varkocs kapitánysága idején nem tudunk arról, hogy lettek volna birtokai. 1546 körül Felnémeten, Kistályán, Nagytályán és Makláron rendelkezett vízimalmokkal. Perényi Péter felségárulás miatt a Bécsújhelyi börtönben raboskodott és 1547.  januárban kiszabadult, a megtört ember kegyelmet kapott ugyan, de egy év múlva meghalt. I. Ferdinánd aki korábban Varkocs Tamást is felségsértéssel vádolta 1548. májusban oklevélben közölte, hogy megkegyelmez neki és az elmaradt kapitányi fizetését pótolja, valamint megjutalmazta a nádudvari kerület tizedszedési jogával.

1549 július havában a kinevezett új várkapitány jelölt, Dobó István Thurzó Ferencz kamarai elnökkel bevonult az egri várba. Ezt követően gróf Salm Miklós országos főparancsnok is megérkezett, aki vár kezelését és a püspöki javak gondozását a király nevében július 20-án Dobó Istvánra ruházta és ezzel az egri vár és Heves megye végleg Ferdinand király kormánya alá került.                                                                                                                               Varkocs Tamás 1549-től Váradi kapitány és bihari főispán kinevezést kapott. A főispáni tisztséget csak addig viselte, míg  Szabardy Mátyást ki nem nevezték váradi püspöknek, mert a mindenkori püspökhöz tartozott a megye főispáni rangja. Varkocs, Izabella királyné és János Zsigmond király és Erdélyi fejedelem szolgálatában állt át. 1550 évben csapatával az Erdélybe betört Cserpopvics Miklós rác serege ellen harcolt sikerrel, végül visszafoglalta a temesvári várat. Ezután még tovább harcolt csapatával és elfoglalta Nagylak várát, Csályát, Makót, Egrest, Oroszlánost, majd seregével a Fehér-Körös környékére húzódott.                                                                        1552 évben Varkocs Tamás nőül vette Zólyomy János földbirtokos lányát. Nagy lakodalmat rendeztek, habár már Zólyomy Klára harmadszor ment férjhez. Abban az időben könnyen életét vesztette a magyar férfi a harcokban, gyakori volt a sokszoros özvegyasszony. Klára fiatal lehetett, mert új férjétől két gyermeke született, Miklós és Sára. Varkocs a házassága révén megszerezte a sok falura kiterjedő Zólyomy birtokokat is Bihar megyében.                                                                            1556. augusztus 12-én Szabardy püspök halálával egyszerre lángra kapott a reformáció és Izabella királynő hívei, köztük Varkocs Tamás, fegyverre keltek és ostrom alá vették Váradot. A város polgárai az ostromlókhoz csatlakoztak és ezeket segítették. Erre mutat az is, hogy Izabella királyné megerősítette a város kiváltságait. Varkocsot I. Ferdinánd leváltotta és 1556 szeptemberében a várat Forgách Simon vette át, aki egyszersmind Tiszántúl főkapitánya is lett. A Váradi püspöknek öccsét a 21 éves Forgách Ferencet nevezték ki. Varkocs Izabella királyné híveként 1556 novemberében ostrom alá vette a váradi várat, Forgách Simon csak 1557 áprilisáig tudta védeni az erődítményt és ekkor békés elvonulás fejében feladta. A főkapitány ismét Varkocs Tamás lett. A vár átadása után, 1557. június havában Varkocs Tamás az egyház kincseit összeíratta, a püspökségi javakat lefoglalta, a váradi káptalan tagjai elszéledtek az ország távolabbi részeibe. Várad kiváltságos város lett, az egyházi vagyon pedig koronajavadalommá alakult, teret nyert a városban a reformáció. Nem tudjuk, hogy Varkocs Tamás meddig teljesített szolgálatot, mint váradi kapitány, de 1563 áprilisától Báthory István későbbi fejedelem és Lengyel király szerepel főkapitányként.  János Zsigmond 1563-ban Csanád, Bihar és Arad megyékben birtokokat adományozott szolgálataiért Varkocs Tamásnak, aki már az 1560-as évek elejétől jelentős birtokokkal rendelkezett. Életének utolsó 13 évéről nem maradtak támpontok, valószínűleg a politikától, közfeladatoktól visszavonultan élt, élvezve birtokai jövedelmeit. Varkocs Tamás 1576-ban halt meg, feltételezés szerint birtokán a Bihar megyei Érmelléki Szalacs templomában helyezték örök nyugalomra.

Varkocs Tamás egri várkapitánysága idején folytatott várépítési munkálatok nagy segítséget jelentettek 1552-ben Dobó István várkapitány török elleni védelmi harcaiban. Az erődítmény korszerűsítése mellett rendszeresen csatázott a portyázó oszmánok ellen. Egerből elkerülvén hol a Habsburg, hol János Zsigmond király oldalán harcolt. Kalandos életét nagyban befolyásolta a reformáció elterjedése, melynek hirdetője volt.

 Írta: Erdei László

Felhasznált irodalom: http://gyorkos.uw.hu/1550/1550.htm                                          Csiffáry Gergely történész kutatásai:  Varkocs Tamás egri várkapitány emlékezete.